A két nyomozó, a karrierista Ed Exley (Guy Pearce) és az ökléért tartott Bud White (Russell Crowe) ki nem állhatják egymást. Egy nap azonban kénytelenek összefogni, ha életben akarnak maradni. Az angyalok városában valaki megpróbálja átvenni az alvilág irányítását. Exley egy ügy kapcsán rájön, hogy néhány rendőr is benne van a leszámolásban. A felfüggesztett Jack Vincennes (Kevin Spacey) segít a furcsa párnak, kockáztatva ezzel a saját életét.

Azok a régi szép idők, és azok a régi nagy kimaradások - mármint részemről nyilván. Igen, még mindig van néhány alapfilm, amit vagy nem láttam, vagy olyan fiatal voltam, hogy nem emlékszem a részletekre. A Szigorúan bizalmas az előbbi kategóriába tartozik, pedig '60-as évek, Angyalok városa, maffia, korrupt rendőrök, miegymás. Egyszerűen imádom ezt a közeget, és nagyon sajnálom, hogy egy ilyen nagyszerű filmmel voltam adósa önmagamnak.

Tetszett, hogy hiába lassan húsz éves krimi-drámáról beszélünk, még ma is simán megállja a helyét. Mondjuk, én lazán visszasírom a régi idők akció- és nem akciófilmjeit, mert azokban megvan az a klasszikus vérvonal, amit a maiakban már csak a hype-érzet helyettesít. Helyénvaló volt a rendezés, amelyet Curtis Hansonnak köszönhetünk, és a forgatókönyv is profi iromány, ami tele van fordulatokkal és az összeesküvés elmélet mellett meglepetések is akadtak azért.

Nagyon jól megjelenítették a régi kort, minden hű volt hozzá, még a képi világ is, bár az ugye nem teljesen szándékosan, de ez most mindegy is, az összkép a lényeg, az pedig adta rendesen. Korabeli autók, öltözékek, hatlövetű és néhány nagyobb fegyver, és természetesen a durvulás sem maradt el, főleg ha White-nál elkattant valami. Tökös rendőrök kellenek egy olyan városba, ahol Mickey Cohen az úr, de rajta kívül is van bőven rosszarcú figura.

A főszereplők piszkosul fiatalok, gondolok itt Kevin Spaceyre, Russell Crowe-ra vagy Guy Pearce-re, de Danny DeVito jelenléte sem mellékes. Spaceyt mindig is jó színésznek tartottam, de van benne valami, ami miatt nem tudom kedvelni. Crowe pedig már tizenévvel ezelőtt is a maximumon pörgött, és gyönyörűen visszaadta az őrült rendőrt, aki könyörtelenül fellép azok ellen, akik nőket bántalmaznak. Guy Pearce-et is megkedveltem végül, de ettől sokkal fontosabb, hogy ő is mennyi mindent letett már az asztalra. James Cromwellnek nem is tudom, hogy van-e olyan filmszerepe, amiben nem rohadékot alakít, és róla viszont sejtettem, hogy itt is ez lesz. Kim Basinger pedig gyönyörű, és igazi díva, valódi színésznő, akitől lángra kap a vászon. Főleg, ha úgy ki vannak emelve a bájai, mint jelen esetben.

Túlzottan nem nyújtanám hosszúra ezt az értékelést, mert a legtöbben úgyis láttátok, de azért pár szót mindenképpen akartam róla ejteni, ha már ennyire megfogott. 9/10.