Amikor tizenévesek rejtélyes módon új, természetfeletti adottságok birtokába jutnak, a kormány fenyegetésnek nyilvánítja és befogja őket. A tizenhat éves Ruby, az egyik legerősebb fiatal mind közül, megszökik a táborból és csatlakozik a biztonságos menedék felé tartó tinédzserek csapatához. Rövidesen ráébred azonban újdonsült családjával együtt, hogy egy világban, ahol az irányító felnőttek elárulták a gyerekeket, menekülni nem elég. Ellenállást kell szítaniuk, együttesen használva erőiket, hogy visszaszerezzék jövőjüket.

A zsúfolt augusztusi rohanásban a Sötét elmék kimaradt, és néha ahogyan azt hozni szokta a papírforma, nem is olyan nagy baj, hogy itthon töltöttem el vele ezt a 100 percet. Nem tudom, hogy min ment el az egész, de kissé erőltetett lett a végeredmény. Az egy dolog, hogy Jennifer Yuh Nelson (Kung Fu Panda 2-3) rendezőtől sokat nem szabad várni, de valamiért folyamatosan azt éreztem, hogy jó lenne már, ha haladnánk és történne valami. Könyvben valószínűleg jól működik a történet, filmben viszont picit olyan felületes klónhatást keltett bennem.

Egy kis X-Men a mutáció miatt, egy kis Stranger Things a saját csatájukat vívó kölykök miatt, csak közben a film semelyik terepen nem találta igazán a helyét és ez iszonyú zavaró. Oké, a vége nagyjából normális lett, de egyébként hiába akarták, hogy komolyan vegyem a kölyköket, valahogy nem tudtam, míg a ST esetén egyáltalán nem kellett ilyesmiken agyalnom, egyszerűen csak félelmet keltettek bennem és működött a formula. Félre ne értsetek, itt most nem félni akartam, csak a középszertől egy kicsivel azért ütősebb végeredményre vártam - annak idején még Az erő krónikájának is sikerült megugrania ezt a lécet.

Pedig a színészekkel itt sincs baj, kedveltem a négy főszereplő srácot és a többiek is állják a sarat, ahogyan azt illik, és még az akciókat sem tudom bántani egy ilyen nem blockbusterben. A Sötét elmék legnagyobb baja egyértelműen az, hogy zavaróan töketlen, nincs benne kurázsi, hogy igazán nagyot villantson, holott egy franchise alap is lehetett volna belőle. A zenék viszont jók, csak hát ez megint sovány vigasz, hogy ilyenekbe kell kapaszkodni. Valamennyire azért tetszett, de újra biztosan nem nézném, valahol 6/10 körül tudott nálam - ismét jószívűen pontozva.