Az erdő mélyén különös lények élnek és furcsa dolgok történnek - mind biztos távolban az emberi szemektől. A világunkkal párhuzamosan létezik egy eddig sosem látott dzsungelbeli civilizáció, melyben a jó és a rossz örök küzdelme folyik. Egy csoda folytán egy fiatal lány is belekeveredik ebbe a fantasztikus világba, ahol néhány furcsa társ oldalán kénytelen keresztülverekednie magát a gonoszok csapdáin, hogy megmentse a titkos világot… és a miénket.

Nos, nem hiába tartottam A zöld uraitól, ugyanis közel nem tudott akkora élményt nyújtani, mint azt ígérték a készítők - na, nem mintha hinnék még nekik. Az "animációs Avatar" jelző kissé erős összességében, bár a lényegét tekintve nagyon is helytálló, viszont látványban még animációs vizeken evezve sem sorolható a lélegzetelállító kategóriába. Lehetne akár arra is fogni, hogy nem a 3D-s verzióra váltottunk jegyet, viszont egy filmet - legyen az akár animációs - se ez határozzon már meg. Sőt, ha már itt tartunk, akkor tudnék ide mondani más animációs filmet, ami 2D-ben is gyönyörű képpel nyűgözött le, ráadásul már nem is mostanság, a technológia pedig napról napra fejlődik.

Nem fanyalogni akarok, csak ezek alapján csalódottnak érzem magam, és sajnálatos módon nem ilyen végeredményt vártam egy Blue Sky-os animációstól. Gondolok itt hirtelenjében arra, hogy néha a zöld, azaz az erdő kissé kidolgozatlannak tűnt, mintha még renderelésért kiáltana, a Beyoncé által hangolt Tara királynő elnagyoltságáról már nem is beszélek. Az első hivatalos fotón is szörnyen nézett ki, akkor csalódtam először, szerencsére a filmben már jobb egy fokkal a helyzet, és a ruhája gyönyörű, de az arcára még szánhattak volna több időt. Habár valahol megértem a készítőket is, hiszen nem sokáig van porondon, de így magukkal babráltak ki.

Nincs felhőtlen meseélményem, hiába megható a történet, ami egyébként napjainkban nagkiyon is aktuális témát boncolgat, és ez nagyszerű, de a maradéktalan szórakozáshoz nem elég. Igazándiból röviden körbeírva a problémámat, az van, hogy ez egy kimondottan gyerekeknek szánt animációs film, amivel a felnőttek is ellehetnek, de ez ugye nem egyenlő azzal, hogy remekül is érezzék magukat közben. Ott van például a Croodék, amitől semmit sem vártam, aztán mégis ők aratták le a babérokat e helyett. Nem tagadom, hogy kissé replikaérzetem is támadt, és hirtelenjében az Arthur és a villangók (Arthur et les Minimoys), valamint a Drágám, a kölykök összementek! (Honey, I Shrunk the Kids) elegye öltött testet előttem, avagy oda is veszett az eredetiség.

Szerencsére a főszereplők mindegyikét nagyon bírtam, habár először a Colin Farrell által hangolt Ronin túlontúl távolságtartónak tűnt, de végül megenyhült, és megmutatta, hogy tud ő jó fej is lenni. A dezertált levélőr srác nagyon értette, hogyan szórakoztassa a nézőt, még ha nem is teljesen helyes, amit cselekedett éppen, kinézetre pedig kiköpött Flynn Rider volt a srác, de ebbe már bele sem megyek. Christoph Waltz hangján szólalt meg az eredeti nyelvű verzióban a fő gonosz, Mandrake, aki végre egy olyan ellenfél, aki 6-os korhatár besoroláson belül játssza el a szerepét, nem pedig túllőve a célon a kicsik ellen fordul. Akadt még egy M.K.-nk, avagy Mary Katherine-ünk (Amanda Seyfried hangolta), aki ugyancsak egy kalandokat vonzó figura, még ha első pillantásra nem is annak tűnik. A 2013-as év a csigáké… ebben a történetben két csiga tolta a jobbnál jobb poénokat, és az egyik különösképpen nagyot ütött. A másik film pedig a Turbó (Turbo), amivel a csigákra céloztam.

A karakterek szépek, de még ülhettek volna rajta a készítők, és ugye az sem vet jó fényt a forgatókönyvre, hogy öten dobták össze. Ilyenkor általában bejön a szétszórtság-érzet, de ez már tényleg kötekedés lenne, szóval hagyom is. A 7/10-ért megdolgozott, de továbbra sem vagyok tőle oda, s vissza.