A Part IV története: Sledge álma valóra válik, besorozzák a tengerészgyalogosokhoz. Az Elliott Táborban készítik fel őt és társait a harcra. Az első számú tengerészgyalogos hadosztályt a japán megszállás alatt lévő Új-Britannia szigetén, Cape Gloucesternél vetik be. Leckie-nek és bajtársainak nemcsak a végsőkig kitartó japánokkal, hanem egy még fenyegetőbb ellenféllel, a dzsungellel is meg kell küzdeniük. Túlélve Gloucestert és az Isten háta mögötti Pavuvu szigetén folyó harcokat, Leckie-n a háború fizikai és mentális hatásai kezdenek megmutatkozni. A közeli Banikára küldik kórházba, pszichiátriai megfigyelésre.

A Part V története: Basilone egyre nagyobb hírnévre tesz szert, ahogy az országot járja a háborús kötvények népszerűsítése érdekében. Az 5. tengerészgyalogos hadosztály tagjaként Sledge Pavuvu szigetén újra találkozik az első számú tengerészgyalogos hadosztálynál szolgáló barátaival, Phillipsszel és Leckie-vel. Az első hadosztályt a Palau szigetországhoz tartozó Peleliu szigeténél vetik be, hogy elfoglalják az ottani légibázist. A partraszállás során Sledge először kap ízelítőt a japánok elleni küzdelemből. A helyzet nem egyszerű, a japánok ugyanis a sziget terepadottságait kihasználva erős ellenállást fejtenek ki.

A négyes résznél már bőven tele vagyok kétségekkel, legalábbis ha így az elejéről beszélünk, mindenképpen. Bár, ha úgy vesszük, még az ötödik rész első fele is beszélgetésekbe torkollik. Tisztában vagyok vele, hogy a háború nem is mindig csak a csatákról szólt, hanem a szolgálat közben látottak okozta sebek megemésztésén. Kicsit nem is baj, hogy rámentek a párbeszédekre, de azért mondjuk nem lett volna szabad a négyes résznek eltelnie minden harc nélkül. Egyszerűen azért nem, mert nem így harangozták be a sorozatot, ráadásul kezd olyan érzésem lenni, hogy a Band of Brothers többet nyújtott, hiába van köztük alig 10 év, és hiába volt abban is sok beszéd, de mégsem ennyi, hanem pont elég.

Természetesen előre nem vetem el a sorozatot, hiszen még csak a széria felénél járunk, és az ötös rész második fele jelentős javulást hozott a sorozat életébe. Tehát ezt az epizódot nagyban megmentette a látványos csatajelenet, mely fantasztikus hatást gyakorol a nézőre, akinek olyan érzése támad, mintha az egész dolog a szeme előtt zajlana, ráadásul olyan baromi jól sikerült még a fényképezés is, hogy tényleg le a kalappal ezen jelenet előtt. Így már azért más, jóval jobban várom a következő részt, mint az előzőnél vártam. Pontjai majdnem lemaradtak, de azért mégsem, a Part IV 6/10, utóbbi, azaz Part V pedig 7/10.

Előző részek írásai: Part I,Part II, Part III