Csupó Gáborról tudva levő, hogy nem áll tőle távol a mesék világa, gondoljunk csak a Híd Terabithia földjére című alkotására. A Holdhercegnő is ezt a szellemiséget viszi tovább, ugyanis ez is egy gyönyörű szép mese. A történet főszereplője a 13 éves Maria Merryweather (Dakota Blue Richards), aki édesanyja után édesapját is elveszíti, így nevelőnőjével, Miss Heliotrope-pal (Juliet Stevenson) nagybátyja, Sir Benjamin (Ioan Gruffud) birtokára költöznek. Már az odaút sem teljesen zökkenőmentes, a kastélytól nem messze ugyanis két útonálló támad a lovaskocsira, ráadásul Sir Benjamin sem túl barátságos figura, és kimondottan nincs ínyére a női társaság, sőt még Maria apai örökségét, -egy Holdföldéről szóló könyvet- is elveszi a lánytól. Hősnőnk azonban mégis elolvassa a könyvet, mely egy gyönyörű hölgy történetét meséli el, akit minden ajándékával elhalmozott a természet, a Holdtól pedig egy nap egy gyönyörű gyöngysort kapott, mely minden kívánságot valóra vált. Esküvőjén meg is mutatja ezt a gyöngysort apjának és vőlegényének, azonban mindketten maguknak akarják azt, így a Holdhercegnő megátkozza őket, és ezzel kezdetét veszi a két család, a De Noirok és a Merryweatherek viszálya. Az egyetlen, aki véget vethet ennek egy tiszta szívű lány, aki maga is Holdhercegnő, azonban csak az 5000. teliholdig van erre ideje. Természetesen ez a lány Maria, aki eleinte mindezt el sem akarja hinni, azonban a titokzatos Lovedaynek (Natascha McElhone) hála végül mégis belevág a kalandba. Időközben kiderül, hogy Loveday és Sir Benjamin régebben szerelmesek voltak egymásba, és már az esküvőt tervezték, amikor Loveday bevallotta, hogy a De Noir családból való, és ezért Benjamin roppantul megharagudott rá, azt gondolva, a lány valójában sosem szerette, csak a kulcsot akarta tőle megszerezni a ládikához, melyben a gyöngysort őrzik. Maria végül egy ifjú De Noir, Robin (Augustus Prew) segítségével rálel a ládikára, azonban a neheze még csak ezután kezdődik.

Csupó Gábor remekül vitte vászonra ezt a csodás mesét, ráadásul mindezt áthelyezve Magyarországra, a turai várba, ami kisebb repedései ellenére is gyönyörű a mai napig. Ugyanakkor kicsit szokatlan lehet ez, hiszen mostanában a tökéletes CGI-os kastélyokhoz vagyunk szokva, viszont sokkal szebb és természetesebb ez így. A film, egyébként Elizabeth Goudge regényén alapul, ami a Harry Potter írójának, J. K. Rowlingnak az egyik kedvenc meséje. A színészeket csak dicsérni lehet, mindenki jól hozza a karakterét, Dakota úgy látszik egyelőre vonzódik a varázslatos filmekhez (lásd: Az arany iránytű), de ez jól is van így, jól áll neki Maria szerepe. Ioan Gruffud sem először játszik kosztümös filmben, ő alakította Pipet az 1999-es BBC féle Szép remények minisorozatban. Natascha McElhone pedig az egyik legszebb színésznő, aki elsősorban a Kaliforgia című sorozatból lehet ismerős, melyben Karent alakítja. De a mellékszerepekben láthatunk magyar színészeket is, különösen érdemes figyelni Barabás Kiss Zoltán karakterére, Dulacra, aki ugyan elég keveset beszél, de lényeges szereplő. Aztán itt van még egy nagy visszatérő, Tim Curry, akit szinkronmunkáit leszámítva elég rég láthattunk igazán említésre méltó filmben, pedig ő volt például Gomez is az Addams Familyben. A szinkron, mint általában a meséknél ezúttal is nagyon jól sikerült, mindenki a karakterhez passzoló magyar hangot kapott. Sajnos a film végén nem mondták be a szinkronhangok neveit, nekem egyedül a Ioan Gruffud-Stohl András párosítást sikerült észrevennem.
A Holdhercegnőben tipikus és kevésbé tipikus mesés elemek keverednek egymással, egy nagyon szép történetet eredményezve. Vérontást egyáltalán nem láthatunk, de ez nem is baj, szükségünk van ilyen 80 perces varázslatokra, amikor nem gondolunk a szörnyűségekre, csak hagyjuk, hogy részesévé váljunk ennek a mesevilágnak.

Gondolom a fentebbiekből már kiderült, hogy nekem nagyon tetszett a film. Már alig várom, hogy majd a DVD gyűjteményembe is bekerülhessen. Részemről 9/10.