A zombik a világ urai. Az emberek elszigetelt, kis csapatokban, átmeneti nyugalmat kínáló erődvárosokban próbálják túlélni a túlélhetetlent. Alice (Milla Jovovich) egykor maga is kísérleti alanya volt annak a cégnek, amelynek laboratóriumából kiszabadult a világ elpusztításáért felelős T-vírus. Most a cég legtitkosabb műveleti bázisán tér magához: miközben a hatalmas bunkerlaboratóriumból próbál kijutni, a saját múltja néhány titkát is leleplezi - és újult erővel keresi azokat, akik felelősek a fertőzés elterjedéséért. Tokióból New Yorkba, Washingtonba és Moszkvába vezet az üldözés, és az út végén olyan meglepetés várja, ami megváltoztat mindent, amit eddig igaznak hitt. Néhány új baráttal és rég szövetségessel az oldalán Alice mégis tovább harcol a túlélésért, hiszen már egyértelmű: a világ megmenekülése és az ő élete szorosan összekapcsolódik. És a visszaszámlálás megkezdődött…

Nos, mivel a negyedik rész csalódást okozott, így egyből azzal kezdeném, hogy nulla elvárást tanúsítottam a film iránt, de azért nagyjából egy jó kis zombigyilkolós, akcióval teli másfél órára titokban mégis számítottam. Paul W.S. Anderson írt és rendezett, akinek utóbbi munkáiért nem rajongok éppen, de ezúttal valahogyan összeszedte magát, mert gördülékeny végeredmény született. Kicsit összeszedetlennek indult, de a végére azért csak kikerekedett belőle egy korrektnek mondható, erősen közepes zombis akciófilm, amiben fröcsög a vér, kellőképpen ropognak a csontok, pontosan ahogy az elvárható egy R-esre vágott horrortól. A félelemkeltés inkább az elején működött, amikor a semmiből előbukkanó zombikkal megleptek néhányszor, utána pedig már csak a vér maradt.

Kezdésképpen a gyorstalpaló kimondottan jól jött, mert évek óta nem láttam az előző részeket, és hiába emlékeztem a lényegesebb részekre, de azért mégis felelevenítettek egy-két apróságot. Az elején, a stáblista alatti visszapörgetős jelenettel engem halálra idegesítettek egész pontosan, és ugyanebben a szellemben folytatták tovább, amit úgy értsetek, hogy nagyon nehezen szoktam hozzá az első félóra felépítéséhez. Szerencsére egy idő után nem erőltették ezt tovább, és a játékidő előrehaladtával egyre jobb hangulatot teremtettek meg, és sikerült azonosulni a látottakkal. A végére pedig már egy teljesen derék összkép rajozódott ki bennem.

A Rolls-Royce-os jelenet abszolút kedvenc, és nagyjából a világon ez az egyik olyan autó, amiről elhiszem azt, aminek ebben a filmben kitették. Egészen durván igénybe vették, és bevallom, hogy ezzel némileg megvettek egy kicsit, viszont egyből itt egy nagy negatívum is, hogy a külső helyszínek elmaradtak, és csak egy hologramos világban járunk, de legalább a végére kapunk kárpótlást. Méghozzá nem is akár milyet, hófedte jégtáblán mennek egymás ellen a csajok, közben pedig hatalmas pelyhekben hull a hó. Tudjátok jól, hogy az ilyeneket mennyire szeretem, persze a jó elhelyezés nyilván szükséges hozzá, de itt és most tudták mitől döglik a légy zombi.

Milla Jovovich még mindig gyönyörű, és baromi jól áll neki ez a karakter, az évek során teljesen összenőttek, a magyar szinkronja pedig épp annyira dögös, mint ő maga. Habár megmondom a frankót, Bingbing Li egy kicsit odapörkölt neki, csak mivel kevesebbet szerepelt, így nem igazán tudott kibontakozni, de ha több játékidőt kap a karaktere, még akár egy szintre is jöhetett volna Alice-szel. Habár az sem utolsó, hogy mennyire gyönyörű nőről van szó, szóval nem csak a harctudása méltó kedvenc zombigyilkos hősnőnkhöz, hanem más is. És ha már pusztakezes küzdelem, megint Jovovich karakterének összecsapásaira mentek rá jobban. Michelle Rodriguez őrült egy tyúk, és a kettős karaktere odavert, bár ez a gúnya ráhúzható a többiekre is. Sienna Guillory szintén átütő figurát hoz, és igazán csak a végén döbbentem rá, hogy ezúttal mennyire erős női frontot hoztak nekünk össze.

A zárójelenet sajnálatos módon teljesen kiszámítható, és mivel most páros rész jön, annyira nem örülök, mivel a franchise eddigi részei közül mindig a páratlan részek feküdtek nálam jobban. A poszt-apok téma itt is adott, bár ez a túlzott sötétség számomra kicsit sok, és talán fölösleges is. A 3D-t nem bántom, mert minek? Egy-egy jelenetet leszámítva fikarcnyit sem adott az élményhez, de legalább nem is zavart, csak még mindig fölöslegesnek tartom. Pontokban szépen lassan feljavult az ötösről, amivel indított, de nem szökik az egekig, és mivel jobban tetszett, mint az előző, így gondolatom szerint optimális pontszám a 7/10 alja.