55 évvel megjelenése után, Jack Kerouac Úton (On the Road) című alkotása (végre?) meghódítja a filmvásznat.

Az elmúlt majdnem hat évtizedben Marlon Brandótól az avantgárd Jean-Luc Godard-on át Brad Pittig mindenki kerülgette az 1957-ben megszületett, mára klasszikussá vált regényt, de Walter Salles feldolgozása az első, amely elkészülhetett. Nem mintha arról lenne szó, hogy senki ne akarta volna eléggé: Kerouac őrült módon szerette volna, hogy a regényét megfilmesítsék, még levelet is írt Brandónak, amelyben felajánlotta, hogy újraírja és 'filmszerűbbé teszi' az egyébként meglehetősen metaforikus történetet.

Az 'Úton' szerdán került bemutatásra a Cannes-i Filmfesztiválon, messze az amerikai országúttól, amelyet Sal Paradise és Dean Moriarty járt be Kerouac és Neal Cassady szerepében.

A párhuzam már-már elkerülhetetlen: az 'Úton' igazán hosszú utat tett meg, habár szinte rögtön felkeltette Hollywood figyelmét, a sikert végtelennek tűnő tárgyalások és számtalan meddő forgatókönyv adaptáció előzte meg.

1979-ben Francis Ford Coppola jutott hozzá a megfilmesítési jogokhoz, de ennél ő sem jutott tovább. Végül fia, a szintén rendező Roman Coppola lett az Úton producere, amely az elkövetkezendő hónapokban kerül a mozikba világszerte (Amerikában ősszel, az IFC Films és Sundance Selects közös forgalmazásában, ám a magyar premierről eddig nem érkezett hír).

A brazil rendező, Salles a 2004-ben készült Che Guevara: A motoros naplója (The Motorcycle Diaries) után, amely az ifjú Che Guevara dél-amerikai motoros körútját mutatja be, újra road movie-t készített Jose River forgatókönyvíróval közösen.

A rendező szerdai sajtónyilatkozata szerint mindkét film társadalmi és politikai öntudatra ébredés története, a soha el nem érhető végső határok kérdésének feszegetése, és annak felismerése, hogy amikor az út végére érsz, az egyúttal az Amerikai álom végét is jelenti.

A filmvászonra kerülést akadályozó legerősebb tényező a könyv szerteágazóan csapongó történetvezetése volt - a híres amerikai író, Capote maga is a következő kritikával élt a könyvet illetően: "Ez nem is egy írás, csupán gépelés".

A sztori maga rém egyszerű: Paradise (Sam Riley) és Moriarty (Garrett Hedlund) keresztül-kasul bejárják a II. világháború utáni amerikai tájat, miközben intellektuálisan és szenvedélyesen bohém, rengeteg cigivel, piával és marihuánával teletűzdelt életstílusuk miatt jó néhányszor összetűzésbe kerülnek a konzervatívabb rétegekkel. Számtalan lánnyal ismerkednek meg az úton, akiket Kristen Stewart, Kirsten Dunst, Elisabeth Moss és Alice Braga alakít.

Az Úton hozza a beat-korszakra jellemző szenvedélyes életigenlést, de - talán elkerülhetetlen módon - nem sikerül megidéznie Keruac könyvének hangulatát, amely állítólag annak idején mindösszesen 3 hét alatt készült el.

Kerouac azt írja: "Számomra csak az őrült emberek léteznek: akik őrülten élnek, beszélnek, mindent egyszerre akarnak, akik soha életükben nem tudnának hétköznapiak lenni, akkor sem, ha akarnának, és két végén égetik a gyertyát. A rendező szerint karaktereinek legjobb tulajdonsága, hogy elég bátrak ahhoz, hogy mindent a saját bőrükön tapasztaljanak meg."

Annak érdekében, hogy hitelesen vigyék nagyvászonra a beat nemzedék kezdetének utánozhatatlan hangulatát Salles igyekezett minél realistább alkotást készteni. 5 évet töltött el azzal, hogy a Keruac kiadatlan anyagait tanulmányozza, valamint összesen majdnem 100.000 kilométert tett meg forgatás és annak előkészítése alatt.

Mielőtt Montrealban forgatni kezdtek volna, az író leszármazottai 4 hetet töltöttek el a stábbal és a rendezővel, hogy elősegítsék a munkájukat. Stewart, aki Moriarty barátnőjét, Marylou-t játssza, állítólag folyamatosan Luanne Henderson felvételeit hallgatta, a 'sötétszőke hajú nimfáét', aki Keruacot karakterének megírására inspirálta, sőt, még Henderson lányával is találkozott.

"Pár pillanatra tényleg úgy éreztem, hogy nem jutok dűlőre a szereppel, néha meg olyan volt, mintha túlságosan görcsösen akarnám ezt az egészet" - nyilatkozta a színésznő a San Francisco Chronicle-nek – "aztán egyszer csak ráéreztem, de ez biztosan nem ment volna a felvételek, vagy a lánya segítsége nélkül."

Szintén a San Francisco Chronicle cikkében olvasható az Old Bull Lee-t (William Lee posztmodern regényíró által inspirált szereplő) alakító Viggo Mortensen véleménye, miszerint a történetnek az Arab Tavasz kapcsán igen nagy aktualitása van, és hogy úgy érzi, megérte várni ennek a filmnek a megszületésére.

És hogy valóban így van-e? Pestiesen szólva az első vetítések után kapott hideget és meleget is, szebben kifejezve pedig erősen megosztja a közönséget.

"Nem véletlen, hogy mindenki által megfilmesíthetetlen volt a regény. Hiába a bátor próbálkozás, maga a film is csak ezt bizonyítja. Hiába a csinos pofik felsorakoztatása, vagy jegyzetel főhősünk vadul egy sötét sarokban megbújva, a beatkorszak csak halványan dereng fel, míg sem az út, sem az utazás nem számít egy fikarcnyit sem."

(The Telegraph)

"Habár a film rámai hatása igen változékony, a fülnek és szemnek mindenképpen kellemes. Eric Gautier operatőri munkája rendkívül leleményes, tökéletesen használja fel a változatos és gyönyörű helyszíneket. A díszletek, jelmezek és kellékek egytől egyig lenyűgözőek, éppen úgy, mint az aláfestő zenék. A film igen alapos kutatómunka eredménye, ez egyértelmű."

(The Hollywood Reporter)

"Vannak itt popsik és mellek számtalanul, minden, ami egy vad utazáskor előfordulhat, nem beszélve Steve Buscemiről, akinek a megjelenése egyesekben olyan élményeket kelthet, melynek feldolgozásához hosszú évek terápiájára lesz szükség. De a meztelenkedés ellenére hiányzik belőle az erotikus feszültség, és mint maguk a szereplők, a film is csak tapogatja célját, mint vak a hajnalt - egészen a vége főcímig.

Senkit sem lep meg azonban, hogyha a fényképezés Eric Gautier operatőr keze munkája akkor az egyenlő az autentikus és energikus hangulatteremtéssel. Ennek ellenére Salles nem képes szerelembe esni az amerikai tájjal, amelyet bejárt, és nem sikerül élményeinek töredékeit sem átadni."

(Digital Spy)

Ami azt illeti ezek után a kritikák után bennem is vegyes érzések kavarognak, de személy szerint nekem még a negatívumok is felkeltették az érdeklődésemet. Bátortalanul bár, de a várt filmek listájára tettem és alig várom, hogy magam alkothassak véleményt róla.

Ezúton is köszönöm vendégbloggerina legújabb nagyszerű munkáját, és bízzunk benne, hogy minél hamarabb 'kinyomozhatjuk', hogy hogyan is sikerült Salles legújabb rendezése.