Létezik tökéletesebb dolog attól, hogy tőlem egy köpésre rendezzenek filmfesztivált? Egyértelműen nem, ez manna a javából, és örülök, hogy részt vehettem egy ilyen magas fényű filmfesztiválon, ahol egy tucat különleges és impozáns filmet láthatok idő előtt. Tegnap A segítség volt a nyitófilm, de ne rohanjunk ennyire előre. Készítettem néhány képet a kis kompakt fényképezőmmel, úgyhogy csúcsminőséget ne várjatok.

Az első fotón a Művészetek Háza látható, amely otthont ad a 8. Jameson Cinefest Nemzetközi Filmfesztiválnak, ahová alig vártam, hogy megérkezzünk, de most egy néhány percet tekerjünk vissza az időben, amikor rögzítésre került ez a néhány fotó az odáig vezető út során.

A helyszín magáért beszél, és annyira jól éreztem magam ebben a közegben, ennyi filmet kedvelő idelátogató között, bár ez még az első képeken nem látszik, mivel bő félórával a nyitóceremónia előtt érkezünk, szóval inkább este indult be az élet, de azt a technika hiánya miatt nem állt módomban rögzíteni.

Az egyik kedvencem a második kisképen látható óriás méretű rendezői szék, amit úgy kb. egyből hazavittem volna, bár az kérdés, hogy az udvart leszámítva hol találok neki helyet. Az utolsó apróképen a Művészetek Házába bevezető zöld szőnyeg került lencsevégre, melyre szépen ráírták a legfőbb támogató nevét, az elsőn pedig az előtérbe láthatunk be, ahol mindenféle műsortervek, promóplakátok, és egyéb dolgok voltak falra ítélve. Jobbra pillantva pedig a Red Bullos asztalokra nyílt rálátás, hiszen ők is jelen voltak ezen a nagyszerű eseményen, hogy felpörgessék a bulit.

Az előtérből jobbra pillantva lehetett megpillantani ezt a hatalmas Jameson bannert, ami előtt három rendezői székecske ácsorgott, már ha a kintihez mérjük őket. Ez előtt egyébként interjúkat rögzítettek az este során, na meg volt aki fényképezkedett is bennük ülve. Balra tekintve a következő látvány tárult elénk, ahol kávéval kínálták meg a vendégeket, amivel én nem éltem, mivel nem kávézok.

Bentről kicsit kiszabadulva, ahol egyelőre nem történt semmi izgalmas, ezt a hatalmas színpadot vehetjük szemügyre, valamint a mellette ácsorgó Hyundai gépkocsikat, hiszen a Hyundai is a támogatók egyikének mondhatja magát. Most egy kép kicsit ráközelítve a színpadra, melynek hátterét baromira eltalálták szerintem. A hangtechnika magáért beszél, ezt kifelé jövet megtapasztaltuk, hogy kb. a beszédhangot nem lehetett érteni 50 méteres hatósugárban. A harmadik képen látható pultoknál fogyasztani lehetett, ételt, italt. Ki mire vágyott éppen. Viszont a tömeg még ezen a képen sincs jelen, mivel még szintén volt 15-20 perc a nyitóünnepségig.

Épp elsuhant mellettem Feri, a mozigépész, amikor a várakozás és nézelődés után végre megnyitották a nagyterem kapuit, így elfoglalhatta mindenki a kiszemelt helyét. Szerencsére jutott hely nekünk az utolsó sorban, szóval így elsőre még jónak láttuk a helyzetet. Újabb néhány perces várakozás, leadtak egy sor reklámspotot, köztük az HBO reklámozta új dokumentumfilmjeit, amiről korábban már nálam is olvashattatok. Volt még Red Bull reklám, és néhány más, ami most így hirtelen nem ugrik be, valamint a Jameson promóvideója is lement természetesen. Sajnos ezek minősége nem volt a legjobb, ahol egy picit be is paráztam, hogy a továbbiakban csak nem így fogják vetíteni A segítséget. Ezt követően elkezdték nyitóceremóniát, ahol többek között Miskolc város polgármesterének is jutott néhány szó, aztán néhány szakmabeli felszólalását is végighallgattuk.

Újra leadták az előbb említett néhány reklámot, aztán megjelent a Christie logója, amikor megnyugodtam, ugyanis DCI vetítésről lévén szó, avagy nem a hagyományos 35 mm-es filmtekercsről ment a film, hanem digitális adathordozóról, ami egy új, nemzetközileg moziban elfogadott filmvetítési technológia. Erről a későbbiekben még olvashattok bővebben, már készül róla az anyag.

Elhalványodtak a fények, és elkezdődött A segítség, melyről az előző posztban már olvashattátok kritikámat. A minőség tökéletes-tűéles, ugye digitális kópia, hogy lehetne nem az. Negatív élmény viszont a terem kialakítása, pontosabban a nézői székek kialakítása. Középmagas vagyok, és előttem is ült egy középmagas hölgy, akinek a haját egész idő alatt kerülgetni kellett, illetve úgy ülni, mint aki karót nyelt, így átláttam a feje fölött, egyedül annyi a szerencse, hogy a film megérdemelte, hogy így üljek, szóval nem zavart, csak úgy apró megjegyzésként írtam le.

Miután véget ért a film, megtapsolásra került az alkotás, és szerintem a teremben ülők nagy részének igencsak bejött. Legalábbis ez jött le, a film közben, és utána is mindenki elégedett mosollyal távozott. Az ajtón kiérve leszólított két Jameson-ös leányzó, akik meginvitáltak minket a szemben található pulthoz, hogy fogyasszunk egy whiskyt, természetesen Jameson-t. Ezt a meghívást sajnos ki kellett hagynom, mivel a gyomrom még mindig nem az igazi, szóval az alkoholt kerülnöm kell, na meg a Jamesonról van egy nem épp jó emlékem is mellesleg, de ez most nem fontos.

Kiérve a színpad elé épp fellépések voltak, az embertömeg meggyűlt, ugye elég csábító egy ital ez a Jameson, ami egy háromszor érlelt, háromszor párolt ír whisky. Már olyan nyolc óra után voltunk, közel a fél kilenchez, Az adósság kilenckor kezdett, addig pont volt még időnk enni, szuperéhesek voltunk. Legalábbis én biztosan. Átugrottunk a 'Mekibe, gyors kaja kellett, hogy visszaérjünk a filmre időben. Ez a film már fent volt az Uránia teremben, ami egy jóval kisebb terem, mint a lenti nagyterem, de mindenkinek jutott hely, és mi is az utolsó sorok egyikében foglalhattunk helyet - ekkor már Pancakespeedy is megérkezett. Néhány perces várakozás után elkezdődött a film, itt a képen már lehetett látni, hogy nem digitális kópiáról megy, hanem a hagyományos 35 mm-es tekercsről. Az első néhány perc érdekes volt, már csak azért, mert képzeljetek egy szélesvásznat, ami alá kifeszítettek egy kisebb vásznat, melyre vetítették a feliratot. Egy kicsit fura volt, mivel volt vagy 20-30 centi (ha nem több), a mozivászon és a felirat vászna között, és itt tényleg befigyelt az, hogy vagy olvasol, vagy a filmet nézed, de kis idővel meg lehetett szokni. Viszont azt nem, hogy csak a hangsáv egy része volt hallható, vagyis a hangeffektek igen, de a beszéd nem. Tökre olyan hatású volt, mintha némafilmet néznék, ami még pár percig el is ment, hiszen gondoltam én, ezt így oldották meg, de hamar rájöttem (3-4 perc környékén), hogy ez így nem jó. Mindenesetre levetítettek belőle 15 perc környékét, amikor felállt az egyik előttem ülő tag, és felment intézkedni. 15 perc kellett hozzá. Gondoltam, hogy felállok, és szólok én hamarabb, de inkább visszafogtam magam. Ekkor bejelentették, hogy nyugtázták a hibát, dolgoznak rajta. Újabb várakozás, majd jó tíz perccel később bejelentették, hogy előreláthatólag mai napon nem lesz megoldás a problémára, úgyhogy a vetítés elmarad, viszont másnap, azaz ma leadásra kerül a film. Viszont mivel annyira nem érdekel a film fő témája, csak ezért nem utazok ma be Miskolcra, plusz nem tudom, hogy sikerült-e ténylegesen megoldást találni a problémára, úgyhogy Az adósság az így kimarad, de van még bőven kiszemelt film, amiről a napokban majd olvashattok.

Hazamenetel, kiérve a nagyszínpad elé, még több ember, már a hangulat is megvolt, viszont a buli részét kihagytuk, és elhagyva a helyet készült ez a kép erről Jameson-os luxusbuszról. Nem semmi. Még egy beszámolót tervezek jövő hét péntekről is, amikorra négy filmet néztünk ki. Remélem nem lett nagyon unalmas a beszámoló, ez idáig még nem írtam ilyen élményeimről, ez az első.

A teljes album itt is végiglapozható nagyobb méretű képek formájában.