Egy leszbikus pár (Annette Bening és Julianne Moore) történetét ismerhetjük meg, akik két tizenéves gyereket nevelnek együtt. Mikor a lányuk betölti a 18-at, úgy dönt, hogy öccsével együtt útra kel, hogy megtalálja az anyjuk spermadonorját (Mark Ruffalo).  Végül a dolgok úgy alakulnak, hogy a férfi mindnyájuk életében fontos szereplővé válik.

Idén ez az első olyan film, ami elé kimondottan az Oscar-jelölése miatt ültem le. Gondoltam csak tud valami egyedit, ha már bekerült a Legjobb film kategóriába, de nem teljesen értek egyet. Magát a fő témát, hogy két leszbikus nő neveli gyerekeit, nekem nagyon nehezen fogadja be a gyomrom, de egyébként egy nagyon is érdekes téma, amivel később valamennyire megvettek maguknak. Nemtom, az Akadémia tagjai miért vannak úgy oda az egyező neműek kapcsolataira fókuszáló filmekért, hiszen ez már nem az első eset, gondoljunk csak a Túl a barátságonra (Brokeback Mountain), bár két nőt még mindig szívesebben nézek, mintha férfiakról lenne szó.

Színészek terén a legszebb az egészben, hogy Annette Bening és Julianne Moore lenne a dráma két főszereplője, mégis Mark Ruffalo egyértelműen az egyik legnagyobb színész a filmben, akinek tökéletesen állt a szerep, és remek módon azonosul az apa karakterével. Mia Wasikowska és Josh Hutcherson szintén nagyszerűnek bizonyult a két gyerek szerepében, és az apa-gyerekek kapcsolat, és a hármuk közt kialakuló összhang remek pillanatokhoz juttat. Úgy gondolom Moore részéről már láthattunk hasonló alakítást, és igazán nem mutatott olyat, amit még ne láttunk volna tőle, mert már játszott hasonló karaktert, de a depressziófaktorért egyértelműen ő és Anette Bening feleltek.

Lisa Cholodenko író-rendező minden lényeges dolgot a szereplők párbeszédeire épített, ezért különféle eseményekre alig kerül sor, és legtöbbször csak kommunikáció zajlik. Erre érdemes felkészülni, mielőtt bárki rászánná magát, nekem is nehezen ment. A jó zenei aláfestést hiányoltam egy darabig, és egyetlen olyan jelenet maradt meg, aminél ráéreztek, és sajnos ennyivel be is kell érnünk. Úgy félúton bekövetkezik egy olyan esemény, amivel megindul egy újabb olyan szál az apa-gyerekek kapcsolaton kívül, amitől még nagyszerűbbé válik az egész, még ha közben tök klisés is.

Nem mondom hogy rossz film, de a legjobb tavalyi tíz között nem sok helyen van az én szememben, és ha pontoznom kellene a 7/10-et gondolom a legreálisabbnak, és kimondottan egyszer nézős darab.