Pár ruszkival a fedélzetén egy gép halad az Antarktisz felett, aminek utasai összetűzésbe keverednek, eldurvul a helyzet és a gép lezuhan. Az egyik antarktiszi állomásról készülnek haza az ott dolgozók, ugyanis közeledik a féléves sötétség. Egyetlen rendőr van talpon, Carrie Stetko (Kate Beckinsale), aki már hozzászokott, hogy nap, mint nap veszélyben az élete, de ahhoz nem, hogy egy őrült elkezdi csökkenteni a kontinens létszámát. Stetko segítségére lesz az ENSZ különleges ügynöke, Robert Pryce (Gabriel Macht), akivel újabb megoldásra váró rejtélyes ügyre bukkannak.

Köztudott, hogy engem a havas tájas filmekkel általában meg lehet venni, részben most is sikerült. Amit szerettem a filmben, hogy bemutatja mennyire nem egyszerű az ottani élet, nem kis dolog mindennap megküzdeni -50°C hideggel, amit kipróbálnék, bár tuti lefagyasztanám első nap pár ujjam. A hangulatán is érezni, milyen nagy a fagyosság.

A rendező a Tolvajtempót (Gone in Sixty Seconds) is jegyző, Dominic Sena, akinek most nem igazán jött ez össze. Többet vártam volna tőle, hiába volt ott Kate Becklinsale, mint húzónév, bár részben miatta is neveztem be a filmre, igaz november már nem most volt, de jobb később megírni valamit, mint soha. A főszereplők kiválasztásával semmi gondom nem akadt, inkább, amit kifogásolok, hogy nem volt elég pörgős, hiába volt ott szinte végig a misztikum, néha izgultam is picit, de valami mégis hiányzott. A pontozása nálam kimerül egy 5/10-nél, bár Luke kolléga 7-et adott rá.