Gordon Gekko (Michael Douglas) az egykori legendás pénzügyi titán és manipulátor kiszabadul a börtönből, és vissza akar szerezni mindent, amit elveszített: nemcsak hatalomra, pénzre, de a lánya, Winnie (Carey Mulligan) szeretetére is vágyik, aki egy feltörekvő bróker, Jacob (Shia LaBeouf) menyasszonya. Ezért Gekko a családi béke kedvéért szárnyai alá veszi a kezdő idealista fiatalembert. Jacob korábbi mentora különös halált halt nemrég. A fiú gyanakszik, a nagy öreg pedig hamarosan ismét belekeveredik a pénzért és a sikerért folytatott gyilkos játszmába. Miközben a Wall Streeten fokozódik a gazdasági válság okozta pánik, mester és tanítványa életük legkockázatosabb vállalkozásába kezdenek.

A húsz év az húsz év, Gekko pedig Gekko. Azt hiszem, ez az egyik legmegfelelőbb jellemzője a filmnek egy mondatban. Ezt jó értelemben értsétek, hiszen nem kevés idő telt el az első rész óta, és mégis sikerült egy nem erőltetett folytatást összehozni. Természetesen ebben nagy jelentőséget játszott, hogy a stáb jó része visszatért. Gondolok itt rögtön Oliver Stone rendezőre, aki kiváló mód helyezte el napjaink legnagyobb témáját feldolgozó filmet a mai világban. Rögtön felfigyeltem a régies hatású képkockákra, amiken New York Cityt mutogatták, és abszolút jó hatást keltett bennem, kicsit elém idézte elődjét.

Kisebb negatívum, hogy viszonylag nagy jelentőséget kapott Gekko családja, amit én kimondottan nem bántam, csak picit elrugaszkodtak a brókerfilm témától és inkább a dráma irányába vették az irányt, viszont azt jól csinálták!

Michael Douglas valahogy sose tartozott nálam azon színészek közé, akire nagyobb figyelmet fordítottam volna, és mostanában pár régi filmjét megnézve ez bizony hiba volt részemről. Hatalmas alakítást láthattunk tőle, ugye az első részében megkapta alakításáért az Oscar-díjat, és jelen esetben is azon a húron táncolt. Egyszerűen egy igazi legenda maga a karakter, akit cirka húsz év után ugyanúgy magára tudott ölteni, és ezt én bírom értékelni. Shia LaBeouftól, és magától a karakterétől nem tudtam, mit várhatok el, de sem benne, sem a barátnőjét és egyben Gordon Gekko lányát alakító Carey Mulliganben nem kellett csalódnom. Összeillettek, passzoltak, ha drámára volt szükség, ők hozták, ha romantikára, azt is, tényleg egy tök jó páros. Visszatérve még egy pár szó erejéig Shia-ra, aki egy olyan karaktert alakított a mai mocskos világban, akire érdemes odafigyelni, mert értette dolgát, és tudta mit csinál. Frank Langella nagy sajnálatom ellenére elég keveset szerepelt, ám teljesítménye annál maradandóbb lett. Komolyan igazi profi munkát láthattunk tőle, egyszerűen fantasztikus! Van még nekünk hátra Josh Brolin, akiről szintén nem tudok rosszat írni, mert rendben volt, amit csinált, és ezennel kijelenthető, hogy egy neves és minőségi stábot hoztak össze a második felvonásra, és még Charlie Sheen cameo-szerepeltetését sem hagyták ki, ami egy igazán jó húzás.

Nem vagyok egy nagy tőzsdefanatikus, mégis lekötött, és a közepe felé az a kisebb hullámvölgy sem vágta haza az egészet, így nálam ez ugyanazt a színvonalat hozta, mint elődje, vagyis 7/10-re teszem pontjait.