Tintin, az ifjú riporter, jellegzetes frizurájával, foxterrierje és néhány hű barátja társaságában (élükön a mogorva Haddock kapitánnyal) mindig új kalandba veti bele magát. A világjáró kalandor ismét szimatot fog: ezúttal Haddock kapitány egyik őse, Sir Francis Haddock elsüllyedt hajójával kapcsolatban fedez fel valamit, amit sokan régóta keresnek. És most nemcsak a hír értékes: az Unikornis nevű kalózhajó szállítmánya ugyanis csupa arany és drágakő volt. Izgalmas, tengeren és sivatagon át, vízen és levegőben vezető útja során nemcsak Haddock, hanem egy börtönből szökött rab és a két detektív, Thomspon és Thompson (az egyiknek felfelé pödört a bajsza, a másiknak lefelé konyul) is az expedíció segítségére van.

Azt a citromsárga cikkcakkos cápafogát! Tudom, nem illik így kezdeni egy értékelést, de ez rémesen alulteljesített az elvárásaimhoz képest. Azért egy Steven Spielberg filmmel kapcsolatban vannak elvárásai az embernek - nekem is voltak, de hiába. Nemrégiben Spielberg az egyik interjúban azt ígérte, minden meglesz a Tintin kalandjaiban, ami az Indy 4-ből hiányzott, ehhez képest az Indy 4-en százszor jobban szórakoztam, és nem szurkoltam az utolsó félórában, hogy legyen már vége. Nem indítottak valami magasról, de a képi világa egyszerűen zseniálisan festett, és az első félóra után még úgy voltam vele, hogy ebből még bármi kikerekedhet. Itt kezdődtek a bajok, amikor elkezdték adagolni a képtelenebbnél képtelenebb dolgokat. Először még nem is akadtam fenn rajta, gondoltam belefér, hiszen képregény adaptáció, vagy mi, de idővel annyira elvitték magukat, hogy teljesen kész voltam tőle, és csak a fejem fogtam. Arról már ne is beszéljünk, hogy rosszul esik egy Spielberg-filmről ilyet írni. Persze azt mindenképpen meg kell jegyeznem, hogy az alapokat szolgáltató képregényeket nem ismerem/nem olvastam.

Hogy milyen baromságokon akadtam fenn? Nézzük, bár itt eme bekezdés erejéig felvillan a spoilerveszély tábla. Minden a zsebtolvajjal kezdődött, aki egy zsúfolt piactéren tíz egymás mellett álló embertől lovasítja meg a pénztárcákat. Ekkor néztem, hogy mi van? Persze, senki nem kapja el, senki nem tartóztatja fel. Oké, ezt a részét be lehetne tudni mesének, ami a gyerekek korosztályában vicces, meg minden, de ez itt elvileg nem erről szól. Utána jött, amikor a repülőben a pia "buborékalakban" szállingózott ide-oda, majd Haddock belebüfögött a tankba, hogy legyen üzemanyaguk. Aztán a golyóálló üveg repesztést egy énekesnő hangjával oldották meg, és a végén még beteszik azzal a kaput, amikor a tank hátára veszi az egyik épületet, amit a fél városon át "cipel". Ez tényleg nem ment el sem filmnek, sem mesének. Előbbinek nagyon gyenge a sztorija miatt, utóbbinak pedig túl giccsesnek, túlzónak tartom.

A szereplők. Nos, gyönyörű szép és tűéles képen pompáztak a karakterek, akik igazán részletgazdag kidolgozást kaptak. Egyszerűen zseniális, amilyen munkát végeztek ezen a téren, viszont a 3D-t ismét nem tudnom hová tenni. Nem tudom értékelni, mert nekem aztán egy fikarcnyival sem adott hozzá az élményhez. Simán megelégedtem volna a hagyományos 2D-s képpel, és még a szemem sem fáradt volna – most jön a kulcsszó – fölöslegesen. Maguk a karakterek abszolút helyükön voltak, elvonatkoztatva a kidolgozásuktól, mert azt már írtam, hogy csodaszép. Szépen voltak animálva, a mozgásuk is teljesen emberi volt, lényegében tényleg ez az utóbbi évek legjobban, legszebben kidolgozott animációs filmje.

Picit zavart még a feljebb leírtakon kívül, hogy elég sok filmből ollóztak ide össze dolgokat, ott van például az Indiana Jones, amivel totál semmi gond nincs, és helyenként még hangulatot is teremtett, viszont került bele egy kicsi A Karib-tenger kalózaiból, ami másik nagy kedvencem, mégsem feküdt ezúttal ez a kapitányosdi, bár most egész pontosan az árboc-összeakasztós jelenetre gondolok, amikor megint csak fogtam a fejem egy jeleneten belül többször. Nem is húzom tovább a sorokat, mert sok jót nem tudnék írni, rosszat pedig már írtam eleget, és lehet, hogy ezzel egyedül leszek de nekem egy 5/10-es élményre volt elég a Tintin kalandjai.