Értékelés: A csodálatos pókember 2 (The Amazing Spider-Man 2)
Még a szuperhősök sem tartják be az összes ígéretüket. Peter Parker (Andrew Garfield), aki vörös-kék pókruhájában üldözi a gonoszt a nagyvárosi utcákon megígérte szerelme haldokló apjának, hogy kerülni fogja a lányt (Emma Stone) - és így gondoskodik a biztonságáról. Ám ez egyszer megszegi az ígéretét. Nem elég neki, hogy elkapjon minden bűnözőt, kevés a toronyházak fölötti, őrült tempójú száguldás és lendülés: Gwen nélkül már semmit sem ér az élete. Lehet, hogy meg fogja bánni: egy új szupergonosz ellenfél, Electro (Jamie Foxx) felbukkanása ugyanis minden eddiginél nagyobb veszélybe sodorja - és a múltjából is újabb, tisztázatlan emlékek kísértik…
Hová tűnt Pókember? Merthogy látszólag megérkezett, azonban a folytatás első negyedórájában halálra idegesített a nyafogós kis idióta beszólásaival. Vagy ennyit rontott a helyzeten a szinkron? Erre majd DVD/BD idején fényt derítek, de azzal szemben, hogy nem számoltam a napokat A csodálatos pókember 2 premierjéig, abszolút nulla elvárással, "majd lesz valami" elven ültem be a filmre. Pedig annak idején az első részt kétszer is sikerült ugyanolyan érdeklődéssel végignézni moziban, de ha a folytatásra hívnátok holnapután, biztos, hogy nemet mondanék. Nem azért, mert elrontották a második kalandját, hanem mert összességében nem vitt úgy magával, mint elődje.
Marc Webbet továbbra is remek rendezőnek tartom, aki ismét szuperül összeszőtte Pókember történetének hálóit, de nem tartom kizártnak, hogy az első résszel kissé elbízta magát, ez pedig jelentősen nyomot hagyott a folytatáson. Félre ne értsetek, nem károgni akarok, csak egyelőre azért ettől kicsivel nagyobb elvárásaim voltak titkon, és nem teljesültek. Pedig két éve Pókemberes pólóban alszom. Haha. Komolyra fordítva a szót, sohasem voltam nagy pókrajongó, de nekem a Sam Raimi-féle trilógiával sem voltak különösebb gondjaim, habár az tény, hogy Webb jócskán alápirított.
Rengeteg hírt olvashattatok a filmről az elmúlt hónapok során, hiszen a Sony nem keveset költött a marketingre, és ez biztosan meg is fog látszani a hétvégi bevételi adatokon. Nagy érdeklődéssel vártam, hogy hogyan vezetnek fel ennyi gonoszt, de azt kell mondanom, hogy nem hemzsegett tőlük a film, és ez mindenképpen pozitív. Sikerült megtalálni az egészséges egyensúlyt, hogy ne egy ellenfele legyen Pókembernek, de az a pár ne is legyen túlzottan terhes társaság.
Kitérek hát a gonoszokra, kezdve a sort Max Dillonnal, a majdani Electróval, akit Jamie Foxx játszik, róla pedig tudjuk, hogy nem kezdő, ezért baromi hiteles mindkét énje megformálójaként. Electro kemény ellenfélnek bizonyul, de egy kis agytevékenységet használva (köszönjük, Gwen) könnyedén legyőzhető. Nem teljesen a saját maga ura, és sajnos így a képregény ismerete nélkül kissé olyan, mintha csak a felszínt kapargatták volna vele kapcsolatban.
Ott van viszont Dane DeHaan, az a színészpalánta, akit már jó ideje a fiatal Leonardo DiCaprióként emlegetek - nem véletlenül! Tőle láthatjuk az egyik leghitelesebb, legjobban magával ragadó alakítást, akinek jól áll a pökhendi milliárdos örökös szerepe, és a beszárított, előre fésült haja sem idegen ettől a karaktertől. DeHaan az elmúlt évek során többször bizonyította, mennyire tehetséges, és azt kell mondanom, hogy mind az életéért küzdő Harry Osborn, mint pedig Zöld Manóként, iszonyat ütős, amit e fiatal színésztől láthatunk. Sokszor félelmetesebb volt, mint maga Electro, aki ugye a főellenség lenne.
Tőle már csak Paul Giamatti őrültebb arra a néhány percnyi játékidejére, akitől nem szabad sokat várni. A szó legszorosabb értelmében őrült, és lényegében Rhino is ilyen lehet a képregényekben. Nem egy bonyolult karakter, viszont az jobban idegesít, hogy Electrót kétdimenziósra írták, de szerencsére Zöld Manó kihúzza a filmet a csávából.
Lassan ideje lenne kitérni a címszereplőt játszó Andrew Garfieldra is. Mint írtam, az elején nem értettem a tinédzseres épületek között szálldogáló ámokfutásait, hiszen nem most közlekedett így először, mégis úgy állították be, mintha így lenne. Ezt elég fölöslegesnek tartom. Szerencsére később komolyabb vizekre eveztetik a Peter Parkert, akinek tipródásait, őrlődését egészen jól visszaadta Garfield. Habár meg kell hagyni, hogy sohasem gondoltam róla, hogy ő a tökéletes Pókember, de legalább el tudom fogadni annak.
Gwen Stacy örök kedvencem marad Emma Stone-nak hála, aki annyira bitangul bájos minden egyes jelentében, hogy szavakkal elég nehéz körbeírni. Nyilván az is tény, hogy eleve odáig vagyok érte, mint színésznőért, szóval ez adhatott számomra egy plusz faktort a figurájához. Bírtam, hogy használta az eszét, és csak néha sikerült félreállítani. Keresem a megfelelő szót, de igazándiból a cuki a legtalálóbb rá és Peter Parkerre. Felicity Jones sem kispályás, hiszen nagyjából ugyanúgy favorit, mint Stone kisasszony. A többiekkel nem foglalkoznék, habár Sally Field is jó, de hát ő mikor nem az?
A CGI biztos nem két ember munkája, hiszen a végeredmény egyértelműen gyönyörű és látványos. Nem is tudom, mikor láttam ennyi vizuális effektet egy filmben, ráadásul itt hiába hemzsegtek, minden egyes alkalommal ledöbbentett. Electro például brutálisan szép lett, nem is tudom, hogy mondjuk tíz évvel ezelőtt mit sikerült volna összehozni, de a karakter igényelte korunk technológiáját. Pókember ruhája is csodálatos, de páromnak igaza van annyiban, hogy a szemét mintha elnagyolták volna. A részletekben valóban elveszhettek volna még egy rövid időre.
A két és félórás játékidő ezúttal kevésbé telt el annyira pörgősen, mint az első rész esetében, tehát attól határozottan gyengébb lett a folytatás, de még így is egészen jól lehet rajta szórakozni, csak túl sok komolyságot ne várjatok tőle. A vége szomorú, nagyon-nagyon szomorú számomra, viszont az utolsó negyedórával kimondottan javítottak az összképen, ezek fényében a 8/10-re rászolgált, ami jócskán távol van az első rész tízesétől, de legalább mondandója is van.
fura
Ne feled hogy alig kezdték el a 2. rész máris nekikiált a 3.-nak, én sejtettem hogy ez lesz belőle, hogy egy átvezető lesz az első és a a harmadik film közt
.
függő
Lehet valami ebben a teóriában… Hm. :)
GoDach
Hmmm. 10/10-re számítottam. Elég fura a pontszám. Amikor nem egyezik az elképzelésemmel akkor vagy túlpontozol vagy nagyon keveset adsz rá. Érdekesen ülök le majd elé, kíváncsian várom már… (vagy 1 éve :P)
függő
Ja, az első rész sikere után én is többre számítottam ettől, de hát ez ilyen lett sajnos. Aztán majd megírod, hogy mennyire nyerte el a tetszésedet. :)
R85
Azt hiszem egy filmet az embernek nem annyira az esze,mint inkább a lelke fogad be elsőnek. Érzelmileg kerülök (én legalábbis) először közel egy jelenethez egy helyszinhez egy szinészhez (másodlagosan a karakterhez magához),és csak utána pillanatokkal vagy órákkal később kezdek agyalni az objektiv igazságokon,mondanivalókon stb… Nos asszem ezért is van a sok eltérő kritika egy filmről ,a világról.. szimpátia-antipátia.
Nekem egy filmnél ha nem jönnek be a helyszinek mint pl az egy az egyben CGI csúcsjelenet áramelosztó ipari park vagy minek nevezzem, vagy J. Fox nem tom direkt elcsúnyitott és sokat közelizett fogsora, vagy éppen a kitűnően szinészkedő de ránézésre nyamvadék Dane DeHaan.
Innentől nehéz objektivnek lennem,hogy pl nem látom olyan jó Élménynek (nagybetűvel) a filmet mint az első részt vagy Garfield alakitását sem pl.
Annyi valóban jól látható hogy túl lett tolva ,vállalva az egész,és amit végszónak kiemelnék hogy számomra vállahatatlanok a realisztikusság cimszavába burkolt azon jelenetek amiben ember emberen nyiltan erőszakot tesz,kinzásnak vet alá szabadságában korlátoz.. itt lásd Fox kikötözése sokkolás .. ez nem 18+ kategória hanem vágói olló és forg.köny irói kirúgás.
Nem tudom miért kell valamit ugy megirni hogy egy jó embert (pláne) Cap legjobb haverját akár évtizedekig a rutinszerűségig menőleg agysokkoljanak és ezt az arcunkba tolják.. -róka-
az első trilógiából a 2. epizód elég jó volt..
most meg megy a könyörtelen apritás..
thanks for watching
függő
Hát, az a helyzet, hogy tipikusan kinek a pap… esete érvényesül, és nincs is ezzel gond. Azért készül 1000 film, hogy lehessen válogatni, mindenkinek lehessen kedvence, stb… szóval abszolút megtudlak érteni, viszont engem az első résszel nyűgöztek le – váratlanul.
Silas
én angolul láttam, nagyon jó volt úgy.. számomra az 1. semmilyen volt, a 2. sokkal jobb.. de az vicc, hogy kb. 3 percig ha láthattuk Green Goblint.. Dane meg jó volt, de az túlzás szerintem, hogy zseniális, ‘új DiCaprio’ (főleg nemrég látva a Wolf of Wall Streetet).. Emmát meg mindenki imádja, köztük én is :P
függő
Nem volt gond szerintem Zöld Manó játékidejével, ő itt ennyire volt hivatott. :) Lehet, hogy túlzás, de piszkosul tehetséges, és annyiból nem szabad őket összevetni, hogy annyi idősen, mint DeHaan, DiCaprio sem hozta le a csillagokat az égből. Bár nagyon erős játékot láthatunk tőle a Gilbert Grape-ben…
Emma ő Emma, ennyi. :)
Atyus
Egyet kell hogy értsek a kritikával.
A szöveg és story a film elején eléggé gyermeteg, de aztán felveszi a ritmust. Nekem Elektro alakítása mint színészi, mint forgatókönyvügyileg kicsit túljátszott illetve súlytalan.
Talán egy picit megvágottabb változat jobban működött volna, mert így több helyen leült, s uncsi és gyerekes volt.
Zöld manó és Gwen figurája mindenkit lejátszott, még Pókembert is, ami azért elég gáz ebben a filmben. Az első részhez mérten jelentős visszaesés ez a film.