Jake imádott nagyapja nagyon szeretett füllenteni. Sokat emlegetett gyerekkori emlékei mind olyanok, mint a tündérmesék. A srác nem sokat örököl a nagypapája után: csak pár furcsa feljegyzést - amelyekről hamarosan kiderül, hogy nyomok, amiket követve Jake egy különleges világ felé indulhat el. Még az is lehetséges, hogy az öreg nem volt hazudós, és legőrültebbnek tűnő történetei valóban megestek. Igazán létezik a Sziget, igazán lehet az időn kívül élni, és működik Vándorsólyom kisasszony iskolája, ahova azokat fogadják be, akik kivételes képességeik miatt kívül rekednek az emberi társadalmon. Sajnos az sem volt kitaláció, hogy ez a világ nagy bajban van: és talán éppen Jake az, aki megmentheti. Ha először elhiszi, hogy mi a dolga…

Őszintén szólva, Tim Burton rajongóként a Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei kissé csalódás számomra, ami azért furcsa, mert Burton az Éjsötét árnyék és a Frankenweenie óta nem készített olyan filmet, ami igazán lekötött volna. A Nagy szemekkel pedig az a helyzet, hogy hónapok óta kerülgetem a megnézését. A Vándorsólyom adaptáció több sebből is vérzik sajnos, ugyanakkor vannak benne olyan megvalósítások, amelyeket senki az égvilágon nem tudna felülmúlni. Számomra összességében egyetlen dolog hiányzott, az pedig az egyensúly, de az nagyon!

Lehet, hogy kezdek kiszeretni Burton filmjeiből? Amikor megérkezett az első előzetes, nem rajongtam e filmért, és a premier hetét sem vártam tűkön ülve. Ezek fényében nem is csodálkozom, hogy az időutazás újdonságot okozott a minap este. Viszont elismerésem, hogy nem ezzel próbálták eladni a filmet, de hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem élveztem, amikor a főszereplők ide-oda utaznak az időben. Ahogy írtam, a Burtonre jellemző különc megoldások innen sem hiányoznak, és ez a része utánozhatatlanul zseniális. Hogy miről is van szó pontosan?

A levegőtől is könnyebb Emma (Ella Purnell) nyilván nem okozott meglepetést, viszont az Üresekkel abszolút kilóra megvettek. Az alapkoncepción felül a félelmetessé tétel sem jelentett problémát, amit kimondottan élveztem, ugyanakkor a magyar korhatár besorolás megint botrányos, s felháborító. A végleges karikát kiosztó személy gyerekeit beültetném rá tizenkét évesen, aztán majd meglátjuk, mit okoz a lelkiviláguknak. Ezen túllépve a Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei sok helyen elmenne akár egy laza horrorfilmnek.

Nagyon szerettem a szellemhajós részt, de a szellemvonatos-vidámparkos jelenet is különösen ütött. Nyilván ehhez kellettek karakterek is, amelyről Ransom Riggs gondoskodott azonos című regényében. A könyvet nem olvastam, így arról, hogy hogyan sikerült, mint adaptáció, nem tudok nyilatkozni, viszont a kétórás játékidőt kissé hosszúnak éreztem. A felvezetés rendben van, tele van rejtélyekkel, viszont a középső harmada rém gyengére sikerült, ellenben az utolsó negyvenöt perccel rendesen odatették magukat. Nagyjából ilyen színvonalat kellett volna megütni egészen végig, és akkor talán jobban élveztem volna a látottakat.

Emma eleve nagy kedvencem, és a végére Asa Butterfield karakterét is megkedveltem, de Eva Greennel is ugyanez volt a helyzet. A nagyapa szerepét játszó Terence Stamp pedig talán mindenkit felülmúlt az aprólékosan kidolgozott színészi játékával. Viszont összességében említhetnék bárkit, a szereplőgárda piszok erős! Hogy csak néhány nagyobb nevet mondjak a minőség garanciájára: Judi Dench, Samuel L. Jackson, Allison Janney. No meg a szereplők ruházata is elég meggyőző, és magával ragadó.

Sokallom a játékidőt, ugyanakkor a részletek elbírtak volna kicsit tüzetesebb kidolgozást. Hiányoltam például, hogy a régi időkben készült képeket nem láthattuk hosszabb ideig, közelebbről, többet belőle. Ezeket a hibákat viszont tökéletesen sikerült kompenzálni a képi világával, a nyomasztó, szürke atmoszférával. A második világháborús bombázós képsorok például aranyat érnek, mint ahogyan a felélesztett csontvázhadsereg, vagy az asztalon egymásnak eső bábuk is. Ez olyan tipikusan Tim Burtonnek szánt téma, amelyet tökéletesen keltett életre. Csak épp vagy a rendezésnek, vagy a forgatókönyvnek köszönhetően nem tudott kerek egésszé összeállni.

Maradjunk annyiban, hogy fura egy kalandfilm lett ez, és hiába tartozik a fantasy témába, nem fog nagyra nőni, Harry Potteri magasságokba meg pláne nem fog szárnyalni. Tényleg tetszett, hogy az időutazást ilyen szolid módon csempészték bele a történetbe, de a legnagyobb fájdalmam, hogy a felvezetés olyan kis semleges-középszerű. Hiába mutogatták be az érdekesebbnél érdekesebb karaktereket, egyszerűen direkt köröknek éreztem, amit muszáj volt lefutniuk. Pontokban a 6/10 abszolút megállítja.