Villámértékelés: A régi város (Manchester by the Sea)
Nem mintha olyan nagyszerű élete volna eddig, de Lee (Casey Affleck) ragaszkodik hozzá. Amikor a bátyja halála után kiderül, hogy neki kell felelősséget vállalnia kamaszodó unokaöccséért, mégis kénytelen mindent feladni és visszaköltözni abba a kisvárosba, ahol felnőtt. És ahol túl sok emlék várja. Régi nő, régi barátok, régi titkok. És a feladat: túllendülni a gyászon, és talán belekezdeni egy másik életbe - amit a bátyja, a rábízott kamaszsrác apja választott számára.
Valószínűleg nagyon utálni fogtok érte, de nekem A régi város olyan élményt nyújtott, mintha a fogamat húzták volna. Illetve nem, gyökérkezelésre szívesebben ülnék be. Ezennel megvan az első olyan Sundance-es dráma is, amivel egyáltalán nem tudtam szinkronba kerülni. Többször próbáltam nekifutni, tegnap este végül beadtam a derekam, ha már hat Oscar-díjra jelölték, de alig egy óra után inkább azt mondtam, hogy nekem nincs szükségem erre a mélyen depresszív átlagtörténetre.
Hogy mennyire átlagtörténet, az számomra nyilván nem derült ki, de majd úgyis megdobáltok kövekkel, aztán erre is választ kapok. A legnagyobb bajt az okozta, hogy olyan sunyi módon próbálták még depresszívebbé tenni a hangulatom, és ezt a fajta hatásvadászatot ki nem állhatom. Kenneth Lonergan egyébként eredeti forgatókönyvéből rendezte a filmet, és maga a történet nem is lenne rossz, de hogy én erre nem bírtam rászánni két és fél órát az életemből, az is fix.
Az idő alatt, amit a filmből láttam, Casey Affleck játékát mindenképpen muszáj elismerni, hiszen egyszerre mély és emberközeli alakítást láthatunk tőle, ezért is sajnálom különösen, hogy A régi város porhüvelye nem vetít magáról jobb képet, mert a szereplők viszont brutálisan jók. Még Michelle Williams is, akit különben nem annyira szoktam szeretni, főleg mióta Marilyn Monroe alakításába beletört a bicskája.
Visszatérve a rendező-forgatókönyvíróra, Kenneth Lonergan dupla jelölését - a rendezés és eredeti forgatókönyv - kategóriákban egyáltalán nem érzem jogosnak. Kétlem, hogy nincs jobb író-rendező tavalyról. Nyilván ezek fényében ma éjjel a díjátadón a film ellen fogok szurkolni, hiszen mindegyik kategóriában találnék olyan jelöltet, aki jobban rászolgálna az aranyszoborra.
Máskülönben nem akarom bántani ezt a drámát, mert hála a jó égnek, nem volt még részem olyasmiben, amit a film főszereplői átélnek, és ez így is van jól. Nyilván így picit másképp fest az egész összkép a szememben, és nem is nyújtanám tovább e rétes lapjait, elszórok rá egy 5-6/10-et, amelyet csakis a szereplők és a gyönyörű fényképezés miatt bírok kiosztani.
zsocso
Akkor ez megint egy Oscar esélyes, de nézhetetlen film? Nem lepne meg.
függő
Számomra az volt, de ez csak egy szemszög.
Kődobáló
Érzéketlen egy farok vagy, ha ez nem ért célba. Nem lehet mindenki Johnny Depp, meg Oroszlán, nem igaz? A hétköznapi emberek drámája bizonyára átlagtörténet. Főleg, ha egy férfinek lelkiismerete is van.
függő
Vártam ilyesmi reakciókat, és nem okoztál csalódást. Egy dolgot árulj el, illetve kettőt… hogy jön ide akár Johnny Depp vagy az Oroszlán?!
Kődobáló
Örülök. Utálok csalódást okozni.
Úgy jön ide, hogy az Oroszlán igazi nagyívű dráma. Ez meg nem. A kis ember tragédiája miért ne lehetne épp olyan megindító? Csak az érdemel elismerést, ami elég extrém?
Depp meg úgy látom, ha odatojik az asztalra, te azt is imádod.
függő
Érdemes lenne szétnézned a fesztiválos értékeléseim között, aztán ha azok után még mindig komolyan gondolod, amit írsz, legyen hát!
Depp kapcsán pedig csak egy kérdés: ismered a kedvenc színész fogalmát?
Kődobáló
Nem most olvastalak először. Ismerem a ‘fesztiválos’ írásaidat. Kár, hogy a felháborodásom és időhiány miatt nem tudtam rendesen megfogalmazni, ahogy például Edete tette.
Sajnos ez sokszor előfordul velem. De továbbra is, vagy éppen ezért furcsa, hogy egyszerűen nem érintett meg a dolog.
Amúgy itt tőled a többség nem azt várja szerintem, hogy tetszett vagy nem tetszett.
Abba bele lehetne kötni.
‘nekem nincs szükségem egy ilyen depresszív átlagtörténetre’ – ellenben a Nocturnal Animals betegen és agresszíven tálalt depressziójáért oda voltál és vissza.
Talán ezt kellett volna példának felhoznom.
Az a bántó, hogy itt egy olyan férfi történetéről volt szó, sallangmentesen elénk rakva, aki képtelen önmagának megbocsátani, még akkor is, mikor már mindenki megtette körülötte.
És te ezt pontoztad le 5-6/10. Érdemes lenne ezt figyelembe venned a pontozáskor, mert tudod…
Mondom egyszerűen: hány pontot kapott a LEGO Batman?
függő
Oké, de könyörgöm. Nekem ne szabja már meg senki, hogy egy film tetsszen, vagy ne… :)
A megbocsátás téma kemény dolog, főleg önmagadnak megbocsátani a taglalt körülmények között. Ezt ismerem, mégsem kapott el a gépszíj, és anélkül elég nehéz kedvelni egy filmet.
A LEGO Batman ide pont rossz példa, mert ott vannak külső, befolyásoló körülmények is az én esetemben. Ugyanakkor azért is rossz példa, mert mindezen felül volt olyan nagy képregényrajongó, aki konkrétan az elmúlt időszak legmenőbb szuperhősfilmjének is nevezte.
Edete
Szerintem ez egy tökéletes film. SZámomra 10/10 csont nélkül.
Spoilermentes maradok, mert bár nem egy csavaros kémfilmről van szó, de mégis akkor üt a legnagyobbat ha nem tudsz semmit.
Ez a film maga az élet. Nem feltétlen a te életed de valakié. Legalábbis könnyű ezt elhinni, mert annyira átlagos emberek mozognak benne. Átlag emberek átlag titkokkal sérelmekkel, szerelmekkel , fájdalmakkal. Picit olyan érzésem volt mikor a Boyhood című filmet néztem. Az sem szólt semmiről, csak magáról az életről, mint ahogy ez a film is. Nincs benne semmi eget rengető, de mégis szívhez szól, mert ezeket a karaktereket ismered (ismerheted) a saját életedből is. Nincs benne semmi irreálisan drámai csavar, csak az ami a veled, a barátoddal vagy a szomszédoddal is megtörténhet akár holnap. És ettől lesz a film igazán drámai. Mert az élet is az (tud lenni)… Egyszerűen autentikus.
És külön öröm hogy szinte végig kerülték a kliséket. A tini karakter végre nem “szupertehetséges” de szociálisan gyenge lábakon álló csodabogár. Casey Affleck karaktere pedig szintén egyedien tökéletlen. És öröm nézni ahogy mindketten a maguk módján próbálnak megkűzdeni azzal, amivel egyszerűen nem lehet megküzdeni, mert annyira igazságtalan, annyira elfogathatatlan és mégis annyira mindennapi.
Mindenkinek ajánlom. Szerintem ez egy tipikusan sírva nevetős film. Sírva mert annyira drámai és nyomasztó, és nevetős, mert van abban valami feelgood hogy az élet mindig megy tovább.
Függő:
Nem tudom mi volt neked ebben hatásvadász, de szerintem pont csak annyira az, mint maga az élet. Mert az élet nagyon hatásvadász tud lenni olykor olykor… Biztos te is érezted már így. Ami pedig a forgatókönyvet illeti, szerintem pont az “átlagossága” teszi különlegessé. A karakterek jól kidolgozottak, ami pedig velük történik az valóban nem rendkívüli (bár egyébként az de közben meg mégsem) és még csak nem is szuperkreatív, de közben meg nagyon e világi.
Kődobáló
Köszönöm, köszönöm, köszönöm :)
függő
Nemsokára lesz írás a Holdfényről. Az is egy átlagsztori, kíváncsi leszek, azt mennyire bírjátok majd befogadni.
Kődobáló: látom, te is csak azt látod meg, amit akarsz. ;) Majd ha túl leszel annyi fesztiválos filmen, mint én, szólj. Persze az is lehet, hogy többet láttál.
sziszkó
Edete:
Ugyanakkor elképzelhető, hogy sokaknak pont emiatt nem tetszik…
Ez kőkemény téma, ezzel nem lehet viccelni. Nincs benne semmi szórakoztató. Hosszú és fájdalmas folyamat.
Elhiszem, hogy van, akit ez nem érdekel a vásznon, vagy nem akarja, hogy beszippantsa ez a hangulat. Végülis szórakozni járunk moziba, kikapcsolódni.
És azon vitatkozni, hogy most tetszik-e vagy nem… Szerintem értelmetlen…. (főleg, ha érvek nincsenek, csak vádak…)
Azt mondom, akinek tetszett nézze ezt, akinek nem, nézzen mást. :)
Azt még idebiggyesztem, hogy nekem tetszett a film, pedig nagyon féltem tőle. Szerintem jól mutatja be a folyamatokat, amiken ilyenkor végig kell esni. Volt néhány sokkoló jelenet (nem írom le, mert nem akarok spoilerezni) és tényleg zseniálisak a színészi játékok.
függő
Ez a téma már csak ilyen, de amúgy a tegnap beszéltek kapcsán azon gondolkodtam, hogy hamarabb is elkezdhették volna csepegtetni az értékesebb infókat, és akkor lehet, hogy én sem futamodom meg…
sziszkó
Ehhez megint csak spoileresen tudnék hozzászólni, ezt továbbra sem szeretném. De privátban elmondom a véleményem, ha érdekel… ;)
függő
Jöhet! ;)
Kődobáló
Mondjuk ez övön aluli, de akkor legyen: véletlenül biztosra tudom, hogy több filmet láttam, mit te. Ilyet is, olyat is.
De hogy csak azt látnám meg, amit akarok… sajna annál sokkal többet is, mint amit akarok.
Az értékes infók már az elejétől csepegtek… csak nem volt rá szemed, van ilyen.
A Holdfény, látod. Nem mondanám mindennapinak, pont nem ilyen, nincs ezzel semmi párhuzam. Viszont én végig sem tudtam nézni. Nem vagyunk egyformák.
Nyilván. Hál’Istennek.
Kődobáló
Senki nem akarja megszabni, hogy tetsszen, vagy ne. Nem is tudná, miért tenné?
Épp az írtam.
Ha az a cél, hogy elvedd a hozzászólók kedvét a hozzászólástól… akkor ez egyenes út oda.
Vagy lehet, csak mindegy a véleményem, hiszen miért is számítana :)
Nem arra válaszoltál, amit leírtam… vagy egyszerűen csak nem érted, és ez talán még rosszabb.
Kődobáló
Én is úgy leírnám a véleményem priviben :)