Tinseltown a karácsonyra készül és Sin-Dee újra beszáll a játékba. Miután meghallja, hogy barátja, a strici képtelen volt hűséges lenni hozzá abban a 28 napban, amit a börtönben töltött nekivág a legjobb barátnőjével, Alexandrával, hogy végére járjanak a pletykának. Izgalmas Odüsszeiájuk elviszi őket Los Angeles különböző szubkultúráiba. Egy váratlan fordulatokban gazdag, tudatosan modern karácsonyi mese L.A. utcáiról - és mindez egy iPhone 5-tel forgatva!

Az a helyzet, hogy a Tangerine történetével is baromi régen találkoztam utoljára, így mondhatni, a második versenyfilmre sem voltam kellőképpen felkészülve szombaton. Szeretem a meglepetéseket, csak nem mindig jól sül el, az a nagy helyzet. A Tangerine több szempontból érdekes alkotás, de leginkább azért, mert három feltuningolt iPhone 5-tel forgatták, és ehhez mérten lenyűgöző lett a végeredmény. Tű éles képet kapunk a nagyvászonra kivetítve, és az operatőri beállításokkal sem került bajba a rendező. Értem ez utóbbi alatt azt, hogy nem kellett szembesülnöm össze-vissza rángatott 'kamera beállításokkal'.

Meglehetősen szokatlan stílust képvisel ez a zajos utcadráma, amelyet a zenék és a főszereplők egyszerre visznek a hátukon. Előbbi azért, mert sok átlagos jelenetet adrenalinnal tölt meg, ebből pedig nem is kevés jut a nézőknek, ami mindenképpen pozitív hatást váltott ki bennem. Emellett nagy szerepet játszott a filmben látott divat, ami csak kis túlzással nevezhető annak, de nevezzük így, jó fej leszek. Az a helyzet, hogy ezek az utcasztorik sohasem vonzottak igazán, nem beszélve a főtémájáról, amiről a szinopszisban sem rántották le a leplet, így most én sem szándékozom. Fő a meglepetés!

A két főszereplőnk, Kitana Kiki Rodriguez és Mya Taylor friss húsnak számít a színészszakmában, ami a játékukon egyáltalán nem látszik meg. Erőteljes játékot láthatunk még a helyét nem találó örmény taxis, Karren Karaguliantől is, aki a valóságban örmény származású. Mickey O'Hagan is kellőképpen lecsúszott 'leányzót' alakít, akit hajánál fogva vonszolnak végig a fél városon, és ő sem fél zajt csinálni, de nem ő a legrosszabb. És az a helyzet, hogy James Ransone-t sem kell sajnálnunk, ütős játékot prezentált.

Megtudhattuk a film egyik producerétől, hogy sok jelenetet spontán vettek fel, és ilyen szempontból is remek választás volt az iPhone 5, mert azzal kevésbé feltűnő egy forgatócsoport, mint bazi nagy kamerákkal. Viszont a spontaneitás velejárója, hogy sok alkalommal improvizáltak a színészek az utcajeleneteknél. A helyszínek is remekül lettek kiválasztva, főleg a Donut Time tetszett igazán, na meg a benne dolgozó alkalmazottat alakító Shih-Ching Tsou, aki csak a háttérben húzza meg magát, mégis volt benne valami extra.

Nem is beszélném túl a Tangerine-t, ami szintén nem egy hosszú alkotás a maga 88 percével, mégis lassúnak tűnt egy kicsit, ami a történetvezetésnek és az események ránk zúdításának köszönhető. Persze ez fura, mert alapjával véve jó fordulatszámon pörög a film, de helyenként mégis kevés. Részemről ez így mindent figyelembe véve egy lazább 8/10 lett, és nem tudom mindenkinek ajánlani nyugodt szívvel.