Villámértékelés: Arany (Gold)

Kenny Wells az évszázad üzletére hajt. Dörzsölt, ambiciózus, tele van ötletekkel - csak éppen pénze nincs. Wells azonban nem az a fickó, aki egykönnyen feladja. Feltesz mindent egy lapra, és egy vállalkozó szellemű geológussal, Michael Acostával együtt nekivág a fülledt indonéziai dzsungelnek, ahol egy elképesztően gazdag arany lelőhelyre bukkannak. A leletnek gyorsan híre megy, a vállalat részvényeit szétkapkodják, a két szerencselovag pedig egyik napról a másikra a Wall Street csúcsán találja magát. Wells, az aranyásók rocksztárja, a milliárdokkal járó kiváltságok minden pillanatát észvesztően élvezi: féktelen költekezésbe kezd, a fényűző partijain a csinos bombázók állandó vendégekké válnak. De a hirtelen jött sikerre hamar felfigyelnek, köztük az indonéziai kormány és az FBI is.

Moziban kimaradt az Arany és így, hogy itthon rostokolok, pótolom azokat a filmeket, amelyek valamennyire mozgattak, mégsem jutottam el rá. Hát, először is, Matthew McConaughey ismét zseniális, hatalmasat villantott és imádtam a vívódásait elejétől a végéig. Persze ott van még Edgar Ramírez is, aki szintén nem okoz csalódást sem színészileg, sem pedig a karaktere szempontjából. Tetszett, hogy az írók odafigyeltek apróságokra, amelyekből meglepetés lett számomra. Nyilván nem tudom az egekig magasztalni munkájukat, ugyanis az első egyórát nem sikerült túlélni hullámvölgy nélkül, ami az én szememben lényegében a film egyetlen hibája.

Stephen Gaghan nem az a rendező, aki ikszévente ugrál valami újdonsággal, leginkább a Sziriána vagy az Elhagyatva kapcsán lesz ismerős a neve. A helyzet az, hogy összességében nem tudok haragudni az Aranyra, mert számomra valahol amolyan régi kalandfilmes időket idéző csemege, amelynek van szíve, ráadásul még a végét sem rontották el. A szereplőkhöz visszakanyarodva, Bryce Dallas Howardot sok esetben nem tudtam hová tenni, pedig szépen átalakult a szerepe kedvéért, és nyilván nem most kezdte az ipart. Az Indonéziában játszódó jeleneteket bírtam leginkább, de azt is imádtam, amikor McConaughey belecsap a lecsóba. Ha vasárnap estére egy nézhető filmet keresel, nem vágysz sokra, az Arany bejöhet, ha az eddig olvasottak megérintettek valamennyire. Részemről 7/10 az ítélet.

• Az idő szerencse • Mindenkit hajt valami...

Szólj hozzá!

*

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

1 hozzászólás

  1. tomdenemcruise

    Nagyon tetszett ahogy hozták a 80-as évek hangulatát, sok apró dologra is odafigyeltek. A két férfi főszereplő közötti összhang nekem jobban átjött mint a nőivel. Nem hibátlan, de megtörtént eseményeket szerintem nehezebb simává varázsolni, mert a sok ember sokféle cselekedete annyira szerte ágazó, ami egy fikciónál a cselekményhez van igazítva, szövegen keresztül is. Plusz itt pont a nyomozásos szakasz kissé homályos mert gondolom nem lehetett a főszereplőt annyira sározni.