Egy elszigetelt, jómódú közösség számára a magánterület védelme különösen fontos, nem kivétel ez alól a Miller család birtoka sem. Az ősi falak és gondosan ápolt kertek ölelésében él az üzletember, Kyle (Nicholas Cage) és felesége, Sarah (Nicole Kidman), akik úgy döntenek, hogy felújítják a házat. Mialatt a munkálatok és lázadó tinédzser lányuk, Avery (Liana Liberato) minden figyelmüket leköti, a könnyű és gyors pénzszerzés reményében négy brutális betolakodó ejti túszul őket otthonukban. Azonban árulás, csalás és intrika üti fel a fejét a hidegvérű bűnözők között. Kyle, Sarah és Avery pedig kénytelen hatalmas kockázatot vállalni annak érdekében, hogy egyénenként és családként is ép bőrrel megússzák a kalandot.

Nagyjából a Pánikszoba óta nem csinált Hollywood elfogadható saját házában túszul ejtős thrillert, erre tessék, itt a Túszjátszma, ami jött, látott és mondhatni győzött. Természetesen nem azokban a magaslatokban jár, mint Fincher alkotása, de simán elszórakoztatott másfél órára, és mindössze egyszer fordult az unalom utcája felé. Joel Schumacher (Rossz társaság) rendezett Karl Gajdusek forgatókönyvéből, és egy izgalmakkal, adrenalinnal teli thriller született belőle, amiből a szokásos klisék nem hiányozhatnak. Helló, Hollywood.

Nem mondom, hiba az akadt bőven, amiért nem fog túl erősen fogni a tollam a végső pontozásnál, de még így is többet nyújt, mint a legtöbb hasonló kategóriájú thriller. Nagyon jót tett neki az R-es korhatár besorolás, szépen bántak a vérrel, és brutalitás is került bele nyomokban, ami megint csak pozitívum. Azonban baromi nagy negatívum számomra, hogy valamennyire kiszámítható volt a cselekménye, de ami ettől is jobban zavart, hogy annyira nagy szarvashibákat vétettek benne. Itt most főleg a biztonsági rendszerben található résekre gondolok, amivel engem sikerült kiakasztani, de ebbe nem kívánok bővebben belemenni, majd meglátjátok, mert szembetűnőek.

Nicolas Cage baromi jól hozta a gazdag családfő szerepét, aki ésszel bánt vagyonával, viszont az elején még a pénz tűnt neki fontosabbnak, szemben a családdal, viszont a film legvégére ez már pont az ellenkezőjére fordult át. Rádöbbent dolgokra, fejlődött a karaktere, és ugyanez elmondható Nicole Kidmanről és a lányát alakító Liana Liberato-ról is, akik szintén ráébredtek, hogy fontosabb a család, és fontos, hogy bajban összetartsanak. Az elején egy romokban heverő családot, míg a végén egy összetartó családot láthatunk a képernyőn. A betörést elkövető banda tagjait nem jellemezném egyenként, mindenki helytállt, és mindenki jól szuperált ebben a helyzetben, amibe saját magukat hozták. Itt most arra célzok, hogy eleve hogy lehetett egy ilyen összeszedetlen, feladatára koncentrálni képtelen bagázzsal elindulni rabolni. Persze ez így volt megírva a forgatókönyvben, és pontosan erre fókuszáltam az előbbi mondatomban. A banda minden tagja szépen elindult más-más irányba, és ezt sikerült megfelelő odaadással eljátszaniuk. Cam Gigandet nevét csak azért említem meg, mert még mindig az a véleményem róla, hogy kicsit kevesebb szerepet kéne elvállalnia, bár itt most pont a javára szolgál ez a figura, hiszen kiválóan alakította a 'gyógyszere elgurult' pasast.

Van benne kurázsi, és mondjuk egy pénteki esti szórakozásnak tökéletes alany, és először hatot akartam rá adni, de megelőlegezem neki a halvány 7/10-et, mert tényleg jobb, mint a többi társa.