2003-at írunk, a helyszín Bagdad, a megszállás idején Roy Miller (Matt Damon) tiszthelyettes és osztaga tömegpusztító fegyvereket keresnek az informátorok által megadott helyeken. Életük kockáztatásával hatolnak be a hol orvlövészeket, hol más veszélyeket rejtő helyekre, de mindig mást találnak, mint amiért jöttek. Millernek egy idő után gyanússá válik a sok hamis nyom, és az őt elhallgattatni próbáló főtisztek, és amikor egy akció során véletlenül érdekes információra bukkan és a saját kezébe veszi az irányítást, olyan események lavináját indítja el, amelyek nem csak őt és osztagát sodorják halálos veszélybe, de hatással lehetnek a háború kimenetére is.

Sok filmbarátnak talán nincs is tudomása róla, hogy Paul Greengrass, aki ezúttal is a rendezői székben foglalt helyet, pályája kezdetén háborús konfliktusokról tudósított az egyik angol tévécsatorna számára. Mindezt a munkát tíz éven keresztül csinálta, és járta a világ országait. Ezeken a helyeken rengeteg megdöbbentő anyagot készített, és sok tapasztalattal lett gazdagabb. Amit még tudni kell, mielőtt bárki fejét adná a filmre, a rendező szerint ez a film nem az iraki háborúról szól, hanem egy Irakban játszódó thriller, ami egészen más megközelítésben próbálja tükrözni az ottani helyzetet. Ezzel abszolút egyet tudok érteni, kapunk háborút is, de itt most tényleg nem azon van a hangsúly, hanem a háttérben meghúzódó összeesküvés-elméleten. Az akciódússág egész végig észlelhető, de azért olykor becsúszott 1-2 helyen néhány unalmasabb, élményromboló perc is. Viszont, ami nagyon nagy előnye, hogy a lehető legkiválóbb módon hozza el nekünk az ott kialakult helyzetet. Hitelesre és realisztikusra sikerült megalkotni a romokban heverő Bagdadot, és gondosan kivitelezett katonai akciók sorát láthatjuk. Néhány negatívum ellenére azt tudom javasolni azoknak, akik még nem látták a filmet, hogy bátran leülhetnek elé, akiknek bejött a Bourne-trilógia bármelyik darabja, mert ha nem is ugyanaz a téma, de a rendező kéznyoma ott rejtőzik legbelül.

Az Oscar-díjas Matt Damon esetében piszkosul be kell látni, ahogy telnek az évek, egyre csak kinövi önmagát, egyre komolyabb szerepeket lehet rábízni, és átkozottul magabiztos egy színész. Neki mindenképpen pacsi, ha másban található is kifogás, benne biztosan nem. Az ír származású Brendan Gleeson volt még az a színész, aki nagyot nőtt a szememben, jelen esetben ő játssza a CIA helyi részlegének fejesét, akit fura volt látni épp egy CIA-s jófiú szerepében. A többi színésznél nem fedeztem fel semmi maradandót, vagy csak egyszerűen ennyi volt a számomra érdekes karakter.

Úgy gondolom, nehéz olyan Irakban játszódó filmet készíteni, ami elé szívesen ül le még egyszer az ember, és ugyancsak tény, hogy nem lehetett könnyű dolguk a készítőknek, már ha csak a rengeteg éjszakai jelentet is nézzük, de ez pár év múlva még újranézős lesz részemről. Az egyik kedvenc, és egyben a film leglátványosabb jelenete is lett szerintem, mikor a kopter lezuhan, ott nagyon néztem, és egyben hozott is egy kis jó kedvet.

A Zöld zóna egy fantasztikus akciófilm remek történettel, ami után vegyes érzések töltöttek el, így direkt aludtam rá egyet, hogy a mára kialakult összkép a lehető legjobban visszaadja, amit a vásznon láthatunk. Az akciókra nem mondanám, hogy kevéssel lett felvértezve, de ezen kívül valami mégis hiányzott, ezért oda lyukadtam ki, hogy egy halvány 7/10 lesz az én szememben.