Árulás, megtorlás, cselszövés, izgalmak és váratlan fordulatok: a Vesztesek bosszúja vérbeli akciófilm, melyben a különleges erők egy elit egységét a bolíviai dzsungelbe küldik egy veszélyes fegyver- és drogkereskedő megsemmisítésére. A csapat – Clay, Jensen, Roque, Pooch és Cougar – azonban hamarosan rádöbben, hogy a Max nevű kíméletlen gonosztevő csapdájába estek, aki eszközként használta őket gyilkos terve végrehajtásához. Most mindenki azt hiszi, hogy meghaltak, és ők épp erre alapozzák vakmerő akciójukat, melynek célja, hogy tisztázzák magukat, és kiegyenlítsék a számlát Maxszel. Csatlakozik hozzájuk a rejtélyes és gyönyörű Aisha is, aki a legveszélyesebb helyzetben is feltalálja magát, és akinek szintén megvan a maga titkos terve. Ha sikerül elkapniuk Maxet, és a világot is megmentik, új nevükkel ellentétben a Vesztesek lesznek a legnagyobb győztesek!

Mint tudjuk, ugye DC Comics alapokon nyugszanak a vesztesek, és az ismeretlenül csengő Sylvain White (Lökd a ritmust!) rendezőtől ki várta volna, hogy egy ilyen, minden porcikája jól kivitelezett badass-akciómozit képes lesz összehozni?! Tökéletes nyári gyakás a Burn Notice mellé, csak épp profibb kivitelezésben, úgyhogy már csak annyi miatt bosszankodok (de nagyon), hogy idehaza nem adatott meg, hogy a nagyvásznon lássak egy efféle pörgős zúzást. Mindvégig laza tudott maradni, nem akart nagyot mutatni, csak ment, és ment előre, és szállította a cool-pillanatokat. A bosszúálló koncepcióra biztos sokan húzzák a szájukat, de ez valahogy mégis odavert, nem lehet egy kaptafára venni a többivel, és nagyon is működött a dolog ebben a képregény köntösben.

A megoldásokra, effektekre kitérve picit, az első hatalmas robbanásnál a tűzön szemmel látható volt, hogy CGI, viszont később már nem lehetett észrevenni ilyen fajta hiányosságokat. Elég sok jelenetváltásnál hasznosítottak képregény-szerű átíveléseket, de amivel igazán megvettek, hogy a legtöbb közelharcnál - most főként verekedésekre gondolok - nagyon ésszerű taktikával lettek megoldva a ráközelítések, kameramozgások. A szigeteltűnős jelenetnél csak lestem ki a fejemből, hogy ez meg hogy jön ide? De nem is mondok többet róla, igazából a megvalósításra akartam kitérni, hogy itt viszont minőségi CGI munkát végeztek. Ezen felül két jelenetnél mondtam, hogy: Ez pihent! Az egyik a „menekülök a biztonsági őrök elől, de nincs nálam fegyver, ezért előveszem az ujjaim, és azzal terítem le őket, de ha nem adod meg magad, megállítom az elmémmel az agyad”. Persze mindez csak duma, majd fogjátok észlelni. És a másik, „a plafonról lepergő tükördarabokban Zoe hátsóját mutatjuk kombináció” sikeredett nagyon izmosra.

Nagyon jól oldották meg az adott város feliratainak kiírását, mely szintén comic-os hatású volt, de ami igazán értékelendő, hogy rengeteg helyen zajlanak az események, mégis lehet vele tartani a lépést, és nem hagyja, hogy elveszítsd „a veszteseket”! A zenéjét nem hagyhatom szó nélkül, egyszerűen mindig, minden felcsendülő szám csak fokozta a hangulatot, amivel nő a szórakozásfaktor, és ez az, ami a mai filmeknél baromi sokszor hiánycikk. A fényképezés is csomószor felhívta magára a figyelmet, gondoljunk csak a temetős jelenetre, amikor a háttérben megy le a nap, és visszafénylik egyikük arcán, vagy ott volt az a képkocka, amikor egy raktárépületet mutattak zöld-szerű megközelítéssel. Tudom, utóbbi csak egy szűrő, de mégis feltünősködött. A másik a bolíviai nyomornegyedek, amit szintén csak kis ideig lehet látni, mégis megfogtak a realisztikus ábrázolásukkal.

Jeffrey Dean Morgan, Zoe Saldana, leendő Amerika Kapitány, vagyis Chris Evans, Idris Elba, Columbus Short, Óscar Jaenada, hova kell ennél ütősebb stáblista? Sehova kérem szépen, mindenki a lehető legjobb helyen volt. Jeffrey Dean Morgan sem ma kezdte az ipart, és bizony négy társával együtt kőkeményen odatették magukat, amikor kellett! Ezt mind színészileg, mind karakterileg mondom. Zoe Saldana, ugye személyes kedvencem, a kemény „odavágós csajon” felül bevállalt egy meztelen jelenetet is, melyet még jól megspékeltek pár ütős hajrázós effekttel, és toltak alá (ismét) egy nagyon hangulatos zenét. Saldana és Dean Morgan kapnak egy kisebb romantikus szálat, ami olyannyira elviselhető, hogy nem megy át az idegesítő kategóriába. Még olyan dolgok is belefértek a bő másfél órás játékidőbe, hogy az öt férfi karaktert kellőképpen megismerjük. Mindegyik karakter egyedi, és egy olyan team, akit nem felejtünk el egy hónap, vagy év múlva sem. Jason Patric Max szerepében tűnt fel, és ő ellene indult meg az 5+1 fős csapat. Egész korrektül hozta a góré karakterét, de sokszor túljátszotta szerepét, és olyan fölöslegesen öldöste embereit, hogy komolyan mondom, rossz volt nézni!

Igen, van a filmnek nagy WTF pillanata is, és nem az a személy okozza, akire mindvégig gyanakodtam, hanem egy olyasvalaki, aki meg nem fordult volna a fejemben, pacsi ide is! Őrült, és elképesztően feelgood akciót toltak így július vége felé az arcunkba, nem merevedtek be egy pillanatra sem, és úgy érzem, megelőlegezhetek neki egy 9/10-es osztályzatot, mert basszus, nagyon odapirítottak! Ráadásul megszületett a kedvenc stáblistám is, amit főleg az e fajta rajzos hatásoknak köszönhet.

A szinkronjáról nem tudok nyilatkozni, mivel a sok ismerős arcnak köszönhetően eredeti nyelven, magyar felirattal toltam végig. Egy Blu-ray kiadványt bírtam volna elképzelni, amivel talán még átélhetőbbek lettek volna a hanghatások, de sebaj, maga a film kárpótol mindenért!