Igen, ennyire bejött A Galaxis őrzői, hogy a szombati első nézés után tegnap délután ismét jegyet váltottunk rá, ám ezúttal a feliratos verzióra, amiből szintén akadt 2D-s változat. Ó, jee!

Hogy van-e különbség a feliratos és a szinkronizált változat között? Hülye kérdés. Eredetileg feliratpárti vagyok, ugyanakkor ezek a nagyobb kaliberű Marveles filmek szinte kivétel nélkül remek szinkront kapnak, és ez alól A Galaxis őrzői sem kivétel. Viszont ott a másik oldal, hogy eredeti hangon hallhatjuk a szereplőket megszólalni, ami sokkal… nem meglepő módon eredetibbé teszi az egész közeget. Jelen esetben sincs eltérés, remek szórakozás eredeti hanggal is, viszont helyenként sokkal jobb volt a szinkron, ezt muszáj kimondani. Ha akarjuk, ha nem, ez a helyzet.

Nem is csak azért adtam fejem újra a filmre, hogy erre fényt derítsek, sokkal inkább részletbúvár szempontok vezéreltek. És igen, bőven akadtak olyan kis apró részletek, amik elsőre elvésztek a galaxis csillogásában, vagy csupán annyira gyors volt az adott jelenet, hogy nem tűnt fel. Hardcore rajongóknak megéri újranézni a filmet, mert még másodjára is ász, üt, ahogyan azt illik. Nyilván minimálisan unatkoztam, hiszen huszonnégy órán belül kétszer láttam ugyanazt, de ez természetes. Az akciójelenetek és a beszólások viszont mindenért kárpótoltak.

Groot hangja nagyon nem Vin Diesel, legalábbis nem abban a formában, ahogyan vártam. Rocket beszédét viszont nem annyira adja vissza a szinkron, ő még szórakoztatóbb eredeti hangján megszólalva. Egyébként úgy összességében tényleg jónak mondanám a szinkront, mert például Drax magyar hangja legalább annyira jó, mint az eredetije, nincs mit tenni.

Másodjára is lekötött, úgyhogy nem bántam meg a 10/10-et. Jöhetnek még ilyen filmek, és ebben az űrközegben ezúttal is tökéletesen sikerült elvesznem, viszont ugyanazt a következtetést vontam le: színes és gazdag univerzum született, amiben minél több kalandot szeretnék látni. Holnap jövök egy kibeszélővel is, ami a vége főcím utáni jelenetre fókuszál.