J.J. Abrams a Star Trek 2 3D-jéről
Néhány nappal azután, hogy J.J. Abrams bejelentette, nem fogadja el a Star Trek 2 rendezői posztját, míg nincs egy marha jó forgatókönyvük. Mivel a mostani forgatókönyv története nagyon nem tetszett neki, bár nem tudni mi állt benne.
A Paramount nemrég felkereste a rendezőt a Super 8 kapcsán, és megkérdezte, hogy mit szólna hozzá, ha a Star Trek 2-t 3D-ben forgatnák? Hogyan érinti Abramst ez a kérdés? Úgy tűnik ő nyitott rá, de még mindig ragaszkodik a megfelelő történethez, ami abszolút nagyon helyes!
gwen
Nekem 8, hogy 3D vagy nem, csak jó legyen a film :D Számomra a 3D másodlagos :D
függő
Viszont meg kell hagyni, jó h Abrams törekszik a jó forgatókönyvre, ismersz jól, h a 3D nálam huszadrangú :)
algi
Csak azt nem értem, az első résznél miért nem követelte meg a jó forgatókönyvet. :P
függő
alig, ezt te sem gondolod komolyan, ugye? :D Én, aki ki nem állhatja a Star Trek univerzumot, moziban is rohadtul bejött a film + már láttam itthon is… és ez nem kis szó nálam :)
algi
A 0. szempont az, hogy ez egy üres akciófilm volt, miközben a Star Trek azzal lett híres, hogy mindig szólt valamiről. És akkor kezdett leáldozni a nézettsége, amikor a sorozatok, filmek elkezdtek kizárólag az akcióra és a dudákra koncentrálni. Gondolom ez nem kérdés: az új Star Trek szórakoztató akciófilm akart lenni, sosem volt cél ennél “több.” Ez számomra szubjektíve egy óriási negatívum.
Még pár dolog:
1. A film felvezetése teljesen fölösleges. Kirk gyerekkora 0 fontossággal bír a film szempontjából.
2. A két főszereplő (Kirk és Spock) nagyon ellenszenves. Spock az eredeti sorozatban egy olyan karakter, aki elfojtja az érzéseit, és lassan derül ki, hogy milyen erős érzelmek dúlnak a mélyen. Itt alapból egy szenvedélyes figura, aki nagyon nehezen tudja visszafogni magát, és ezt is csak azért próbálja meg, mert ezt várja el tőle a fajtája. Kirköt az eredeti sorozatban se szerette mindenki: a tipikus akcióhős volt, aki mindig tudta, mit kell tenni, és lefeküdt minden nővel. Az ő karakterét lehetett volna finomítani, a modern igényekhez formálni, ehelyett egy olyan figurát csináltak belőle, amilyennek mai szemmel látjuk a ’60-as évekbeli figurát: egy rámenős fasz, aki konkrétan szexuálisan zaklatja Uhurát egy kocsmában.
Ennek köszönhetően a karakterek dinamikája is változott: marhára nem arra voltam kíváncsi, hogyan marja egymást Kirk és Spock, fogalmam sincs, honnan vették azt az ötletet, hogy ez legyen a film központi eleme. Szóval antipatikus a két főszereplő és a kapcsolatuk is, ráadásul Dokit (aki eredetileg a 3. főszereplő volt, és inkább marakodott Spockkal mint Kirk) a háttérbe szorították.
(folyt. köv.)
algi
3. A mellékszereplők: Scotty-t egy 2 dimenziós comic relieffé degradálták. Eredetileg is humoros volt, de legalább volt valamilyen szerethető személyisége. A jelenlegi is szerethető, csak épp nincs személyisége. Az igaz, hogy Uhura eredetileg is “csak egy nő” volt, de az, hogy egy fekete nő fontos szerepet játszott egy fehér sorozatban, az akkoriban szokatlan volt. (Az meg, hogy Uhura és Kirk csókolóztak az egyik epizódban, a televíziózás történetének első kevert rasszú csókja volt, szóval talán többet érdemelt volna a karakterizálás.) Ugyanígy: az, hogy akkoriban orosz és japán karakterek szerepeltek a fehér amerikai sorozatban, fontos szempont volt. Ma már az oroszokat is nagyon szeretjük, sokkal ütősebb lett volna valamilyen “terrorista származású” karakter (hogy egy kedvenc sorozatom szóhasználatát idézzem). Fogalmam sincs, hogy Uhura és Spock miért járnak, és tök furcsán lett bemutatva a filmben. Nem érdekesen, furcsán. A sorozatban is ugratta Uhura Spockot, de Chapel nővér volt bele szerelmes. Gondolom, a szerző félreértette az első epizódokat.
4. Logikátanságok, hűség az eredetihez, időutazás: Én nem várom el egy feldolgozásnál hű legyen az eredetihez. És épp ezért szerintem baromira gáz, hogy meg akarják magyarázni az eltéréseket egy időutazással. Egyszerűen csak ki kellett volna mondani, hogy ez most reboot, és innentől kezdve nem lett volna szükség az időutazásra. Különben a film igyekezett valamiért hű lenni az eredetihez: az elhagyatott bolygót a sorozatból vették, ahogyan azt is, hogy Zulu vív stb. Ennek ellenére a bolygót fogták, és Vulcan mellé tették, az pedig egyszerűen totálisan hiteltelen, hogy Kirköt kihajítják a hajóból. Az időutazás egyébként egy nagyon erős fegyver: a film elején felakasztják a falra a puskát (van időutazás), de aztán nem sütik el (nem próbálják az időgéppel visszacsinálni a szörnyűséget, ami megtörtént). Ráadásul az a bizonyos szörnyűség (hogy a vulkániak tulképp kihalnak) akkora változtatás a Star Trek világában, hogy megkérdőjeleződik, ez Star Trek-e még. A Star Trek világában fontos szerepet játszanak a vulkániak és a klingonok, és ha kiejelentjük, hogy ez a faj nem létezik többé, azzal gyakorlatilag azt mondjuk, hogy ez nem Star Trek, nem Star Treket akarunk írni, inkább mást. Akkor nem is kellett volna Star Trek név alatt írni, vagy legalábbis bunkóság volt lefoglalni a nevet egy olyan filmmel, amiben azt mondják: nem kellenek a világba vulkániak.
(folyt. köv.)
algi
5. A romulánok: Abrams azt nyilatkozta, azért a romulánok a gonoszok és nem a klingonok, mert a klingon az olyan elcsépelt. Először is: a korszakban, amikor játszódik a film, a klingonok voltak a standard ellenség. Vagyis, ha nem a klingonokat akarják ellennek, akkor miért a klasszikus időszakban, a klasszikus Star Treket élesztik fel? A klasszikus Trekben az elsődleges ellen a klingon. Persze tőlem lehet csavarni a dolgokon, meg eredetiskedni, de… miért pont a romulánok jelennek meg a jövőből? A romulánokat a Star Trek TOS Balance of Terror c. epizódjában mutatták be. Nagyon érdekes az eredettörténetük: egykor már vívtunk velük csillagközi atomháborút, de nem volt velük vizuális kapcsolat, ezért a Balance of Terror eseményeiig nem derül ki, hogy úgy néznek ki, mint a vulkániak. Amikor ez kiderül, akkor magyarázza el Spock, hogy a romulánok a vulkániaktól elvált faj, amely az érzelmek elnyomása helyett a szenvedélyek kiélésére helyezi a filozófiáját. (Érdekes, hogy Spock szenvedélyes tombolása egyáltalán nincs párhuzamba állítva a romulánokkal, sőt, ha jól emlékszem, ki se derül, hogy a romulánok a vulkániak rokonai.) Ezt az egész érdekes elősztorit nemcsak kidobják az ablakon (Uhura rögtön vágja, hogy a vulkániakhoz hasonló a nyelvük), hanem mintha a szerző nem is ismerné ezt a történetet. Most komolyan: egy üres akciófilm kedvéért kihajítunk az ablakon egy érdekes sztorit? Itt lett volna az alkalom kidolgozni/átdolgozni ezt az érdekes eredettörténetet, erre az időutazásos sztorival nemcsak átírták az egészet, de nemes egyszerűséggel megakadályozták, hogy egy folytatásban ezt kidolgozzák. És tudod mi az igazán szomorú? Hogy ennyi erővel bármelyik faj lehetett volna az ellenség!!! Bármilyen random faj. (Amúgy nem tudom feltűnt-e, hogy az ellenség a legutóbbi filmhez, a Nemesishez hasonlóan, megint egy vendettát járó, kopasz romuláni volt egy óriási hajóban. Könyörgöm, ez egy az egyben a nemesisből lett koppintva. Úgyhogy éppenséggel ez a romulános dolog van már elcsépelve, nem a klingonok, akik legutóbb 20-30 évvel ezelőtt voltak az ellenségeink.)
(folyt. köv.)
algi
6. Spock bűne: Én ettől még élveztem a filmet, mert akciódús akciófilm volt, és jól nézett ki, ahogy elugranak a hajók (most komolyan: az már nagyon gáz, ha egy Star Trek azért élvezetes, mert jól néz ki, ahogy elugranak a hajók), és már vártam, hogy Spock jól felvezetett bűne kiderüljön, és már vártam a kellemes borzongást, hogy mit tett. Teljesen kézenfekvő: Spock logikusan gondolkozik, úgyhogy nyilván tehet olyat, ami emberek számára kegyetlennek tűnhet. És amikor kiderült, hogy naprendszereket kellett megmenteni, és a romulánok bolygója pusztult el egyedül, akkor máris sejtettem, hogy “ó, igen, feláldozta a romulánokat, mert a Star Trekben számtalanszor elhangzott: a kevesek érdekénél fontosabb a többek érdeke.” Ehelyett mi volt a sztori? Az, hogy Spock túl lassú volt. Későn ért oda. Ennyi. Ezerrel pedálozott, tepert, de nem volt elég erős. Slussz, passz, kész. És a legdurvább az, hogy ez a különbség csak azon múlott, hogy mit mondatnak alá Leonard Nimoy-jal a képsoroknak. Most komolyan: ki az a hülye, aki egy ekkora, nyilvánvaló, kézenfekvő ziccert kihagy azért, hogy az legyen Spock óriási bűne, amiért még őmaga is bánkódik, hogy nem volt elég gyors az űrhajója?
És szeretném hangsúlyozni, hogy ezekhez nem kellett volna nagy csoda, egyszerűen a forgatókönyvírás alapjai. Ha valaki bűnt követ el, akkor a legnagyobb bűnt kell elkövetnie. Ha valaki visszatér, akkor a lehető legrosszabb helyzetből kell visszatérnie. Ha valaki megírt neked előre egy kurvajó alapsztorit, amire már csak a hard core rajongók emlékeznek, akik szívesen látnák újra a szélesvásznon, akkor nem hajítod ki az ablakon azt csak azért, hogy egy semmiről se szóló akciófilmet csinálj, aminek az ellenfelét a legutóbbi mozifilmből koppintod.
És ez csak az, ami most hirtelen eszembe jutott miután a bemutató idején egyszer láttam moziban. Azóta nem néztem meg, láttam két videókritikát róla, meg írtam annakidején sebtiben egy cikket, de komolyan nem elemeztem ki bővebben. Ez a felszín megkapirgálása volt csak. Ha végignézve, jelenetről jelenetve kielemeznénk, biztos lehetne találni még további igénytelenségeket is. Ez ugyanis igénytelenség a forgatókönyv terén.
És sorry, ha ezzel most bárkinak a lelkébe gázoltam, de szerintem ez egy értékes, érdekes, izgalmas franchise lenne tele lehetőséggel, amit ahelyett, hogy megmentenének (ugyanis ez lenne a szándék), csak továbbrontják.
Egyébként kedvenc szerzőm, JMS, már évekkel korábban írt egy rebott koncepciót, és az a gyanúm, hogy a látványos dolgokat lenyúlták belőle, az igényeseket meg kidobták:
http://bztv.typepad.com/newsviews/files/ST2004Reboot.pdf
algi
Ja, és most jutott eszembe a legfontosabb, hogy mikor jöttem rá, hogy gáz lesz a film: Könyörgöm, az egész azzal kezdődik, hogy egy nő szül, miközben egy hajót kamikaze pályára állítanak! Hogyan lehet ennyire túl lőni a célon? Ennél drámaibb csúcspontot el tud valaki képzelni, hogy egy nő szül + egy nagy föderációs űrhajót ütközőpályára állítanak, miközben egymás után halnak meg a legénység tagjai? Már az Apocalypto vége is nevetséges volt, hogy egy nő állva szül a víz alatt a megfulladás ellen küzdve, de az legalább valamennyire fel volt vezetve – ellenben a Star Trekkel, ahol mindez az első másodpercek alatt történik.
Mellesleg kérdem én: van olcsóbb túldramatizálás annál, hogy egy nő nehéz körülmények között szül? És még rá kellett tenni pluszban egy lapáttal 0 elővezetéssel. Egyszerűen röhej.
függő_offline
Huh, hát erre nagyon azért nem tudok mit mondani, mert mint írtam is, nem vagyok Star Trek fan, így hülyeséget meg nem fogok írni, hiszek neked, amit írsz meg biztos igaz is, legalábbis egy ST rajongó nézőpontjából mindenképpen. Bár nekem tetszett Spock és Kirk megformálója is meg úgy az egész összkép. Kinek a pap… :)
algi
Én mondjuk nem gondolom magam ST rajongónak, de biztos nagyobb fan vagyok, mint amennyire menő. :)
algi
Egyébként most láttam a Zöld Darázst, amit korábbról egyáltalán nem ismertem, és abban is utáltam, hogy a film fele arról szól, hogyan marja egymást a két főszereplő. Miért kell, hogy a mai filmeknek és sorozatoknak mind a szorongásról és a féltékenységről szóljanak? Még akkor is, amikor egy ütőképes, harmonikus csapatról szóló film/sorozat remake-jéről van szó. A BSG-t is ezért utálom, mert az is csak picsogós rinyálás és erőltetett túldramatizálás tele negatív érzelmekkel, megcsalással, átveréssel és árulással. Nem azt mondom, hogy ezek tiltott érzések, de ha az ember egy űroperára vagy szuperhősfilmre ül be, akkor szerintem el akar menekülni az ilyen alattomos érzelmektől. Persze lehet ezeket szerepeltetni, de nem mint példás és természetes magatartást, hanem valamiféle pozitív vagy akár negatív lezárást kell adni a dolognak, de nem szimplán bedobni, aztán úgy tenni, mintha minden okés lenne.
függő
Ebben a két főszereplő mardosásában csak részben van igazad, bár engem nem zavart, mert az egész mai világ erről szól, ezt nem tudod elkerülni. De mondjuk ha ez nem lett volna, akkor csomó jó poénnak lőttek, na meg nem kell azt túlzottan komolyan venni, hiszen egy akció-vígjátékról van szó, ki ne tudná, hogy végül minden oké lesz? :) Persze értem, amit írsz.