Háromezer évvel ezelőtt a világ legjobb tengerészei keresztülhajóztak a Csendes-óceánon, és felfedezték Óceánia számos szigetét. Azonban ezután ezer évig nem utaztak ismét, és senki sem tudja, miért. A Disney legújabb animációs filmjének főszereplője egy kalandvágyó tini, aki vakmerő küldetésre indul, hogy megmentse népét. Útja során Vaiana találkozik az egykoron hatalmas félistenként tisztelt Mauival, aki szárnyai alá veszi a lányt, hogy igazi felfedezőt faragjon belőle. Együtt vágnak neki a nyílt óceánnak, az út pedig nem szűkölködik az eseményekben. Hatalmas szörnyekkel és elképesztő veszélyekkel szállnak szembe, s közben Vaiana teljesíti ősei küldetését és felfedezi azt, amit a legjobban keresett: saját magát.

Szerencsére a Walt Disney animációs részlegét az esetek zömében nem kell félteni, ha eredetiségről van szó. A Vaiana című legújabb munkájuk rengeteg értékes üzenetet hordoz magában, és az eredetiségén felül mondandója is van. Mindenféle elvárások nélkül, de azért érdeklődve vártam a megtekintés pillanatát, és ezúttal sikerült elkerülni a szemüveges változatot is, mert mint tudjátok, azt vallom, hogy egy film ne a 3D miatt legyen jó, vagy rossz. Elég sok a levegőben kalandozós jelenet, ott lehet, hogy adott némi pluszt, de úgy gondolom, hogy fogok tudni élni nélküle.

Megdöbbentő, hogy animációban is tudnak mindig újítani, hiszen a képei gyönyörűek, letisztultak, kis túlzással akár élőszereplős is lehetne Vaiana története. Ehhez nyilván hozzátartozik, hogy a helyszín Polinézia bámulatos világa, de hogy ez rajzolva, animálva mennyire gyönyörű lett, az már az előzetesből is kiderül, a film pedig nem fog csalódást okozni. Meglepett viszont a Disney azzal a húzásával, hogy egyes részeit mennyire nem félt sötétre venni, még ha ez nem is lesz minden kiskorú kedvence, de a stúdió épp ilyesmivel lépi át a felnőttek küszöbét. Nem azt mondom, hogy mindennek sötétnek, és baljósnak kell lennie, de jól érzékeltetik, hogy mekkora a baj összességében a világgal.

Mivel Disney, a musicalszerű betétdalokat sem kerülhetjük el, amelyek nekem hetven százalékban bejöttek, viszont lényegében ez volt az egyetlen olyan mozzanata a filmnek, amellyel nem teljesen értettem egyet, és ez bele is piszkít az egyébként magasra szárnyaló összképbe - szerencsére nem vészesen. A magyar betétdalokért viszont egyértelműen jár a taps, hiszen most az eredetit hallgatva, nem érzem, hogy bármivel is megkárosítottak a moziban a szinkronnal.

Mielőtt kitérnék a főszereplőkre, IMDb-n érdemes végiglapoznotok a Vaiana jelenetképeit, mert találtok közötte néhányat, amelyen a címszereplőt hangoló lányt láthatjuk, és bevallom, hogy irigykedem az életvidámságára. Auli'i Cravalho ugyanakkor azért remek választás, mert egy ilyen női hősre lehet építeni. Végignézhetjük a vívódásait, olyan dolgokat, amellyel mindannyian szembenézünk felcseperedésünk során, mégsem találtam unalmasnak. És persze a cuki kislány Vaiana sem maradhatott ki a szórásból, akinek helyenként meghatóbb jelenetei vannak, mint a korosabb énjének. Például ott van az a jelenet, amikor először beszél az óceánnal, de végig jól színészkedik a címszereplő.

Ha már cukiság, akkor ott van a kevesebb játékidőt kapó fehér malac, vagy a többet jelenlévő agynélküli tyúk, ami igazából kakas. Ez utóbbi számtalan poénos pillanatot szállít, és nem lehet rajta nem derülni. Kellettek ilyen arcok is, hiszen alapvetően azért eléggé áll a bál Maui sok ezer évvel ezelőtti tette miatt. Maui mögé is remekül kitalálták Dwayne Johnsont, akiből nekünk nyilván nem sok minden jut, hacsak vizuálisan a karakterhez nem képzeljük. A legötletesebb szereplő a bajban lévő sziget, amelynek gondoskodtak a mozgásáról, hogy élő legyen, hogy a szereplők közé sorolhassuk. Nem semmi!

A film gonoszai elég félelmetesre sikerültek a 6-os korhatár karika ellenére, de nyilván már a kicsik ingerküszöbe is sokkal magasabban van, mint amikor én voltam kisiskolás. A nagymamát is megemlíteném még a sok szereplő közül, mert ő egy olyan szellemű öreg, akire azért érdemes volt odafigyelni. A zenéjéről még elejteném, hogy bár a musicalszerű dalok közül több nem tetszett, viszont a betétdalai nagyon jól sikerültek, és több jelenetet az varázsolt hangsúlyosabbá, hihetőbbé, ez pedig nem árt, ha komolyan akarunk venni valamit.

Vaiana vagyok Motu Nuiról. Mennyiszer elhangzik ez a mondat a játékidő során, és szerettem, akárhányszor megtörtént. Ahogyan azt már megszokhattuk, a Disneytől, ezúttal is megnézhetünk egy rövid történetet, amely a belső működésről regél pár percben. Ezzel nem igazán tudtam azonosulni, habár a Disney rövidfilmjei ritkán jönnek be, ellenben az üzenete zseniális! Nos, jöhet végül a Vaiana végső értékelése pontokban kifejezve: gondolkodtam, először inkább a nyolc felé húzott a szívem, de így, hogy aludtam rá néhányat, és összeszedtem a gondolataimat, simán tudta a 9/10-et.