A sikeres szökés három tényezőtől függ: az alaprajz ismerete, a rendszer átlátása, és segítség a falakon kívülről. Ray Breslin (Sylvester Stallone) egy biztonsági rendszerekkel foglalkozó hatóságnak dolgozik, börtönöket tesztelnek: meg kell találniuk a hiányzó láncszemet a szerkezetben és ezzel megakadályozni, hogy az elítéltek kitörjenek a fogva tartóik keze közül. Ray a legjobb emberük, ő az, aki képes megszökni bármilyen börtönből. A szervezet nagy megbízásra készül: elvállalják, hogy megvizsgálják az ultrabiztonságos, high-tech eszközökkel felszerelt intézmény, a Sírkő nevű szuperbörtön szökésállóságát. Azonban hiba csúszik a rendszerbe, Rayt elrabolják, és bebörtönzik. Mivel a Sírkő létezéséről is csak kevesen tudnak, a teljesen magára maradt Ray nem számíthat külső segítségre. Olyan elítéltek között kell társra találnia, akiket kivetett a társadalom, és már senkinek sem kellenek. Ilyen Emil Rottmayer (Arnold Schwarzenegger) is, akit sikerül maga mellé állítania: meggyőzi, hogy vegyen részt merész, szinte lehetetlennek tűnő tervének kivitelezésben. És miközben Ray a világ egyik legjobban őrzött börtönéből próbál megszökni, szép lassan a kép is összeáll: kik és miért akarják örökre kiiktatni.

Mennyire lehetnek jók manapság a retro szellemében készült akciófilmek? Üt, mint az ipari áram? Hát, naná! Főleg, ha arról van szó, hogy Sylvester Stallone és Arnold Schwarzenegger a főszereplői, akik ezúttal egyenrangú szerepkörben nyomulnak. Nem mellesleg, börtönből szökés mindig jöhet, hiszen ez ad egyfajta feszültséget a hangulatnak, és ha jól van megcsinálva, akkor a történetvezetést is izgalmassá teszi. A svéd származású Mikael Håfström (A rítus) rendezett, akinek filmjéhez nem kell túlzottan magas intelligenciával rendelkezni, de azért simán kijelenthető, hogy a sablonosság köntösét csak erőszakkal lehet ráhúzni.

Talán a történetben ellőtték nekem még projekt idején, hogy "hol" helyezkedik el a Sírkő nevű szuperbiztos védelemmel ellátott börtön, ahol a világ legveszélyesebb rabjai pihengetnek, viszont szerencsémre azóta elfelejtettem, így számomra is meglepetésként tudott hatni. Az eleje kiszámítható, hiszen Stallone bemutató jelleggel megszökik egy számára egyszerű védelemmel ellátott börtönből, de mi jön utána? Mi a helyzet, ha az ember egy olyan helyre kerül be, mint a Sírkő? Ez már keményebb dió, mint ahogyan a Szupercella magyar címre gondolván is röhögő görcsöt kapok. Nem rossz, nem rossz, de túl komolytalan ide.

Ami még a hazai vonatkozást illeti, a film szinkronjába is muszáj belekötnöm, ugyanis Arnold kőkeményen Robert De Niro hangján szólalt meg, ami finoman szólva is nagyon gáz, hogy nincs külön szinkronhangjuk. Viszont Stallone nagyon rendben van, és a többiek sem lógnak ki a sorból, de Arnie esetében baromira zavart, hogy ahányszor megszólalt, olyan mintha De Niro beszélt volna hozzám az egykori kormányzó porhüvelyéből. Nincs mit szépíteni, ezt elcseszték, de már így is sokat foglalkoztam a témával.

Tisztán emlékszem, hogy amikor megérkezett az első trailer, viszonylag nagyot csalódtam, mert teljesen más elképzeléseim voltak a filmmel kapcsolatban, viszont a moziban pont ennek az ellenkezőjét tapasztaltam. Minden smakkolt, mindenki tudta a helyét, és a két nagy akcióikon mellett néhány nevesebb színész fordította keményre a helyzetet. Róluk majd később.

Hiába a kétórás játékidő, a rendező tökéletesen gondoskodott róla, hogy egyetlen pillanatra se unatkozzunk, ugyanis az akciójelenetek feszesek, és a tervezési folyamatok is lekötöttek, mert valljuk be, ki az, akit ne érdekelne, hogy a börtönszökésből jeles Breslint hogyan izzasztja meg egy számára is új és ismeretlen terep? Nyilván nem egy olyan dolog játszik közre a szökés közben, ami amolyan filmes púder, de abból még az emészthetőbb fajta, ami azzal a céllal került vászonra, hogy működőképessé tegyen egy ilyen alapötletű receptet. Szóval nem, egyáltalán nem bántam meg, hogy jegyet váltottunk a Szupercellára, mert szuper jól éreztük magunkat.

Sylvester Stallone és/vagy Arnold Schwarzenegger visszatértek az utóbbi években, talán úgy, mint ahogyan soha senkinek nem fog sikerülni a jövőben. Ők erre büszkék lehetnek, és ugyan az egysejtű amcsikat nem érdekelte kint a film, ez meg is látszik a bevételein, pedig én mondom, ez a két vén róka olyat remekel ebben a filmben, hogy öröm őket egy vásznon látni. Kemények, mindketten tudták a dolgukat, és egy kicsit még rejtélyesek is tudtak lenni. Azt már csak halkan említem meg, hogy fizikailag mennyire rendben vannak koruk ellenére.

A többi főszereplő is nagyszerű választás volt, hiszen Jim Caviezelnek jól állt a gonosz, és annyira céltudatos karaktert kapott, mint amennyire Breslin volt, csak épp két külön oldalt képviseltek. Vinnie Jones. Neki majdnem elég csak a nevét is leírni, és akár Chuck Norris szellemeként is emlegethetném. Börtönőr, akit feldühít a főnöke, és a fiúk is. Szerintem ezekkel a szavakkal el is húztam a mézesmadzagot, a többit tőle kérdezzétek. Sam Neillt nem is tudom, mikor láttam utoljára alázatos szerepben, de talán többször is vállalhatna ilyet. Faran Tahir szintén nagy ász, bár… a forgatókönyvírók nagyon jó helyre pakolták őt, és a túlzásokba eső tisztaságmániást játszó Vincent D'Onofrio is kellőképpen idegesítő alak.

Végezetül egy kérdés/észrevétel. Megvan az a 'baszki' crossover, ami a Vérmesékben De Niro szájából hangzik el - ugyan több alkalommal és a jelentősége is nagyobb -, itt pedig Arnie-éból, de ugyanazon a szinkronhangon? Nem rossz, bár ehhez nincs közük a készítőknek. Ami pedig a Szupercella pontjait illeti, mivel megvolt benne minden, ami egy jó akciófilmhez kell, és a rendezés sem amerikai felfogás szerint valósult meg, a 9/10-ért megdolgoztak a fiúk. Amolyan retro akciófilm, ami ma is működőképes. Még több ilyet, de csak módjával, hogy ne unjunk rá.