Note: Itt vagyok, visszatértem. Ezúttal valóban a filmfesztiválról szólt minden, nem pedig arról, hogy kettő kötőjel három film között rohanok értékelést írni, de mindegyik látott filmről összeszedek néhány gondolatot.

Alfred Hitchcock Psycho-jának ikonikus zuhanyzós jelenete új megvilágításba helyezve, a férfi a függöny mögött. És egy gyilkossági jelenet, amely alapjaiban változtatta meg a filmtörténet alakulását.

Egy, a Zsűri Nagydíjával kitüntetett Sundance-es dokumentumfilmmel, a 78/52-vel indult számunkra az 52. Karlovy Vary Film Fesztivál. Sajnos este tizenegykor kezdődött a vetítés, így már nem tudtam annyira fitt lenni, mint amilyet a helyzet megkívánt volna, de ahhoz képest, hogy dokumentumfilmről beszélünk, kifejezetten jól bírtam a strapát. Mivel az egész filmet egyetlen jelenetre fókuszálva építették fel, megdöbbentő, hogy mennyi minden van ebben. Nyilván ehhez kellett a legendás Alfred Hitchcock is.

Egyetlen jelenet, amely ténylegesen rengeteg filmkészítőt inspirált, és olyan nagy arcok is megszólalnak a filmben, hogy félelmetes - főleg a véleményük, és a sztorik, amiket mesélnek. No, de visszatérve a gyökerekhez, és ahhoz, hogy mennyi minden van ebben a jelenetben, te jó ég! A fene sem gondolta volna, hogy ennyi apró mozzanatot kell tökéletesen megtervezni a teljes hatás eléréséhez, és Hitchcock ennek volt a nagy mestere, hogy a nézőjét beleborzongtassa a látottakba.

Tényleg nem vagyok dokumentumfilm rajongó, sőt, kifejezetten nehezen bírom az ilyesmit, úgyhogy csak limitáltan vállalok be ebből a műfajból. A 78/52 az én szemszögemből nézve 7/10-es filmélmény, de azok számára, akik bírják a műfajt, simán adhat többet. Az viszont teljes mértékben figyelemreméltó, hogy Alexandre O. Philippe egyáltalán ilyen érdekes előadásmódúra komponálta a filmet.