Gilles Bourdos rendező, hogy Renoir című filmjének varázslatos képi világot megteremtse, több szakembert is segítségül hívott. Egyikük a nagynevű Cannes-i díjas operatőr, Mark Ping Bing Lee, aki olyan filmek fotografálásáért felelt, mint a Szerelemre hangolva és a Norvég erdő. A másik pedig meglepő módon egy profi képhamisító, Guy Ribes.

Bourdos szerette volna megidézni az eredeti Pierre-Auguste Renoir festmények képi világát, ám azokhoz érthető okokból nem nyúlhatott: a filmben számos jelenetben láthatjuk a mestert munka közben. Így jutott el a világhírű képhamisítóhoz, Guy Ribes-hez, aki fénykorában a legpatinásabb galériák szakértőit is megtévesztette. Ribes készítette a filmben feltűnő festményeket, amelyek között számos eredetiben nem létező kép is található: a hamisító olyan képeket alkotott, amelyek tökéletesen követik Renoir stílusát és témaválasztásait, gyakorlatilag továbbvitte a festő életművét.

A hamisító eredeti karrierjét 1975-ben kezdte, de saját műveire egyáltalán nem volt kereslet, így átállt a jóval kifizetődőbb hamisításra. Ribes 61 évesen bukott le, Renoir mellett Picasso, Chagall és Modigliani munkásságát utánozta mesterien. A három év börtön után földönfutóvá vált, így Bourdos megkeresése megváltás volt számára - ráadásul immár legális keretek között folytathatta azt a munkát, amiért eredetileg elítélték.

A már mozikban látható film Renoir utolsó, dél-franciaországi Cagnes-sur-Mer-ben töltött éveiben játszódik. A mester első világháború idején, 1915-ben ismerkedett meg Andree Heuschlinggel, később ismertté vált nevén Catherine Hesslinggel. A hamvas leányzó az utolsó modellje volt - később pedig a fia, a rendező Jean felesége és sztárja lett. Andree jelentette az összekötő kapcsot két generáció meghatározó művészei, az élete alkonyán járó, de még mindig aktívan dolgozó Pierre-Auguste, illetve az akkor még saját egyéniségét kereső Jean között.