Oscar-díjas dokumentumfilm az HBO-n!

Oscar-díjas dokumentumfilm az HBO-n!

Júliusban újabb különleges dokumentumfilm érkezik az HBO-ra: az Oscar-díjas Öböl (The Cove) a japán öbölben folyó brutális delfinmészárlásról rántja le a leplet. Premier: július 21.

A National Geographic fotósából lett rendező, Louie Psihoyos, a korábban a Flipper című tévésorozaton dolgozó delfinidomár, Richard O’Barry és az aktivistákból, filmesekből és búvárokból álló elit csapat titkos küldetésre indult, hogy leleplezze a japán partoknál lévő rejtett öbölben folytatott delfinmészárlást. A 2009-es Öböl egy óceánvédő szemszögéből mutatja be a delfinvadászatot, rávilágítva arra a tényre, hogy Taijiban a delfinvadászok által legyilkolt delfinek száma többszöröse az Antarktiszon megölt bálnák számának, és azt állítja, hogy Japánban évente 23.000 delfin és barna delfin pusztul el az ország bálnavadász-iparának köszönhetően. A vándorló delfineket egy rejtett öbölbe terelik, ahol kis halászhajók oldalára erősített lándzsákkal és késekkel előbb befogják, majd megölik az állatokat. A film fő üzenete: a japán delfinvadászati gyakorlat szükségtelen és kegyetlen.

Az öböl egyes részeit titokban forgatták 2007-ben, szikláknak álcázott víz alatti mikrofonok és nagy felbontású kamerák segítségével. A dokumentumfilm 2010-ben elnyerte a legjobb dokumentumfilmnek járó Oscar-díjat, 2009 januárjában pedig a 25. Sundance Filmfesztiválon – a kategóriában nevezett 879 pályamunka közül – az Öbölnek ítélték a Legjobb dokumentumfilmnek járó közönségdíjat.

A dokumentumfilmről

Az öböl azt mutatja be, hogy az egykori delfinidomár, Richard O’Barry hogyan próbálja a nagyközönség előtt leleplezni a japán Wakayama prefektúrában lévő Taiji nevű kisvárosban folyó delfinvadászatot. Az 1960-as években O’Barry részt vett annak az öt vadon élő delfinnek a befogásában és idomításában, akik Flipper szerepét játszották az azonos című népszerű tévésorozatban. A sorozat hozzájárult a delfinek egyre növekvő népszerűségéhez és az aquaparkok elterjedéséhez, amelyekben fontos attrakciót jelentenek a delfinbemutatók. Miután az egyik delfin orrnyílását O’Barry karjaiba fúrva szándékosan megfulladt, és így egyfajta öngyilkosságot követett el, az idomár rájött, hogy a delfinek számára a fogság nem áldás, sokkal inkább átok. Néhány nappal később Bimini szigetén letartóztatták, ahol lyukat próbált vágni egy tengeri hálóketrecen, hogy szabadon engedjen egy befogott delfint. A film szerint O’Barry azóta a delfinek megmentésének szenteli az életét.

Miután találkozott O’Barryvel, Psihoyos és csapata a japán Taiji városába utazott, ahol a helyiek látszólag a delfinek és bálnák csodálói. Egy közeli, elszigetelt öbölben – melyet drótkerítés és „Idegeneknek tilos a bemenet” táblák vesznek körül – azonban olyan tevékenység zajlik, amelyet a helyiek próbálnak elrejteni a nyilvánosság elől. Az öbölben a helyi halászok egy csoportja hajtóvadászatot folytat a delfinek ellen. A film szerint a delfinvadászatot nagy részben az a hatalmas bevétel motiválja, amely befolyik a városba, miután a befogott delfineket akváriumok és aquaparkok számára eladják. Azokat a delfineket, amelyeket nem adnak el fogságba, az öbölben levágják, és a húsukat szupermarketekben árusítják. A filmben bemutatott példák szerint a legtöbb japán nem tud a delfinvadászatról és a delfinhús forgalmazásáról. Az öböl szerint a delfinhús veszélyesen sok higanyt tartalmaz, és a film megszólaltat olyan helyi politikusokat, akik éppen ezért követelték a delfinhús kivonását a helyi iskolai étkeztetésből.

Az öbölben folyó delfinmészárlás meglesésére vagy lefilmezésére irányuló kísérleteket fizikailag teszik lehetetlenné a helyi önkéntesek, akik a látogatókat nyíltan megfélemlítik, kigúnyolják és agresszívan bánnak velük. A Taijiba érkező külföldiek – így az Öböl filmes stábjának is – minden lépését követi a helyi rendőrség. Válaszul Psihoyos, O’Barry és a filmes stáb – az Óceánvédelmi Társasággal (Oceanic Preservation Society) együtt – különböző taktikák és különleges technológia használatához folyamodott, hogy titokban lefilmezzék, mi is történik az öbölben.

A film arról is beszámol, hogy Japán állítólag szavazatokat „vásárolt” a Nemzetközi Bálnavadászati Bizottságban. Bemutatja, hogy míg Dominika kilépett a Bizottságból, Japán több nemzetet toborzott bálnavadászati terveinek támogatására: Kambodzsa, Ecuador, Eritrea, Bissau-Guinea, Kiribati, Laosz, valamint a Marshall-szigeteki Köztársaság – ez azonban nem teljesen pontos, hiszen Ecuador erősen ellenzi bálnavadászatot. A film végén O’Barry bevonul a Bizottság ülésére kezében egy televíziókészülékkel, melyen a Taijiban rögzített, delfinmészárlásról szóló felvételek láthatók. O’Barry a felvételeket mutogatva körbesétál a zsúfolt teremben, amíg ki nem kísérik a teremből.

A forgatásról

A rendező Louie Psihoyos 2000-ben részt vett a legnevesebb tengeriemlős-kutatók konferenciáján, ahol Richard O’Barry – aki a delfinek fogságban tartása ellen a világon talán leghevesebben felszólaló delfinvédő – az egyik nap fő előadója lett volna. Az utolsó pillanatban azonban az esemény szponzora, a Sea World letiltotta Richard előadását. Psihoyos kíváncsi volt, hogy miért nem engedték beszélni, mire O’Barry azt mondta, hogy egy Japánban lévő titkos öbölről készült beszélni, ahol a delfinkereskedők a delfinek többségét kiválasztják a delfináriumok és delfinparkok számára. Elmondta, hogy a ki nem választott delfineket levágják, és iskolai étkeztetésre értékesítik, majd meghívta Psihoyost, hogy a következő héten tartson vele Taijiba.

A titkos öböl egy természetes erődítmény, melyet három oldalról meredek sziklák védenek. A bejáratot egyik oldalról egy sor magas, fűrészfogas kapu védi szögesdróttal és borotvaéles szalagokkal, és van két alagútszerű bejárata, amelyet őrök és kutyák őriznek. Miután tettek egy sétát a városban O’Barryvel, a rendező felvette a kapcsolatot Taiji polgármesteri hivatalával és a delfinvadászok szakszervezetével – ugyanis azt szerette volna, hogy ők is mondják el, hogyan látják a dolgokat, hogy korrekt módon mutathassa be a történetet. Ekkor kiderült, hogy darázsfészekbe nyúlt: 24 órás rendőri felügyelet alá helyezték, míg a városban tartózkodott. De a város nem volt érdekelt az együttműködésben – túl sok pénzt zsebeltek be a delfinüzletből ahhoz, hogy veszélyeztessék azzal, hogy egy újságírót hagyjanak szimatolni az ügy körül. A polgármester megmondta a rendezőnek, hogy baja eshet, akár meg is ölhetik, ha túlságosan közel merészkedik a delfinvadászokhoz vagy a titkos öbölhöz.

Az öböl – meglehetősen furcsa módon – egy nemzeti park kellős közepén, a város szívében található, a városháza és a bálnamúzeum között. Ahhoz, hogy behatoljanak a titkos öbölbe, egy képzett búvárcsapatra volt szükségük. A rendező megnyerte az ügynek Mandy Rae-Cruickshanket és Kirk Kracket, hogy segítsenek a víz alatti kamerák és hidrofonok telepítésében. Mandy nyolcszoros freediver (szabadtüdős búvár) világbajnok. Hat és fél percig tudja visszatartani a lélegzetét, és közel 100 méteres mélységig tud lemerülni, majd visszajönni – segítség nélkül. Férje, Kirk szintén freediver. A rendező egykori fotóasszisztense később vezető öntőforma-készítő lett az ILM-nél (Industrial Light and Magic), Lucas 3D-s részlegénél, és ők segítettek műsziklákat készíteni, hogy elrejthessék a nagy felbontású kamerákat és mikrofonokat. Egy elektronikai szakértő – aki korábban a kanadai légierőnél dolgozott – segített a merevlemezes kamerákat olyan nagy teljesítményű akkumulátorokkal felszerelni, melyeket a hegymászók is használnak a Mount Everesten. Abban is segített, hogy távirányítású légi eszközökkel biztosítsák a légi támogatást és filmezést: volt egy távirányítású helikopterük, alatta egy gyro-stabilizált, nagy felbontású kamera, valamint egy távirányítós kamerával felszerelt léghajó. Néhány kalóz a szigetekről segített elhelyezni a kamerákat, és sok éjszakát töltöttek teljes terepálcázásban, álcázó arcfestésben. Az őröket és a rendőrséget éjszakánként úgy játszották ki, hogy nagy felbontású haditechnikai hőkamerákkal végigpásztázták a dombokat, és emellett számos más elterelő technikát is alkalmaztak. Az öböl tehát nem a szokásos filmes stábmunkáról szólt. A munka nagy részét az éjszaka közepén, a rendőrséggel a nyomukban végezték – és ez volt a legnagyobb kihívás: elkerülni a letartóztatást.

Bemutató: HBO, július 21. csütörtök, 22:50

• Az idő szerencse • Mindenkit hajt valami...

Szólj hozzá!

*

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .