Hét titkokkal terhelt idegen találkozik a kaliforniai Tahoe-tó mellett az El Royale-ban, egy sötét múltú, lelakott hotelben. Egy végzetes éjszaka folyamán mindenkinek jut egy utolsó esély a megváltására… mielőtt végleg elszabadul a pokol.

Lényegében egyetlen apró elvárással ültem be a Húzós éjszaka az El Royale-ban című krimi-thrillerre, ez pedig nem más volt, minthogy nyújtson önfeledt szórakozást és lendületesen peregjen le az egész. Ezt nagyjából meg is kaptam, ugyanakkor meglehetősen érződik a forgatókönyvért és a rendezésért is felelős Drew Goddard tévés múltja. Szerintem fölöslegesen nyújtották el 141 percre a játékidőt. Eleinte még csak-csak reménykedtem benne, hogy lesz erre valami magyarázat, de már a film felénél bebizonyosodik, hogy nincs funkciója.

Kicsit egyébként úgy éreztem, mintha a rendező Quentin Tarantinót szerette volna utánozni, ez részben a már említett játékidőn és az agresszió milyenségén is érződik, illetve próbált aprólékos lenni, csak hát, nem eszik olyan forrón azt a kását. A részletek a helyükön vannak, mégsem éreztem magam lenyűgözve és kicsit sejthető is volt néhány dolog, ugyanakkor azért sikerült meglepniük is.

Engem legjobban Jeff Bridges ragadott magával, az ő karaktere tűnt számomra a legérdekesebbnek, és persze színészileg is parádés, ahogyan lubickol a szerepében. Női fronton a kevésbé ismert Cynthia Erivo váltott még ki bennem hasonló hatást, az pedig már mellékes, hogy ők ketten egyébként is egy csónakban eveznek. Tetszett még, amit Lewis Pullman karakteréről kibontottak, a vége felé pedig az abszolút meglepetés ereje is bejátszott, ami összességében mindenképpen pozitívum.

Soha nem gondoltam volna, Chris Hemsworth okozta a legnagyobb csalódást - vagyis pontosabban az általa életre keltett figura. Egyrészt a funkciómentes felsőtest mutogatás óriási blama, ami előtt totális értelmetlenséggel állok, másrészt pedig tényleg picit többet vártam ettől a karaktertől - ez már nyilván Goddard sara. Nem volt még rossz a fő arcok közül Dakota Johnson sem, Jon Hamm pedig a Mad Menes múltja miatt tökéletesen elvegyült ebben a korban.

Apropó, korhűség. A színek, a díszletek, minden stimmel, minden tökéletesen a helyére került. Az operatőr végig gyönyörű munkát végzett, nagyon tetszettek az esős jelenetek, maga a hotel, meg úgy összességében ezekbe nem igazán lehet belekötni. Két nap telt el a Húzós éjszaka az El Royale-ban megtekintése óta, volt időm alaposan megrágni és végül a 7/10-nél kötöttem ki vele.