Paul Greengrass rendező a valóság izgalmassá tételének a mestere. Meg persze annak, hogy az izgalmakat valóságosnak mutassa. Előbbit a Véres vasárnap (Bloody Sunday) és A United 93-as (United 93) című filmjeivel, utóbbit A Bourne-csapda (The Bourne Supremacy) és A Bourne-ultimátum (The Bourne Ultimatum) rendezésével bizonyította. Legújabb filmje, a Phillips kapitány (16) (Captain Phillips, hazai bemutató: november 7.) a két műfaj ötvözete: megtörtént esemény alapján, egy szomáliai kalózok fogságába került amerikai hajóskapitány emlékirataiból dolgozott, de filmje minden thrillernél izgalmasabb. A hatás kedvéért már a forgatás alatt keverte a valóságot és a fiktív feszültséget.

A tengeren egy mentőcsónakban a felfegyverzett emberrablókkal együtt hánykolódó kapitányt alakító Tom Hanks azt mesélte újságíróknak, a rendező nem engedte meg neki, hogy találkozzon a támadókat alakító szomáliaiakkal. Nem volt bemutatkozás, nem üldögélhettek együtt a színészek pihenőjében: először akkor találkoztak, amikor felvették az első közös jelenetüket: a géppisztolyos kalózok betörését a kapitányi hídra.

- Hallottuk, hogy jönnek - emlékezett Hanks. - Nagy zaj volt, robbanások, azután betörték az ajtót. Fegyvereket nyomtak az arcunkba, villogott a szemük, nagyon soványak voltak. Halálra rémültem, de a többiek is. Eltelt egy pár perc, mire megértettem, csak filmezünk - és az ijedtségem a felvételen is nagyon jól látszik. Persze, amikor már harmadszorra vettük fel ugyanezt, nyoma sem maradt mindennek: csak dolgoztunk, ahogy szoktunk.

IC Press