Abraham Lincoln: politikai zseni, jövőbe látó államférfi, adomázni kedvelő, családszerető ember.

Steven Spielberg megrázó és lebilincselő új filmje, a Lincoln az Amerikai Egyesült Államok 16. elnökéről szól, a főszerepét az Oscar-díjas Daniel Day Lewis játssza. A film az elnök életének utolsó pár hónapját kelti életre, középpontjában az USA 13. alkotmány-kiegészítésének elfogadtatása áll. A feszült izgalommal teli, humorral fűszerezett történet azt kutatja, hogyan sikerült Lincolnnak együttműködésre késztetnie riválisait, milyen meglepő ravaszsággal érte el célját, milyen érdekek és intrikák zajlottak az események hátterében.

A forgatókönyvet Tony Kushner Pulitzer-díjas drámaíró írta Doris Kearns Goodwin Team Of Rivals című Pulitzer-díjas regénye alapján. A film hátteréül az amerikai polgárháború szolgál, amelyben a becslések szerint 750 000 ember halt meg: ennyien adták életüket a rabszolgák felszabadításáért vagy a fekete bőrű amerikaiak rabszolgasorban való tartásáért.

ABRAHAM LINCOLN ÉLETE

1809. február 12: Thomas és Nancy Hanks Lincoln fiaként, Kentuckyban, egy csöpp kis faházban születik. Egy nővére volt, Sarah, és egy öccse, Thomas, aki még csecsemőkorában meghalt.

1818: Lincoln édesanyja meghal tejmérgezésben. Ekkor a család már Indianában él. Thomas Lincoln pár hónapra 12 éves lányára hagyja a 9 éves Abrahamot, és visszatér Kentuckyba, hogy új feleséget keressen magának. Indianába már Sarah Bush Johnstonnal tér vissza, aki korábbi házasságából származó három gyermekét hozza magával.

Thomas Lincoln átadta fiának a rabszolgaság iránti gyűlöletét, de apa és fia nem kötődtek igazán egymáshoz. Abraham inkább a mostohaanyjához került közel, ő ösztönözte arra, hogy tanuljon.

1830: A család Illinois-ba költözik, ahol Abraham különféle alkalmi munkát vállal. Dolgozik tisztviselőként New Salemben, majd üzlettársával, William Berryvel falusi vegyesboltot vásárol, A bolt nemsokára csődbe megy, az üzlettársakra csak a nagy adósság marad.

1832: Lincoln önkéntes kapitány az Illinois-i Állami Milíciában, amely a Black Hawk indián felkelés ellen küzd.

1833: Kinevezik New Salem postamesterének.

1834: Bejut Illinois állam törvényhozásába, és közben autodidakta módon jogot kezd tanulni.

1835: Lincoln első szerelme, Anne Rutledge meghal tífuszban. Lincoln összeomlik.

1837: Springfieldbe utazik, hogy megkezdje ügyvédi praxisát.

1841: Gyakorló ügyvédként pert nyer egy fekete illinois-i asszony védelmében, akit azzal fenyegettek, hogy rabszolgasorba taszítják. Lincoln kitart álláspontja mellett, mely szerint az illinois-i törvények kimondják: egyetlen emberi lényt sem lehet adni-venni. Megnyeri az ügyet.

1842: Feleségül veszi Mary Toddot. Négy fiuk születik: Robert Todd (1843-1926), Edward Baker (1846-1850), William Wallace (1850-1862) és Thomas „Tad” (1853-1871). Csak Robert éli meg a felnőttkort.

1843: Lincoln sikertelenül indul a Képviselőházi választáson.

1846: Beválasztják a Képviselőházba.

1849: Felhagy a politikával, visszatér az ügyvédi praxishoz Springfieldben, és így szerez hírnevet.

1850: Lincoln második fia, Edward Baker 3 éves korában meghal.

1856: Lincoln visszatér a politikához. Részt vesz a Republikánus Párt illinois-i szervezetének megalakításában. Ez a párt ellenzi a rabszolgaságot, míg a demokraták a rabszolgaság mellett voltak.

1856: Lincoln indul a szenátorságért, de nem választják meg.

1858: A demokrata Stephen A. Douglas ellen indul a választásokon a szenátusi helyért, de újra vereséget szenved.

1858: A Stephen A. Douglas szenátor által benyújtott Kansas-Nebraska-törvénytervezet vitájával van elfoglalva. A vita Illinois szerte ismertté válik, és országos hírnevet is hoz Lincolnnak: felkészült és szenvedélyes szónokként ismerik. A törvénytervezet a rabszolgaság terjedésének kérdésével foglalkozik.

1860: Lincoln a Republikánus párt jelöltje az Amerikai Egyesült Államok elnökválasztásán.

November 6.: Megválasztják az Egyesült Államok 16. elnökének.

December 20.: Dél-Karolina kiválik az Unióból.

1861: Lincoln március 4-én leteszi a hivatali esküt és elmondja a beiktatási beszédét.

Mississippi, Florida, Alabama, Georgia, Louisiana, Texas, Arkansas, Virginia, Észak-Karolina és Tennessee kiválik az Unióból.

Április 12.: Támadás a Sumter-erőd ellen: A konföderációs seregek tüzet nyitnak az erődre, és ezzel elkezdődik az amerikai polgárháború. 11 déli rabszolgatartó állam kinyilvánítja az elszakadását, és megalakítja az Amerikai Konföderációs Államokat, amelynek ideiglenes elnöke Jefferson Davis lesz.

1862: Meghal Lincoln 11 éves fia.

Lincoln elnök felmenti George B. McClellan tábornokot a szárazföldi erők parancsnoki posztjáról, ő maga lesz az Uniós Sereg főparancsnoka: közvetlen ad parancsokat a hadseregnek.

1863. január 1: Az elnök kiadja az Emancipációs Nyilatkozatot, mely kimondja, hogy minden rabszolga szabadnak számít a Konföderációs Államok területén.

Július: Az Unió súlyos véráldozat árán megnyeri a gettysburgi csatát. Ez volt a polgárháború fordulópontja

November: Elhangzik Lincoln gettysburgi beszéde.

1864. november 8.: Lincoln legyőzi a demokrata George B. McClellant és újra elnökké választják.

1865. január 31.: A Kongresszus jóváhagyja a 13. Alkotmány-kiegészítést, amelyben hivatalosan eltörlik a rabszolgaságot az Egyesült Államokban.

Április 9.: Virginiában a konföderációs seregek tábornoka, Robert E. Lee megadja magát Grant tábornoknak.

Április 14.: Lincoln és felesége, Mary a Ford Színházba megy, Tom Taylor Our American Cousin című darabját nézik meg. A harmadik felvonás közben John Wilkes Booth színész, a a rabszolgaságban és a déli államok szenvedélyes híve, merényletet követ el az elnök ellen. A gyilkos pisztolylövés 22 óra 13 perckor dördül el. Lincoln reggel 7 óra 22 perckor meghal. Az elnökséget Andrew Johnson alelnök veszi át.

FOGALOMMAGYARÁZAT

REPUBLIKÁNUSOK

Az amerikai Republikánus Pártot 1854-ben alakították az északi államok rabszolgaságellenes aktivistái, a volt Whig Párt és a Szabad Föld Párt koalíciójából, az uralkodó Demokrata Párttal szembe helyezkedve. Érdekes, hogy az akkori Republikánus Párt sok eszméje a mai Demokrata Párt elvi alapjainak a részét képezi. Lincoln republikánus elnökként fontos döntéseket hozott a szövetségi jövedelemadó, a nemzeti bank, a nemzeti valuta, a nemzeti ünnepek és az országos sorozás kérdésében. A Whigek (később Republikánusok) ellentétben a Demokratákkal, hittek abban, hogy a kormányzatnak nagy szerepe van az ország belső fellendülésében.

DEMOKRATÁK

A Demokrata Párt a déli államok legfontosabb pártja volt, támogatta a rabszolgaságot és annak terjedését. Voltak kiemelkedő képviselői az északiak körében is. Az 1864-es választások idején George B. McClellan (az Egyesült Államok haderejének korábbi vezérőrnagya) volt az elnökjelöltjük, aki azonban Lincolnnal szemben elvesztette a választást.

A KONFÖDERÁCIÓ

Az Amerikai Konföderációs Államokat 11 állam alapította, miután kiléptek az Unióból. Ez az államformáció hivatalosan 1860 decemberétől 1861 áprilisáig létezett. Az ő kilépésük vezetett az amerikai polgárháborúhoz. Mindegyik állam déli vagy dél-nyugati volt, és ellenezte Lincoln elnök azon tervét, hogy eltörölje a rabszolgaságot. Ennek jelentős gazdasági okai is voltak, hiszen az ottani gazdaság hajtóerejét jórészt az ültetvényeken alkalmazott rabszolgamunka jelentette. A Konföderációs Államok saját alkotmányt készítettek, amely határozottan elismerte a rabszolgatartáshoz való jogot.

AZ UNIÓ

Az amerikai polgárháború idején Uniónak vagy Északnak az Egyesült Államok eredeti, a déli államok kiválása előtti, szövetségi kormányát nevezik. A polgárháború alatt az „Unió” nevet használták az Egyesült Államok szövetségi kormányára. Az Unió abból a 20 szabad államból és öt határállamból állt, amely a polgárháború során az Egyesült Államok keretén belül maradt.

AZ EMANCIPÁCIÓS NYILATKOZAT

Az Emancipációs Nyilatkozatot Lincoln 1863. január 1-jén adta ki. A szöveg csak a lázadó államok rabszolgáinak felszabadításáról szólt. Lincoln tudta , hogy ez a nyilatkozat csupán a háború idején hatásos, ám azzal is tisztában volt, hogy nincs olyan joga vagy hatásköre, mellyel egymaga meghozhatná ezt a döntést. Így hivatalosan ugyan nem vetett véget a rabszolgaságnak, ám jelentős lépést tett a végleges eltörlés felé vezető úton. A nyilatkozatnak nagy érzelmi hatása is volt, és alapvetően megváltoztatta a háború jellegét. Ettől kezdve az Unió részéről a háború végső céljává a rabszolgaság teljes eltörlése vált.

A 13. ALKOTMÁNY-KIEGÉSZÍTÉS – ÉS A „SÁNTA KACSA” KONGRESSZUS

A 13. alkotmány-kiegészítés formálisan és hivatalosan is eltörölte a rabszolgaság intézményét az Amerikai Egyesült Államokban. Ezt fogadta el a Kongresszus 1865. január 31-én, a ratifikálás után a kiegészítés december 6-án lépett hatályba. „Az Egyesült Államokban vagy annak fennhatósága alá eső területen sem rabszolgaság, sem kényszerű szolgaság nem fordulhat elő, kivéve a bűncselekmény elkövetéséért kiszabott büntetés esetét, amikor az elkövetőt törvényes eljárással kell elítélni.”

A HÁTTÉRBEN

A 13. alkotmány-kiegészítést a Szenátus már 1864 áprilisában megszavazta, de a Képviselőház előtt azonban ugyanazon év júniusában megbukott. A rabszolgaság eltörlésére szinte kizárólag a Republikánus Párt tett erőfeszítéseket, mindössze 4 demokrata szavazott mellette. Csakhogy Lincolnnak kétharmados többségre volt szüksége mindkét testületben a teljes sikerhez. Akkor úgy tűnt, ez gyakorlatilag lehetetlen.

Amikor Lincolnt második hivatali idejére is megválasztották, meg kellett győznie az ideiglenes, ún. „sánta kacsa” kongresszus tagjait, hogy támogassák a módosítást. Sikerült megszereznie a döntő többséget, mert az ügyvivő „sánta kacsa” Kongresszusnak jó néhány olyan tagja volt, aki elvesztette a mandátumát, így tudta: néhány hónapon belül távozni kényszerül a hivatalából – ezeket a képviselőket könnyebb volt meggyőzni a népszerűtlen törvényjavaslat elfogadásáról. Főként a mérsékelt demokratákat és a határállamok Unió párti tagjait környékezték meg. Lincoln arra buzdította képviselőházi híveit, hogy szerezzék meg az ingadozók voksait, azokét, akik az átmeneti időben, az ügyvivő kongresszusban lényegében már a pártjuktól szabadon, a lelkiismeretükre hallgatva szavazhattak, vagy megvásárolhatóak voltak.

Lincoln és a kabinetje az átmeneti kongresszus tagjaival folytatott eredményes alku kedvéért nem szégyellt ravaszkodni. Állásokért, állami hivatalokért cserébe vásároltak támogatást. A kétharmados többség alig néhány szavazaton múlt, de megszületett a döntés, Lincoln elérte a célját. A Képviselőház 1865. január 31-én elfogadta a 13. alkotmány-kiegészítést: az Egyesült Államokban megszűnt a rabszolgaság intézménye.

„SÁNTA KACSA”

A „sánta kacsa” elnevezést eredetileg a 18. századi Nagy-Britanniában használták olyan csődbe ment üzletemberekre, akik nem tudták visszafizetni az adósságaikat, elvesztették korábbi tekintélyüket, és olyan sebezhetővé váltak, mint egy meglőtt madár. A kifejezés később átterjedt azokra a választott politikusokra is, akiket nem választottak újra, netán ők maguk nem indultak újra, de hivatali idejük lejártáig még átmenetileg pozíciójukban maradtak. A választások után, de az új Képviselőház megalakulása előtt ilyen az amerikai kongresszus alsóháza – ilyen sánta kacsák fogadták el a legendás 13. alkotmány-kiegészítést.

REBS: a becenevet (rebels = „lázadó” rövidítése) a déli, konföderációs katonákra használták az északiak (szövetségiek), hiszen nem ismerték el a Konföderációs Államok elszakadását. A konföderációs katonák másik beceneve a „Johnny Reb” volt, és szürke egyenruhájuk miatt gyakran nevezték őket „greybacks”-nek is. Johnny Reb legalább annyira híres jelképe volt a délieknek, mint később az Uncle Sam lett az egész Államoknak.

JENKIK: A konföderáció hívei Billy Yanks, Yanks vagy Yankees néven nevezte az uniós katonákat.

RÉZFEJŰEK: Az Unió „Békés demokratáinak” egy lármás csoportja. Ellenezték Lincoln elnökségét és a polgárháborút. Ezeket a békepárti demokratákat, akik az Unión belül éltek, mégis a Dél győzelmét várták, egy Észak-Amerikában honos mérgeskígyó, a vörös vipera után nevezték a republikánusok „rézfejűeknek”. A csoport tagjai később maguk is elfogadták ezt a nevet, de ők nem a kígyóra, hanem a vörösréz pennyre vonatkoztatták, melyen a szabadság szimbóluma látható. A rézfejűek azonnali békét követeltek a Konföderációval. Az volt a céljuk, hogy tárgyalásokat folytassanak és a rabszolgaság megőrzésével helyreállítsák az Uniót. Az ő elnökjelöltjük volt George McClellan 1864-ben, de alulmaradt Lincolnnal és a Republikánus Párttal szemben.

ANTEBELLUM – „A HÁBORÚ ELŐTT”: A polgárháború előtti időkre utal

A FILM LEGFONTOSABB SZEREPLŐI

MARY TODD LINCOLN (Sally Field): 1818-ban született Kentuckyban jómódú telepesek, Eliza Parker és Robert Smith Todd lányaként. Mary hat évesen elveszítette édesanyját. Apja újra házasodott. Mary szokatlanul művelt lány volt, szeretett olvasni, ami akkoriban, főleg nőknél, nagyon ritka tulajdonság lehetett. Mary Springfieldbe költözött férjezett nővéréhez, Elizabeth-hez, aki a város egykori kormányzójának vagyonos fiához, Ninian Edwardshoz ment feleségül. Maryt a város szépének tekintették, rengeteg udvarlója akadt, köztük Abraham Lincoln, aki Mary unokatestvérének, John Todd Stuartnak és egy másik rokonának, Stephen T. Logannek volt a partnere egy ügyvédi irodában. Bár különböző társadalmi rétegből származtak, mindkettejüknek jó humora volt, és szenvedélyesen érdeklődtek a politika iránt. 1842. november 4-én házasodtak össze az Edwards kúriában.

Közéleti kérdésekben Mary Todd Lincoln alapos ismeretekkel rendelkezett. Magabiztos volt, határozott, nagyon sokat segített férjének pályája elindításában. Miután Lincolnt elnökké választották, a család Washingtonba költözött, és Mary hozzálátott a Fehér Ház felújításához. De a háborús Amerikában sokan – köztük az abolicionista Thaddeus Stevens, az elszámolási bizottság elnöke – bírálták extravaganciája és pazarlása miatt.

Három fiuk gyermekkorukban meghalt, ami végzetes hatással volt Maryre, akin elhatalmasodott a depresszió.

1863. július 2-án Mary leesett egy kocsiról, súlyos fejsérülést szenvedett, és több órára elveszítette az eszméletét – sokáig tartotta magát az a feltételezés, hogy a baleset igazából az elnök elleni merénylet lehetett. Mrs Lincoln hangulata viszont egyre romlott ezután, közvetlen környezetében többen arra gyanakodtak, hogy súlyos agysérülést szenvedett. A legújabb történeti kutatások érzelmileg labilisnek nevezik, de cáfolják a súlyosabb mentális problémákat.

Mary a férje mellett ült a Ford Színházban, amikor az elnök ellen merényletet követtek el. Hátralévő életét a gyász töltötte ki.

ROBERT LINCOLN (Joseph Gordon-Levitt): Lincoln legidősebb fia 1843-ban született. Lincoln gyakran távol volt ügyvédi vagy politikai ügyei miatt, így apa és fiú között nem alakult ki szoros kapcsolat. Robert 16 éves korától bentlakásos iskolába járt, amikor apja elnök lett, éppen a Harvardon tanult. 1864-ben, bár apja határozottan próbálta lebeszélni, kimaradt az egyetemről, és beállt az uniós hadseregbe. Grant tábornok segédtisztjeként szolgált a háború végéig.

Abraham Lincoln meggyilkolása után 1865. április 14-én Chicagóba költözött és folytatta jogi tanulmányait. 1868-ban feleségül vette Mary Harlant, Iowa állam szenátorának a lányát. 1880-ban, James A. Garfield elnöksége idején hadügyminiszter lett.

WILLIAM HENRY SEWARD (David Strathairn): 1801. május 16-án született rabszolgatartó családban. Kiváltságos nevelésben részesült Floridában. Gyerekkorában sok időt töltött a konyhában a rabszolgákkal, és ezek a korai évek befolyásolták későbbi rendíthetetlenségét: a rabszolgaság felszámolásának szentelte az életét. A New York Union College-ben folytatott tanulmányai után ügyvédként kezdett dolgozni. Színes, karizmatikus és intellektuális személyiség volt, imádott szivarozni, kultúra-, irodalom- és színházkedvelő ember hírében állt. 1839 januárjától 1843 januárjáig New York kormányzója, 1843-tól 1849-ig az amerikai Szenátus tagja volt.

A korábban Whig párti Seward 1855-ben lépett be a Republikánus Pártba. Lincoln riválisa volt, az elnöki posztra pályázott. 1860-ban vezetett is a republikánusok jelöltjei között, ám végül alulmaradt Lincolnnal szemben.

Briliáns politikai manőver volt, hogy Lincoln 1861 márciusában kinevezte külügyminiszternek, és ezzel szövetségesévé tette egykori versenytársát. A két politikus között hamarosan szoros barátság alakult ki. Voltak nézeteltéréseik, de Seward tisztelte és szerette az elnököt. A polgárháború idején is nagy gondossággal irányította a külpolitikai ügyeket, szakértő államférfi volt, az értelem nyelvén beszélt, és szigorú elvek szerint élt.

1865. április 5-én balesetet szenvedett és súlyosan megsérült. Kilenc nappal később washingtoni otthonában megtámadta John Wilkes Booth, az elnök ellen merényletet elkövető férfi bűntársa. Seward azonban szerencsésebb volt, Lincolnnál, felgyógyult, és Andrew Johnson elnök kabinetjében is megtartotta pozícióját. 1867-ben ő tárgyalt Alaszka megvásárlásáról

PRESTON BLAIR (Hal Holbrook): 1791-ben született Virginiában, Ketuckyban nevelkedett. Jogi tanulmányai után újságírással foglalkozott, 1830-ban ő alapította meg a The Washington Globe-ot. Az egykori rabszolgatartó az 1850-es években a rabszolgaság elleni politika hívévé vált. 1856-ban ő lett a Republikánus Párt egyik alapítója. Fontos tanácsadója és jelentős szövetségese volt Lincolnnak. A fia, Montgomery Blair Lincoln elnöki kabinetjének tagja volt.

Lincoln 1864-es újraválasztása után a konzervatív, békepárti republikánus nem hivatalos útra ment a Virginia állambeli Richmondba, és nem hivatalosan találkozott a Konföderáció vezetőjével, Jefferson Davisszel. Blair a béketárgyalások megindulását szerette volna elérni, de nem járt sikerrel.

THADDEUS STEVENS (Tommy Lee Jones): radikális republikánus volt, a rabszolgaság eltörlésének abszolút híve, mind politikailag, mind személyesen. 1792-ben Danville-ben született szegény család gyermekeként. Törekvő és ambiciózus volt. 1815-ben, a Dartmouth College elvégzése után Pennsylvaniába költözött. Gettysburgben a szökött rabszolgák ingyenes védelmét vállaló ügyvédként vált híressé. Mindig a rabszolgaság harsány ellenzője volt, 1848-ban Whig párti jelöltként beválasztották a Kongresszusba, majd csatlakozott a Republikánus Párthoz. 1859-ben újra kongresszusi képviselő lett.

Gyakran kritizálta Lincolnt, mert radikálisabb és határozottabb lépéseket várt volna tőle a rabszolgaság megszüntetésének kérdésében. Mégis támogatta az elnököt a 13. alkotmány-kiegészítéssel kapcsolatos vitában, és természetesen igennel is szavazott a kiegészítésre.

FERNANDO WOOD (Lee Pace): Rézfejű képviselő volt, aki mélyen elítélte a republikánus kormányzást és a polgárháborút. Beválasztották a Kongresszusba, mielőtt 1854-ben New York polgármestere lett, az ő kormányzása alatt terjedt el a bűnözés a városban. 1859-ben vereséget szenvedett, de 1861-ben visszatért a hatalomba. Azt javasolta, hogy New York is váljon ki az Unióból. Őt okolták a Draft Riots kirobbanásáért, mely a kötelező sorozással kapcsolatos elégedetlenségből az USA történetének legvéresebb zavargása lett. Wood 1863-tól 1865-ig volt a Képviselőház tagja, rendíthetetlen ellenfeleként a radikális republikánusoknak, Szenvedélyes beszédekben támadta Lincolnt, árulónak, zsarnoknak nevezte, aki aláássa a demokráciát.

ULYSSES S. GRANT (Jared Harris): 1864 márciusától a háború végéig Grant vezette az Unió hadseregét, ő alakította ki azt a stratégiát, amely győzelemre vezette az északiakat. Ohióban született, szüleinek bőrgyára volt. Tanulmányait az Egyesült Államok híres katonai akadémiáján, a West Pointban végezte, ahol hamar kiderült, hogy kiváló lovas. Harcolt a mexikói háborúban. Miután A gazdálkodásban és az üzleti életben tett sikertelen kitérők után ajánlotta fel szolgálatait az önkénteseket kereső, frissen megválasztott Lincolnnak. Mielőtt kinevezték dandártábornoknak az illinois-i ezredben szolgált, 1864 elején lett az uniós hadsereg főparancsnoka. Parancsnoksága alatt jó néhány fontos győzelmet ért el, ezek a sikerek jelentősen hozzájárultak Lincoln újraválasztásához. „Feltétel nélküli megadás Grant”-nek gúnyolták. Lincoln újraválasztását követően az uniós erők továbbra is a Konföderációs Hadsereg szétzúzására törekedtek, egészen Robert E. Lee 1865. április 9-i fegyverletételéig.

1868-ban Grant a republikánus párt jelöltjeként az Egyesült Államok 18. elnöke lett.