Keanu Reeves alakítja Kait, a számkivetettet, aki csatlakozik Oishihez, a 47 ronin vezetőjéhez. Együtt akarnak bosszút állni az álnok nagyúron, aki megölte gazdájukat, és kitiltotta földjéről a szamurájokat. Hogy szülőföldjük becsületét visszaállítsák, a harcosok olyan küldetésbe kezdenek, melynek viszontagságai az egyszerű harcosokat elpusztítanák.

Mondjátok, hogy dőljek a kardomba, de nekem kegyetlenül adta a 47 ronin, pedig pár hete már úgy kezeltem a filmet, hogy vagy irtó nagyot fog ütni, vagy egy újabb semmirekellő szamurájos akciófilm születik, amit végigszenvedek. Előbbi érvényesült, és ez talán a nulla elvárásnak köszönhető, ugyanakkor az sem titok, hogy Keanu Reeves sem tartozik a kedvence színészeim közé.

De ki a fene az a Carl Rinsch?! Nincs baj, ha nem tudod, kiről van szó, eddig mindössze három rövidfilmet gyártott élete során, úgyhogy lényegében ezzel mutatkozott be a szakmában. Hogy hogyan, igazán remek kérdés, ugyanis maga a film szórakoztató, és szépen végigvezették a történetszálait, viszont a kasszáknál óriásit hasalt. Egy valami viszont biztos, hogy az előzeteseknek ne higgyetek, mindahány félrement, mint ahogyan a marketinggel is befürödtek.

Az előzetes alapján sokkal több akciót vártam, és azt, hogy magasabb fordulatszámon pörög majd a film, de ettől többről van szó. Ezt úgy értsétek, hogy inkább a minőség jellemzi, mintsem az, hogy telepakolták agyatlan zúzással. Az egyik legnagyobb negatívum, hogy egy kicsit nem tudták eldönteni, melyik kultúrát kövessék, ezáltal pedig akadt néhány apró baki, ami viccesen nézett ki. A másik pedig a rémesen gyenge gonosz, akinek a karakterébe verhettek volna némi férfiasságot, mert így nem értem az iránta fakadó tiszteletet a népe részéről.

Ellenben nagyon rendben van a látványvilág, a díszletek, a ruhaköltemények és a főszereplők is magabiztosan bizonyítottak mindvégig. Helyenként lerítt róla, hogy 3D-re tervezték, de ugyanaz a helyzet, mint a 3D-s filmek zöménél: nincs rá szükség, nem használja ki sem a történet, sem pedig a cselekmény. Egy-két jelenetet fel tudok idézni, ahol talán adott volna némi pluszt az élményhez, de ezért két órán keresztül szemüveget viselni butaság lett volna. A speciális effektek gyönyörűek, színvonalas munka, ez tisztán látszik, és a japán helyszínek is tökéletes összhangban voltak a történettel.

Keanu Reevest utoljára talán a Mátrixban (The Matrix) szerettem, ott viszont nagyon. Azóta csak csapongott ide-oda, bár az első rendezésére eléggé kíváncsi vagyok. Kicsit kilógott ebből a japán világból, de pozitívan, hiszen eleve egy félvért játszik, egy számkivetettet, akit befogadtak, akiben lehetőséget láttak. Kiváló harcos, hihető a célja, és közben nem nyálasították el a karakterét. Ezért bizony jár a pacsi a forgatókönyvíróknak. Mint színész, nyilván beleadott apait-anyait, így ezen a téren sem lehet belekötni. Hiroyuki Sanada iránt elkezdtem némi tiszteletet tanúsítani, hiszen megérdemli, annyira otthonosan mozgott a szerepében. Világosan látszott rajta, hogy mennyire jól érzi magát, és hogy mennyire neki való volt ez a szerep.

Az egyik női főszereplőnk, a jó oldalon álló Kô Shibasaki tipikus széplány, akire ráhajt a rosszfiú, aki nem is annyira rossz. Feljebb róla beszéltem, de nevezhetjük nevén is: Tadanobu Asano. Színészileg nincs vele gond, azonban az írók kicsit kiherélték a karakterét, ugyanis úgy állítják be, hogy mennyire nagy ász, közben pedig egy normális harcjelenete sincs. Ez így nekem kevés egy ilyen figuránál. Rinko Kikuchival a Tűzgyűrűben is találkozhattunk idén, és itt sem okoz csalódást, és ő helyettesítette Asanót, mert ő legalább rossz tudott lenni, egy olyasvalaki, akit lehet gyűlölni a tetteiért. A roninok közül sem lóg ki senki a sorból, bár akad köztük egy-egy érdekes figura, de legalább az eszük helyén van.

Kevés szamurájos film készül manapság, és a pénzügyi buktája után kétlem, hogy ez változni fog, de nem is ez a lényeg, hanem az, hogy jól szórakoztam, és teljesen kikapcsolt két teljes órára, amiért jár a 8/10.