Senki nem lepődött meg azon, hogy Martin Scorsese nyerte idén a legjobb rendezőnek járó Arany Glóbuszt, hiszen A leleményes Hugo (Hugo – hazai bemutató: 2012. február 23.) remekmű a javából. Annál szokatlanabb viszont, hogy legújabb munkája családi film, amelyben a mester azon kívül, hogy szórakoztat, a mozi varázsa előtt tiszteleg. Scorsese egy látványos kitérő erejéig letért tehát arról a négy évtizedes útról, amelyen számtalan díjat gyűjtött be magának. A leleményes Hugóban nem lőnek halomra pókerező maffiózókat a füstös alagsorban, nem találkozunk a kedvenc színészekkel, Robert de Niróval, Joe Pescivel, de még a legújabb favorittal, Leonardo DiCaprióval sem, a helyszín sem Little Italy vagy Las Vegas, hanem Párizs, a főhősök pedig egy kisfiú és egy kislány, no meg a filmművészet egyik atyja, George Méliés.

– Az a helyzet, hogy végre szerettem volna egy olyan filmet csinálni, amit a 12 éves kislányom, Francesca is megnézhet – mondja Martin Scorsese. – A legtöbb munkámat ugyanis még nem láthatta, annyira kegyetlenek: folyik a vér és mindenki csúnyán beszél. Francescával jó barátok vagyunk, rengeteg időt töltünk együtt, ezért munka közben egy kicsit az ő szemével is láthatom a világot.

Scorsese Brian Selznick nagy sikerű meseregényét adaptálta. Hugo Cabret egy árva kisfiú (Asa Butterfield), aki a harmincas évek Párizsában él egy pályaudvaron. Megismerkedik egy kislánnyal (Chloe Grace Moretz), ő Georges Méliés (Ben Kingsley), a filmművészet nagy úttörőjének keresztlánya. A nagy találkozás szédületes események láncolatához vezet, amelynek eredményeként a gyerekek nem csupán a mozi mágiáját fedezik fel, de kiderül, milyen üzenetet hagyott hátra Hugo elhunyt édesapja egy robotszerű szerkezet, az automaton segítségével.