Sok esztendővel azelőtt, hogy a gonosz Ravenna királynővel végzett volna Hófehér pengéje, Ravenna szó nélkül nézte végig, ahogy a húga, Freya elhagyja a birodalmat, miután szívbemarkoló árulás áldozata lett. Freya képes jéggé fagyasztani ellenségeit, és az ifjú jégkirálynő évtizedeket töltött egy távoli jégpalotában azzal, hogy halálos vadászsereget képzett ki magának. A vadászok között volt Eric és Sara is, akik nem teljesítették úrnőjük legfőbb parancsát, amely így szól: örökre keményítsd meg szívedet a szerelemmel szemben… Amikor Freya hírét veszi nővére vesztének, összegyűjti megmaradt seregét, hogy hazahozza a varázstükröt az egyetlen varázslónőnek, aki hasznosítani tudja a tükör erejét. Ám miután kiderül, hogy Ravennát fel lehet támasztani az arany halálból, a gonosz nővérek duplán sötét erőket szabadítanak az elvarázsolt vidékre. Seregük legyőzhetetlen… hacsak a száműzött vadászok nem tudnak összefogni Ravenna és Freya ellen…

Egy előzményfilm, ami jobban sikerült, mint az eredeti, azonban még ez is kevés ahhoz, hogy igazán remek filmként írhassak A Vadász és a Jégkirálynőről. A legnagyobb probléma még csak nem is a forgatókönyvvel, vagy a történettel volt, hanem inkább a rendezéssel, amelyet egy zöldfülűre, Cedric Nicolas-Troyanra bíztak. Elvileg ő készíti majd az új Highlander filmet, bár ez még változhat. A Vadász és a Jégkirálynő egy jópofa kalandfilm szimpatikus színészekkel a középpontban, viszont közel sem hozza le a csillagokat az égről.

Lassan három nap is eltelt, hogy láttam a filmet, és igen nehezen vettem rá magam, hogy billentyűzetet ragadjak. Ennek az az oka, hogy egy teljesen középszerű végeredmény sült ki belőle, ami valahol jó, hiszen tényleg túlszárnyalták az eredetit - ami valljuk be, nem volt annyira nehéz, főleg ekkora színészekkel a főbb szerepekben. Részemről ez egy egyszer nézős film, de hazudnék, ha azt írnám, hogy egyáltalán nem szórakoztam jól. A kalandozások rendben voltak, bár kicsit a Hobbit-filmekből próbáltak meríteni, csak épp meg sem tudták közelíteni a témát, és ha tényleg így volt, ők sem gondolhatták komolyan.

A közelharcok is jók lettek volna, de az a helyzet, hogy ez a Cedric gyerek nem igazán tud akciót rendezni. A kameramunka alig adta vissza azt, amit láttatni akartak, ennek eredményeképpen sok volt az életlen képkocka, ami kis túlzással elmosódott közelharc-jeleneteket eredményezett. Ha jobban belegondolunk, nincs is min csodálkozni, hiszen kezdő rendező, csak épp azt nem értem, hogy a Universal miért locsol ennyi pénzt egy ilyen projektbe, amelyet nem képes igazán összefogni a film rendezője… Ennek ugye meg is lett az eredménye, a nyitóhétvégéjén olyat bukott a film, hogy öröm volt nézni, és kész csoda, hogy ezek után nem ment el a kedvem a mozizástól.

A szereplők viszont egyértelműen jó arcok - mind, egytől egyig. Nyilván könnyen beszélek, hiszen a női főszerepet a kedvencem, Jessica Chastain kapta, aki ismét bizonyította, hogy mennyire jó is a szakmájában. Teljes egészében megettem tőle a megtört szívű kalandornőt, és jól is állt neki ez az öltözet. Chris Hemsworth férfi fronton tette a dolgát, azonban róla már tudjuk, hogy mennyire jó ebben a közegben, de az tény, hogy két kisebb kaliberű főszereplővel közel sem sikerült volna "ennyire jól" ez az egész. Nyilván sem Charlize Theron, sem pedig Emily Blunt nem okozott csalódást, mindkettejüket nagyon szerettem, hiába gonoszkodtak egy sort, színészileg ott voltak. A törpéket is bírtam, és tényleg az van, hogy ez nem az a film, amiben a szereplőkkel gond lehetne…

Ahogyan az a film eredeti címéből is kiderül, rengeteg a téli-fagyos közeg, amelyet ebben a formában is különösen bírtam, és a képi világa nem is okoz csalódást. Az effektek szépek, minden olajozottan működik, és helyén van, ahogyan azt illik. Még a különféle lények is gyönyörűen, pedig sokadrangúak, viszont nem nagyolták el a kidolgozásukat. Habár bevallom, ilyesfajta teremtmények felbukkanására nem is számítottam, amellyel ugyan megleptek, és helyenként nem is igazán tudtam ezeket hová tenni. Mindenesetre jó, hogy ilyesmit is belecsempésztek, mert így egy kicsit fantáziadúsabb lett a végeredmény.

Naiv, meseszerű, de helyenként komoly történet ez, amire nem tudok haragudni, viszont tényleg nem tudom hová tenni, hogy Hollywood egyik vezető stúdiója hogyan véthetett ekkora bakit. Félre ne értsetek, nem lehúzni akarom a filmet a sárga földig, csupán azon pörgök, hogy több odafigyeléssel egy sokkal jobb végeredmény is kisülhetett volna belőle. Elég sok negatívumot összegyűjtöttem, de valahol azért tetszett, így pontokban egy halvány 7/10-et mondanék rá.