Megtört ölelések (Los abrazos rotos)
Pedro Almodóvar ismételten Penélope Cruzzal dolgozott együtt, márpedig ebből eddig még nem született rossz film. A Megtört ölelések sem az, sőt... Adott egy író/rendező, Mateo Blanc/ Harry Caine (Lluís Homar), aki nem volt mindig vak és nem is hívták mindig Harrynek, de egy baleset örökre megváltoztotta az életét. Pedig eleinte nem ebbe az irányba mutattak a dolgok, Mateo épp készülő új filmjéhez keresett női főszereplőt, amelyre a gazdag vállalatigazgato, Ernesto Martel (José Luis Gómez) hányatott sorsú szeretője, Lena (Penélope Cruz) is jelentkezett, és végül meg is kapta a szerepet. A forgatás során a rendező és a színésznő egymásba szerettek, amiről Martel úr (aki a film producere is) tudomást szerzett, és homoszexuális fiával, Ernestoval (későbbi nevén Ray X) "dokumentumfilmet" készíttetett a forgatásról. Martel és Lena hamarosan különváltak (meglehetősen viharos módon), és Lena Mateoval elszökött, majd hamarosan jött a végzetes baleset, melyben Lena életét vesztette, Mateo pedig megvakult. Az egyetlen módja, hogy túl tudjon lépni a fájdalmon az, hogy Mateot halottnak tekinti, és Henryként kezd új életet. Mindezekről flashbackek formájában értesülünk, a középkorú Henry meséli el ezeket bejárónője fiának, Diegonak (Tamar Novas). Ráadásul Ray X is felkeresi Henryt egy közös film ötletével. A Megtört ölelések tehát elsősorban egy filmforgatás, illetve az azon zajló "dokumentumfilmforgatás" történetét meséli el rendezője szemszögéből (akinek figuráját saját magáról mintázta Almodóvar mester). Lluis Homar játéka átütő erejű, külön érdekesség, hogy a film nagyrészét (a visszatekintéseket leszámítva) "vakon" játssza el, és így ez az állapota tűnik normálisnak, nem az, amikor lát. Penélope Cruz ezúttal is remek, de ugyanez elmondható Tamar Novasról és a Ray X-et alakító Rubén Ochandianoról, nem lennék meglepve, ha néhány díjat is bezsebelnének.
Értékelés: Dráma fronton eddig az év egyik legnagyobb élménye volt, amiben nagy szerepe van a spanyol "szinkronnak" és a nagyszerű színészi játékoknak, rendezésnek, valamint az egész kis nüanszoknak, amikről már megszokhattuk, hogy minden Almodóvar filmben fontos szerepet játszanak. Így a Megtört ölelések megérdemli a 9/10-et.