Egyre hűvösebb és borúsabb az idő Cannes-ban és a filmek is egyre nyomasztóbbak. Cannes. Nem mintha a Madagaszkár 3 féle szórakozásért lennénk itt a fesztiválon, de mintha a filmek is igazodtak volna az időjárás komorságához.

Thomas Vinterberg Jagten (The Hunt/A vadászat) című filmje egy pedofiliával vádolt óvodai nevelőtanár (Mads Mikkelsen) kálváriájáról szól. Ezúttal azt láthatjuk, miként hullik darabjaira az élete valakinek, akit ártatlanul vádolnak.

Micheal Haneke filmje az Amour (Love/Szerelem) végtelenül lehangoló és elszomorító. Az élet elmúlását szemlélni hosszúra nyújtott beállításokon keresztül egyszerre megrendítő és kényelmetlen. A két nyugdíjas zenetanár (Jean-Louis Trintignant és Emmanuelle Riva) szembenézése a megfordíthatatlan és megállíthatatlan leépüléssel átérezhető, Haneke szokásos tárgyilagos és távolságtartó filmkészítése ellenére is.

A fesztivál kezdete óta foglalkoztatja a szakmát a kérdés, képes-e az apja nyomdokaiba lépni Brandon Cronenberg, akinek debütáló rendezése az Antiviral az Un Certain Regard szekcióban volt látható. Brandon filmje szépen fényképezett, de helyenként már-már nézhetetlenül gyomorforgató, éles társadalomkritikával átitatva, akárcsak apja filmjei, de felemelőnek ez sem mondható. Az Un Certain Regard zsűri elnöke Tim Roth (Hazudj, ha tudsz!) nélkül, aki mindig igyekszik valami bohóckodással oldani a hangulatot, nem sokat nevettünk volna az elmúlt napokban.

Szövegforrás: Észak-Magyarország (hétfő), Váró Kata Anna