Egy névtelen férfi (Redford) magányosan hajózik az Indiai-óceánon. Egy nap arra ébred, hogy vitorlása léket kapott, amikor összeütközött egy, a tengeren hagyott konténerrel. A navigációs berendezés és a rádió meghibásodása miatt nem tudja, hogy egy erős vihar felé vitorlázik. Bár a hajótestet sikerül kijavítania, minden tudására és korát meghazudtoló erejére szüksége van ahhoz, hogy túlélje a vihart. Az áramlatokra kell bíznia magát, hogy elvigyék egy olyan hajózási útvonalig, ahol reménye lehet arra, hogy valaki a segítségére siet. A könyörtelen napsütés, és a hajója körül úszkáló cápák arra késztetik, hogy szembenézzen saját halandóságával.

Mára olyan nagy fesztivállá nőtte ki magát a CineFest, hogy egyenesen Cannes-ból érkezett a Minden odavan, ami teljes mértékben J.C. Chandor érdeme. Saját kezűleg írt forgatókönyvéből eredeti történetet elmesélve mutatja be nekünk, hogy milyen is az, amikor egyedül marad egy ember az óceánon. Ebben a drámában nincs képzelgés, csak a száraz valóság és a határtalan messziség, a végtelen égboltok. Nem gondoltam volna, hogy teltházas lesz egy ilyen dráma, de ezek szerint tévedtem, sokkal több ember nézte végig feszült figyelemmel Robert Redford hánykolódását.

Redford egy olyan férfit alakít, akinek szemmel láthatóan nincs sok veszítenivalója, és amikor hajója léket kap, halálos nyugodtsággal kezd neki a probléma orvosolásának. Nincs kapkodás, nem siet sehová, és tisztában van a képességeivel, az eszközeivel, valamint a túlélési esélyeivel. Bámulatos az ő utazása, amely során sok mindent megél, de délibábot egyetlen egyszer sem lát. Nincs képzelődés, és ez igazán remek húzás a rendezőtől, hogy nem ilyen irányba vitte el filmjét, hiszen ilyenből van kevesebb.

Elég nehéz filmélményt rontó tényezők nélkül dobálóznom a szavakkal, de Redford alakítása annyira meggyőző, hogy elég könnyen együtt tud vele érezni a néző. Varázslatos az az erő, ami ebben az idős férfiban lakozik, a hit, a bizakodás, és a tény, hogy a feladás a legutolsó gondolata. Már-már megvakítja a nézőt ezzel, és mivel párbeszédeket is csak nyomokban hallunk, minden gondolatát a színészi játékán keresztül láthatjuk viszont. Ezért volt neki sokkal nehezebb dolga, mint mondjuk Pinek. Persze nem szabad egy lapon említeni a két karaktert, de mindkettő értékes darab.

Igazán példamutató a főszereplő elszántsága, és már maga az a tény is, hogy a rendező belevágott egy ilyen film elkészítésébe. Az egyszereplős történetek sohasem egyszerűek, és nagyon nehéz az ilyeneket igaz sikerre vinni. Viszont a naturalista eredetiségével kétségkívül nyerő tudott lenni nálam.

A cím mindent elmond, és annyira igaz ez a történet által bemutatott férfi egész életére, ami lényegében tökéletesen párhuzamot von ezzel. Konkrétan nem tudok belekötni semmibe, mert a játékidő gyorsan tovaszállt, viszont ha pontokba kéne öntenem a véleményemet, akkor a 8/10-et semmiképpen nem haladná meg.