Márciusban ismét három különleges dokumentumfilm érkezik az HBO-ra, és bár más-más megközelítésben, de mindegyik a bevándorlás kérdéskörét járja körül. A magyar HBO legújabb saját gyártású dokumentumfilmje, a Két világ közt a bicskei menekülttábor lakóit mutatja be. Az amerikai HBO saját gyártású filmje, A kerítés (The Fence) és az Oscar-jelölt Gyerekkivándorlók (Which Way Home) pedig az Egyesült Államok és Mexikó között húzódó határzár hatásaival foglalkozik.

A magyar HBO újabb saját gyártású dokumentumfilmet készített. Ezúttal négy olyan, Magyarországon menekültstátuszt kapott bevándorló mindennapjairól kapunk közelképet, akik a bicskei menekülttáborban leltek ideiglenes otthonra. Négy nyelv, négy honvágy, négy sebhely, négy küzdelem, és egy esély az újrakezdésre egy idegen országban.

2006-ban az Egyesült Államok kormánya úgy döntött, hogy egy kerítést emel az USA mexikói határának mentén. Három évvel később, 350 mérnök és több ezer építőmunkás munkája, több tízezer tonna fém felhasználása és dollármilliárdok elköltése után A kerítés című dokumentumfilm arra a kérdésre keresi a választ, hogy vajon megérte-e?

A kerítés különleges nézőpontból mutatja be korunk egyik érzékeny kérdését: a bevándorlás problémáját. Becslések szerint évente mintegy 500.000 bevándorló érkezik nem hivatalosan az Egyesült Államokba. Szeptember 11. után a Bush-kormányzat a hatalmas politikai nyomásra válaszolva egy látszólag egyszerű – sokak szerint túlságosan egyszerű – megoldással igyekezett bezárni a már-már veszélyesen nyitottnak tartott „kaput”: kerítést emelt az USA és déli szomszédja közé. A 2006-ban 73%-os kongresszusi többséggel elfogadott – mind a republikánusok, mind a demokraták által jóváhagyott – kerítést több mint 3 milliárd dolláros költséggel építették meg, ez az összeg pedig a fenntartási és karbantartási költségeknek köszönhetően azóta is folyamatosan emelkedik.

Az HBO saját gyártású dokumentumfilmjében az Emmy-díjas filmes, Rory Kennedy (Abu Ghraib kísértetei) ennek a 700 mérföld hosszú kerítésnek – amely a több mint 2.000 mérföld hosszú USA-mexikói határszakasznak mindössze az egyharmadát teszi ki – a céljait és a hatékonyságát vizsgálja. A rendező annak jár utána, hogy a kerítés szándékolt céljai – az illegális bevándorlás megakadályozása, a kábítószer-kereskedelem megfékezése és Amerika védelme a terroristák ellen – hogyan jártak előre nem sejtett, váratlan következményekkel.

Kennedy a kerítés hatásait kutatva eljut magánfarmokra, természetvédelmi területekre, a határ mentén fekvő nyüzsgő városokba és félsivatagos területekre, így filmjében tényfeltáró módon, meglepő aspektusokból mutatja be a kerítés megépítésének és valódi hatásainak történetét. A filmben megszólaltat történészeket, hivatásos és önkéntes határőröket, a határ közelében élő állattartókat, környezetvédelmi aktivistákat és „prérifarkasként” emlegetett csempészeket is, illetve olyanokat is megismerhetünk, akik szerencsésen átjutottak a határon.

Ez a mindössze 35 perces dokumentumfilm – melynek narrátora is Kennedy volt – átfogó és megindító elemzést nyújt mindazokról az előre nem látható pénzügyi természetű és a környezetet érintő költségekről, amelyeket egy ilyen projekt maga után von, illetve megmutatja a határzár emberi vonatkozásait is. Ezzel egy időben Kennedy saját elemzést is ad, amely megkérdőjelez és feltár számos, a projekttel kapcsolatos feltételezést és tévedést. Egy dinamikus montázsban például a film sorra veszi, hogy hányféleképpen lehetett volna elkölteni 3 milliárd adófizetői dollárt ugyanezekre a célokra – például 3 millió gyermek drogokkal kapcsolatos felvilágosítására, 12 ezer drogbáró bebörtönzésére vagy további 82.000 határőr foglalkoztatására.

Az Oscar-jelölt dokumentumfilm az Egyesült Államok és a Mexikó között húzódó kerítés emberi sorsokra gyakorolt hatásait, a bevándorlás személyes oldalát mutatja meg – ezúttal olyan gyerekek szemszögéből, akik hihetetlen bátorsággal és találékonysággal szállnak szembe a veszélyekkel, miközben megpróbálnak átjutni az USA-ba. A film azoknak a gyerekeknek a sorsát követi nyomon, akik a „Fenevad” névre keresztelt tehervonaton, szülői felügyelet nélkül, teljesen magukra utalva utaznak keresztül Mexikón, hogy az USA-ban jobb életet biztosítsanak maguknak és/vagy családjuknak.

A Gyerekkivándorlók nyolc ilyen, kivándorló gyerek történetét mutatja be, melyek mind-mind a reményről és a bátorságról, a csalódásról és a szomorúságról szólnak. Megismerjük a kilencéves Olgát és Freddyt Hondurasból, akik kétségbeesetten próbálnak eljutni a Minnesotában élő családjukhoz. Vagy ott van Jose, a tízéves El Salvador-i fiú, aki az Államokban dolgozó édesanyjához szeretne eljutni, de miután az embercsempészek sorsára hagyják, egy mexikói nevelőintézetben találja magát. Kevin, a talpraesett 14 éves hondurasi fiú története is megelevenedik: az édesanyja abban bízik, hogy fia eljut New Yorkba, ahol munkát talál vagy egy amerikai állampolgár örökbe fogadja, és így majd pénzt tud küldeni a családjának Mexikóba.

A dokumentumfilm ötlete először 2003 elején fogalmazódott meg Rebecca Cammisa rendezőben (Sister Helen), a film forgatása azonban mégis hat évig tartott, mert anyagi, bürokratikus vagy épp szerződéssel kapcsolatos okok miatt többször szüneteltetni kellett a forgatást.

A rendező így fogalmazta meg filmje célját: „Azt szeretném, hogy a közönség megismerje a gyerekkivándorlás rideg valóságát, és hogy jobban megértsék nemcsak az utazás hogyanját, hanem azt is, hogy mi készteti a gyerekeket arra, hogy ezt az utazást egyedül is vállalják. Sok gyerek a családtagjait próbálja megtalálni, így az egyik kérdés az, hogy lehet olyan törvényeket alkotni, amelyek biztosítják a kivándorló gyerekek és szüleik biztonságos egyesülését. Nagyon bízom benne, hogy a film segíteni és gyorsítani fogja azt a párbeszédet, amely elvezet az Egyesült Államok bevándorlási politikájának humánus reformjához.”