Tovább folytatódik a Holtpont-hadművelet, melynek célja Peleliu elfoglalása. A tengerészgyalogosoknak minden egyes négyzetméterért meg kell küzdeniük, miközben az ellenség eltökélt szándéka, hogy az utolsó emberig kitart. Sledge-et megviseli az egyik nagyra becsült vezetőjük halála, csakúgy, mint a mindkét oldalon tapasztalható, elképzelhetetlen barbárság. A katona a lelki összeomlás határán áll. A csata végül majdnem két hónapig tart, és bár küldetésüket teljesítik, az amerikaiak súlyos veszteségeket szenvednek. A tengerészgyalogosok visszatérnek Pavavura, de Peleliu után már semmi sem olyan, mint régen.

Már rögtön az elején szörnyen tragikus képsorokkal nyit az epizód, ami elengedhetetlen egy ilyen szériának. Viszont, nem akarom lehúzni A hős alakulatot, de tényleg elég hullámvölgyes az epizódonkénti színvonal. Írtam már, hogy átlátom, mi a lényege, meg alá is írom, de valami mégis hibádzik az akcióival, ami alapján nem válik olyan élvezetessé a mini-széria, mint az Elit alakulat. Holott, ha jobban belegondolok, az se volt tele végig pörgős akcióval, mégis jobb szájízzel gondolok rá vissza. Így a vége felé közeledve, már szinte biztosra ki merem jelenteni, hogy számomra nem lesz újranézős egyik epizód sem!

Akadt egy apróság, ami eléggé aggasztott egy idő után. Egy kameraállás, ami az egyik hősünket veszi célba, és rögtön az egyik promókép jutott róla eszembe, amivel még nem is lett volna baj, de mikor már harmadjára mutatták ugyanazt, akkor vetődött fel a kérdés: Hogy kerül ez ide?

Ezen rész után megint olyan érzésem van, hogy nem igazán vártam a következő részt (hétfőn lement, hamarosan érkezik arról is az értékelés), ugyanis olyan szinten nagy fajsúlyú epizódon lehetünk túl, hogy le a kalappal az olyan nézők előtt, akik újranézik ezt, vagy bármelyik eddigi részt is. Ez nekem egy 7/10 lett, de igen sok jóindulattal.