A cseh dokumentumfilm témája az HBO által hirdetett dokumentumfilmes témák versenyéből került ki győztesen, és így készülhetett el a Menny és pokol a cseh HBO jóvoltából. A film a szokatlan hobbival, sajátos szexuális viselkedésformával rendelkező, a BDSM gyűjtőszóval jellemzett közösség életébe enged betekintést. Az angol eredetű mozaikszó négy angol szó kezdőbetűiből képzett rövidítést takar: kötözés-fegyelmezés (Bondage & Discipline), dominancia-alávetettség (Domination & Submission) és a szadomazochizmus (Sadism & Masochism).

Az egyik főhősnő, Fronéma hagyja magát a hátbőrébe akasztott kampók segítségével fellógatni egy-egy pokoli rituálé során. A magát Altairnek nevező, szoftvermérnökként dolgozó másik szereplő abban leli örömét, hogy lómaszkot és kötőféket húz magára, és bizarr lóversenyeken „versenyez” egy magántulajdonban lévő mezőn. A harmadik szereplő, a Zöld Párt alkalmazásában álló Terezie szereti a furcsa erotikus játékokat. A dokumentumfilm nyomon követi az ő átváltozását a terhessége és gyermekének születése alatt. Fontos mellékszereplő az Aradia nevet felvett domina, Lenka, aki egyszer a „Tabu” című televíziós műsorban felfedte kilétét, ennek következtében pedig elbocsátották…

David Čálek rendező filmmozaikjának főszereplőit botrányos alaphangok vagy hamis moralizálás nélkül mutatja be. Mindegyiküket otthonos környezetben filmezték le, amint hobbijukról beszélnek, könnyeden és részletesen. Elmesélik, hogy ez a hobbi hogyan alakult ki és fejlődött tovább, és hogyan hat mindez a társadalommal való együttélésükre. A film a megfigyelt jelenség történelmi összefüggéseire is kitér. Megvizsgálja a poszt-totalitárius társadalmat, amely azt állítja magáról, hogy toleráns a „másféle” kisebbségekkel. Furcsa embereket mutat be, akik kívülről talán abnormálisnak tűnnek, de akik senkinek sem ártanak, és tulajdonképpen épp a különbözőségük miatt lenyűgözők. A Menny és pokol nemcsak meghallgatja az alanyait, de empátiával viseltetik irántuk. Másfelől a film egyfajta elmélkedés is a szabadság korlátairól.

- A filmezés munka, mint minden más. Van, amikor az ember hosszú ideig kerülgeti a forró kását, és készül élete nagy projektjére, de nincs elég bátorsága és anyaga, hogy véghezvigye. Máskor meg odajön egy producer, és mond az embernek valami őrültséget, mint például: „Forgassunk filmet olyan különcökről, akik a bőrükbe akasztott kampókkal húzzák fel magukat…“ És az ember, ki tudja miért, de igent mond, és aztán ebből egy olyan dolog kerekedik, ami nagy hatással lesz rá és meglepi.

És eláll az ember lélegzete, amikor felismeri, mennyi fontos gondolat bújik meg egy ilyen elképesztő dolog mögött.

- A legnagyobb meglepetést az okozta, hogy a BDSM-közösség milyen könnyen beengedett minket. Nyilvánvalóan ez nem egy „igazi” közösség, mégis egy a százhoz fogadtam, hogy nem fogunk tudni senki olyat meggyőzni, aki érdekes, hogy velünk dolgozzon. Méghozzá azért, mert tulajdonképpen meg kell kérnünk ezeket az embereket, hogy beengedjenek a hálószobájukba, és hagyják, hogy nézzük, hogyan szeretkeznek. Ez lepett meg a legjobban… Nemcsak az, hogy forgattunk azokban a hálószobákban, hanem a szereposztás is jó volt. Négy embert kerestünk meg, és abból három a filmünk főszereplője lett.

- Igen, de ezek csak kivételes helyzetek voltak. Tulajdonképpen a „Hell Party” (=Pokoli Buli) filmezése alatt fordultak elő, amikor is a főszereplők örömmel vették a kamera rájuk irányuló figyelmét. A többiek viszont tiltakoztak, így őket egyszerűen nem filmeztünk. De nem voltak konfliktusok. Érdekes volt Azdarael, a furcsa kinézetű férfi, aki eljött a szeplőválogatásra; azt állította, tudja, hogy filmezni fogunk, de nem akarja az arcát megmutatni, mégis el akarja mesélni a történetét. Be kell vallanom, számomra az arca sokkal érdekesebb volt, mint amit elmesélt nekünk.

- Sok ilyen volt. És ezek a jelenetek meglehetősen pikáns bónuszanyagot biztosítottak. Abban a stílusban, amit én és a vágó, Jan Daňhel próbáltunk megőrizni, a legnagyobb nehézséget az ízléstelenség és az erős jelenetek vékony határán való egyensúlyozás jelentette. Ahogy azt a pornófilmekből már tudjuk, a sorban ötvenedik szexjelenet unalmassá válik, még akkor is, ha másik irányból veszik. Az erős jelenetek, és ezekből sok volt, olyanok, mint a csípős fűszerek. Ha nagyvonalúan alkalmazza őket az ember, akkor „erős”, de „ízetlen” lesz a film. Mi a közönséggel együtt izgalmas utazást akartunk tenni a be nem vallott vágyaink és fétiseink tizenharmadik kamrájába. Így inkább elkísérni próbáltuk őket ezen az utazáson, és nem eltántorítani.

- Mindig ahhoz a szereplőhöz álltam a legközelebb, akivel éppen forgattam. Mindhárman nagy bátorságról tettek tanúbizonyságot azzal, hogy beengedtek a legbelsőbb magánszférájukba. Valahogy azt érzem, ez egy kísérlet lehetett részükről az integrációra, hogy felismerje a társadalom, nemcsak a homoszexualitás, hanem a szadomazochizmus is csak egy szexuális preferencia, nem pedig betegség vagy deviancia, aminek még mindig sokan tartják. Dr. Petr Weiss orvostól megtudtuk: a szexuális bűncselekmények 90 százalékát nem deviánsok vagy pedofilok követik el, hanem az átlagos szexualitású emberek. És az a tény, hogy a szexuális erőszakot és gyermekmolesztálásokat éppen ehhez a közösséghez társítják, teljességgel megalapozatlan.

Nem aggasztja, hogy a közönség esetleg elutasítja a filmet, azt gondolván, hogy a perverzitásnak csinál reklámot?
- Valószínűleg nem tudnék a saját tetszésemnek megfelelő filmeket készíteni, ha nem hinnék abban, hogy még a főszereplőim nem színészi teljesítménye ellenére is találok majd egy olyan közönséget, akik nyitottságot és toleranciát mutatnak azáltal, hogy beülnek a moziba megnézni a filmet. Eddig többféle reakciót tapasztaltam, de egyik sem volt negatív. És ez a lényeg.

- Három alapvető szabály van a szado-mazo kapcsolatokban, de talán minden szexuális kapcsolatban: biztonság, józanság, közös megegyezés. A szexnek biztonságosnak kell lennie, hogy egyik résztvevő se kerüljön életveszélyes helyzetbe, ez pedig kizár minden olyan cselekedetet, amely már bűncselekménynek minősülhetne. Másfelől közös beleegyezéssel kell történnie, ez pedig a résztvevők érettségét is feltételezi. Senkivel sem találkoztam az egész közösségben, aki ne tartotta volna be ezeket a szabályokat. Még akkor is, ha azt állítják, hogy a BDSM nem közösség, mindent megtesznek azért, hogy senki olyan ne lehessen tagja a közösségüknek, aki nem hajlandó ezeknek a szabályoknak eleget tenni. És a különc szót tulajdonképpen nem tekintik sértőnek. Ez annak a jele, hogy ezek az emberek elfogadták azt, hogy a társadalmi elutasítás ellen a legkönnyebb humorral harcolni.

Miért döntött úgy, hogy szerepel a filmben?
- Valószínűleg hasonló okból, mint amiért a film témája megnyerte az HBO által szervezett versenyt. A forgatókönyv és a téma miatt. Ha nem nézem, hogy engem személyesen is érint, akkor is az az érzésem, hogy ez a téma már önmagában is érdekes, és mostanában egyre inkább az érdeklődés középpontjába került. Mégis rejtélyes homály fedi. Az volt a szándékom, jobban mondva, nem zavart, hogy szerepelek ebben a filmben, amely ezt a homályt eloszlathatja.

- A forgatás egyáltalán nem esett nehezemre. Az egyetlen nehézséget a gyorsan növekvő pocakom, a megduzzadt lábaim és a hangulatingadozásaim jelentették. Egyszerűen fogalmazva, a terhesség örömei… Állítólag ez egy nő életében a leggyönyörűbb időszak, de biztos vagyok benne, hogy férfi volt, aki ezt mondta…

- Nem hiszem, hogy bárki úgy nézne erre a filmre, mint a perverzitás reklámjára. Nevetségesen álszent lenne ilyesmit mondani.

A film a szórakozás és az önkielégítés szokatlan formáiról beszél. Ön szerint mit nem lehet, jobban mondva, mit nem szabad tolerálni az ilyen filmekben?
- Nem érzem úgy, hogy lenne bármi, amit ezen a területen ne lehetne tolerálni. Ez a film nem beteg emberekről szól, akik a törvény peremén élnek. Ezek felnőtt emberek, akik olyan szórakozásra találtak rá, amely örömet és kielégítettséget okoz számukra. És mint normális, egészséges és gondolkodó emberi lények mindenképpen tisztában vannak a társadalmi és erkölcsi korlátaikkal. És ha vannak is közöttük kivételek, akkor ezek az emberek betegek és beszámíthatatlanok. De ilyen embereket bizonyára minden területen találhatunk. Még a politikában is. És egyébként hozzám hasonló hedonisták találhatók a politikusok között is.

Miért döntött úgy, hogy szerepel a filmben?
- Két okom volt rá. Először is, szeretném, ha mások rájönnének, hogy semmi rossz nincs a BDSM-ben, és tartózkodnának attól, hogy elítéljék azokat az embereket, akik ezt élvezik. Esetleg szabad utat engednének a saját ízlésüknek, amelyet félelemből eddig elnyomtak. A második ok kevésbé fontos. Tetszett a forgatás, sok érdekes helyzetbe hozott. Vagy mondhatnám ezt is: „Amikor ilyesmi történik, ott akarok lenni.”

- Igen, néha nem volt túl ideális. Nem miattam, hanem mert az volt az érzésem, hogy kellemetlen volt azoknak, akiknek nem fűződött érdekük a film készítéséhez. De nem szégyelltem magam.

- Néhányan a nézők közül biztosan ezt fogják gondolni. De amennyire én tudom, a film nem ennek a közönségnek készült. Remélem, hogy sok ember fogja érdekesnek találni, és pont annyira informatívnak, mint amennyire provokatívnak.

- Minden, amivel nem értett egyet az összes résztvevő, egyértelműen le lett állítva. Nekem személy szerint azzal van problémám, ha bárkinek a gyengeségével élnek vissza, még akkor is, ha hivatalosan ez az egyén a beleegyezését adta.

- Ez logikus folytatása volt annak a több mint egy évtizedes erőfeszítésemnek, hogy nyíltam beszéljek a BDSM-ről, és így segítsek az embereknek felfedezni, hogy van néhány furcsa belső vágyuk. És azért is, mert exhibicionista vagyok, és szeretem mutogatni magam.

A filmben a jó ízlést már-már sértő helyzetekben látható. Érezte magát valamikor is kényelmetlenül a forgatás alatt?
- Fizikai értelemben? Természetesen. A versenyek forgatása alatt majdnem összeestem a meleg miatt. Pszichológiai értelemben? Nem mondanám.

- Miért kéne aggódnom? Az ő problémájuk, nem az enyém. Az a fontos, hogy most már beszélnek ezekről a dolgokról. Az tényleg nem számít, hogy hogyan. Az én generációm és az idősebbek előtt nem volt pozitív példa. Amikor az emberek elkezdtek a szadomazochizmusról beszélni, csak orvosi és kriminalisztikai definíciók léteztek és az olyan esetek, mint Otýlia Vransk meggyilkolása. Ennél minden jobb.

- Alfred Kinsey, a szexológia egyik alapítója azt mondta: „Az egyetlen természetellenes szexuális tevékenység az, amelyet fizikailag nem lehet kivitelezni.” Ezért ugyanebből a nézőpontból válaszolnám azt, hogy az egyetlen dolog, amit nem lehet eltűrni, az az, amelybe nem egyezik bele minden érintett személy. Senki másnak nincs joga elítélni őket.

Miért döntött úgy, hogy szerepel a filmben?
- Minden médiafigyelemnek örülök, amit a BDSM világa kap, hogy az úgynevezett normális emberek megértsék, mi is normálisak vagyunk, csak szeretünk játszani.

- Egyáltalán nem, a forgatócsoport kiváló, barátságos emberekből állt, nincs mire panaszkodni.

- Minden bizonnyal lesznek ilyen emberek…

- Bármit, ami veszélyeztetné az ember egészségét vagy életét.