Remy (Jude Law) munkája elég hálátlan, ugyanis olyan embereket keres fel, akik hitelt vettek fel valamilyen szervükre, és aki 90 napon túl sem törleszti adósságát a finanszírozó felé, akkor ő megy, és visszaveszi a bank tulajdonát. Jake (Forest Whitaker) a munkatársa, és haverja is egyben, akivel gyerekkoruk óta csesztetik egymást. Remy boldogtalan házasságban él, és döntenie kell a család és a meló között, ám még ha a család mellett dönt is, egy utolsó feladat mindenképpen vár rá. Az utolsó végrehajtás balul sül el, és ennek következtében új szívre lesz szüksége, így ő is kiszolgáltatottá válik, de mi a helyzet olyankor, ha letelik a 90 nap, és nem tud perkálni?

Miguel Sapochnik direktor mindeddig nem sokat tett le az asztalra, és ez meg is látszik. Az elején még jól kezdődtek a dolgok, és bízik benne az ember, hogy egyszer majdcsak beindul, merthogy alapjában véve néhány kellően adagolt akciójelenetet leszámítva rengeteg lapos perccel jön feléd. Nem értem, hogy egy ilyen forgatókönyvből miért nem lehetett többet kihozni, ráadásul még csak a színészekre sem lehet fogni a bénáskodást, mert ők aztán tényleg rendben voltak, de róluk később bővebben. Igazából elég nagy hibája a filmnek, hogy az első órában sokáig toporogtak egyhelyben, és ezzel már alig tud valamit kezdeni annak második fele, ami igaz beindul, de végül elég sovány a végeredmény. Én még mindig azt mondom, extrém ötlet volt végrehajtókról filmet készíteni, és alapjában véve nem lett volna rossz a recept, csak kicsit nyögvenyelősre sikerült.

Jude Law marha jól hozta a karaktert, de színészi játékát csak a film második felében villantja fel, viszont akkor nagyon hihetően adja vissza a borzalmat, amit érez. Nekem ő teljesen szimpatikus volt minden szempontból, attól függetlenül, hogy nem ilyen szerepeket szokott vállalni. Forest Whitaker a szememben mindig is olyan színészként tűnt fel, aki halkan, alattomosan, és nagyon precízen tette oda magát. Itt sem volt másképp és sokszor tudta növelni az izgalomfaktort, ami alapjában véve lehetett volna többet is jelen.

A munkával járó brutalitást egész jól megismerhetjük, és többször indokolt a magas korhatás besorolás, mert legalább a vérrel nem spóroltak. Egyik jeleneten csak pislogtam ki a fejemből, mikor elviszik térdműtétre a csajt, és az anya odaküldi a 9 éves kislányát, mert ő már 4 éve műt sebészi pontossággal. Azért ehhez kissé retardáltnak kell lenni, nem? Iszonyat nagy jelenet, mikor Law egymaga száll szembe a behajtókkal, ezt tudják még fokozni egy nagyon hangzatos zenével, viszont az első jelenet soundját épp, hogy nem veri el. Többször váltakoznak a műfajok, van, hogy drámába ültetett thriller, vagy ennek a fordítottja.

Az elején szépen indult, aztán jött több tízpercnyi punnyadás, és csak romlottak a pontjai, de végül, a „locsoljunk egy kis benzint a második felére” megoldásnak köszönhetően felpörögtek az események, és 6/10-nél kötök ki vele végül. Nem bántam meg, hogy megnéztem, de ha kimaradt se történt volna semmi.