Guido Contini (Daniel Day-Lewis) népszerű olasz rendező, akinek filmjeit mindenki kedveli, leszámítva az utolsó kettőt, melyek valamiért megbuktak. Guido az Italia című filmmel szeretne visszatérni, azonban semmi ötlete nincs a forgatókönyvhöz, csak abban biztos, hogy a főszerepet ezúttal is Claudiának (Nicole Kidman) kell játszania. A rendező úrnak a magánélete is meglehetősen szövevényes, ugyanis számos hölgy szerepel benne: szép és hűséges felesége, Luisa (Marion Cotillard), szeretője, Carla (Penélope Cruz), a már említett Claudia, legjobb barátja és egyben titkárnője, Lilli (Judie Dench), egy szépséges újságírónő (Kate Hudson), és elhunyt édesanyja (Sophia Loren). Ezen dolgok fényében nem csoda, hogy Guido képzelete is csak a nők és a szex körül forog, és egy film történetének kitalálásához már nincs agyi kapacitása. Vagy csak ehhez a filmhez nincs?

Rob Marshall új filmjében egy igazi életművész, nagyvilági rendező életébe nyerhetünk bepillantást, aki maga is bevallja, hogy igazán nagy kanállal habzsolja az életet, és ha egy mód van rá, nem tagad meg semmit magától. Daniel Day-Lewis remek választás volt a szerepre (a Broadway darabban Antonio Banderas játssza Guidót, de a filmbeli szerepet nem vállalta el), gond nélkül hozza a figurát. Ugyanezt el lehet mondani a többi szereplőről is, egyedül talán Fergie lóg kicsit a sorból, mert bár a hangjával természetesen nincs gond, azért egyértelműen látszik, hogy ő nem színésznő, még akkor is, ha Saraghina karakteréhez nem kellett nagy filozófiai mélységekbe merülnie. A díjátadókon elsősorban Penélope Cruz nevével találkozhatunk, az Akadémia is jelölte őt a legjobb női mellékszereplő kategóriában, azonban én nem éreztem úgy, hogy ez egy különösen nagy alakítás lett volna tőle, és ezzel egyáltalán nem azt akarom mondani, hogy nem játszott jól, de nem volt kiemelkedőbb a többieknél, inkább olyan jelölés az övé, mint tavaly Marisa Tomei-é volt a Pankrátor sztriptíztáncosnőjének megformálásáért. Judi Dench és Sophia Loren természetesen kisujjból rázzák ki az ilyen karaktereket, és egyébként is olyan színésznők mindketten, akik csak emelni szokták egy-egy film értékét, és ez most sincs másképp. A legjobban Kate Hudsonnek volt szüksége a Kilencre, mert bizony az utóbbi években igencsak leadott a minőségből, és olyan alkotásokat szabadított ránk, mint a Spanom csaja vagy A csajok háborúja, de ezúttal nagyon jól elkapta a karaktert, és az is kiderült, hogy remekül táncol és énekel, úgyhogy, Kate, csak így tovább! Végül, de közel sem utolsósorban Marion Cotillardról szólnék néhány szót, aki Guido feleségének szerepében tűnt fel, aki bár végig hűséges férjéhez, mégis tudja jól, hogy ez a kapcsolat nem működhet hosszútávon. Természetesen őt is hallhatjuk énekelni többször is, és különösen az első ilyen alkalom az, amit kiemelnék, azon belül is az a rész, amikor közel hozzák az arcát, ugyanis ez alatt még a feliratot is elfelejtettem olvasni, annyira elmélyedtem a szemeiben. Magáról a zenéről nem is írnék hosszan, mert egyszerűen hibátlan és fantasztikus volt, úgyhogy ebbe semmiképp sem lehet belekötni, sajnos azonban másba igen.

Ott van például mindjárt a történet, amire még a pofonegyszerű jelző is kis túlzás, hiszen gyakorlatilag nem történik semmi. Persze egy musicalt nem elsősorban a sztori miatt néz meg az ember, de azért egy Oscar díjas és egy Oscar jelölt forgatókönyvírótól nem ez az elvárás, mert így gyakorlatilag olyan a film, mintha jobbnál jobb zenei videoklipek váltanák egymást, amik között néhány nem túl izgalmas jelenetet is meg kell néznünk. Szintén sajnálatos, hogy nagyon kevés idő jutott egy-egy karakterre, persze ez annak fényében érthető, hogy mennyi sztár tűnt fel a filmben, de akkor is maradt némi hiányérzetem. Illetve még annyi, hogy nem tudom, a hölgy nézőknek mennyire fog tetszeni a film, mivel a játékidő 90%-ban szebbnél szebb lenge öltözetű színésznőket láthatunk, bár apró reménysugár lehet, hogy egyszer Daniel Day-Lewis felsőtestét is láthatjuk.

Összességében tetszett a Kilenc, a zenei rész tényleg hibátlan volt, és a szereplőkkel sem volt gond, azonban a fentebb írtak miatt ez sajnos csak egy 7/10. És még egy érdekesség a végére: éppen 9-en voltunk a moziban, ez egyfelől nagyon érdekes egybeesés, ugyanakkor elég gyér nézőszám. Máshol is csak ennyien voltak?