Tíz évvel, két kis Beckurral és számtalan akadállyal később Greg végre megbékél szigorú apósával, Jackkel. Ám amikor a pénzszűkében lévő apuka másodállást vállal egy gyógyszercégnél, Jack ismét teljes gőzzel gyanakodni kezd kedvenc ápolójára. Amikor Greg és Pam egész klánja – Pam ex-pasijával, Kevinnel kiegészülve – felvonul az ikrek születésnapi buliján, Gregnek bizonyítani kell a szkeptikus após előtt, hogy ő a férfi a háznál. Ám a sok félreértés, kémkedés és titkos hadművelet közepette vajon sikerül Gregnek kiállnia Jack utolsó próbáját, és ő lehet a család következő pátriárkája… vagy a bizalom köre megtörik örökre?

Egy harmadik rész mindig kockázatos vállalkozás, főleg ha egy vígjátékról van szó, de immáron trilógiát képez Beckurék története, és kimondottan kellemeset csalódtam benne több szempontból. Az első két részt jegyző Jay Roach helyett ezúttal Paul Weitz (Rémségek cirkusza) dirigált, és kimondottan jót tett a rendezőváltás, mivel a második rész már nem tükrözte az első színvonalát. Amolyan karácsonyi vígjátéknak szánták, és ami igazán tetszett, hogy nem erőltették ezt a részét, hanem fortélyosan megoldották egy huszárvágással. Mostanság néhány vígjátékból hiányzik a kraft, itt se azt mondom, hogy végig szakadtam a röhögéstől, de azért akadt benne jó néhány poén, szóvicc és vicces jelenet.

Zseniálisan sikerült A keresztapás beütés, mely már csak Robert De Niro miatt is parádés ötletnek bizonyult, és ezt az egész dolgot úgy okosan adagolták, amitől csak növekszik a szórakozásfaktor. A szinkronnál le kell ragadnom picit, mivel Stiller és De Niro hangja még mindig fantasztikus, és a többiek közül is egyedül Jessica Alba hangja hibádzott valamennyire.

Robert De Niro régi róka már, van hogy összejön neki egy-egy szerep, és van hogy nem. Szerencsére most az előbbi érvényesült, és mint írtam, A keresztapás stílus összejött, működött, amelyben ő nagy szerepet játszott. Ben Stiller sem jeleskedett mostanában, ha a Trópusi vihart leszámítjuk, viszont most visszatért a régi énjéhez, és végre olyan karaktert játszott, ami megy neki. Egyszerre tudott komoly és vicces lenni. Jessica Alba karakterével nem tudtam, mit kezdenek majd, de akkora kellemes meglepetés volt jelenléte, hogy vele is csak jobbá válik a film, ráadásul kapott egy aranyosan őrült karaktert, akivel lazán elbírt, és még sikerült megröhögtetnie is. Owen Wilson szintén az a kategória, mint amit Stillerről mondtam, mert mostanság ő is elvállal bármit, de nála szintén ez a terület fekszik. Tényleg kellemes szórakozást nyújt, végre nem idegesítő és rá nem illő szerepet játszott.

A történetet sem bonyolították túl, és lehet hogy épp emiatt vált be, mert nem erőlködtek fölöslegesen. Nálam 7/10-es szinten lazán Beckurt, és simán felteszem majd a polcra az előző két rész mellé.