Jamie (Jake Gyllenhaal) sármos pasi, nincs nő, akit ne kapna meg, ha akar. És ő mindegyiket akarja – miközben a munkájában is örökké győzelemre tör: gyógyszerekkel kereskedik, és már nagyon várja a nagy fogást. Azután találkozik Maggie-vel (Anne Hathaway), aki más, mint az addigi könnyű kalandjai. Meghódíthatatlan szabad szellem, aki nem hagyja, hogy bárki vagy bármi az útjába álljon. A páros vad, szenvedélyes, és kiszámíthatatlan viszonyba keveredik egymással. Jamie, aki képtelen bármiféle elkötelezettségre, kisebb válságba kerül, mikor kapcsolatuk komolyra kezd fordulni. Maggie is egyre jobban vonzódik hozzá, bármennyire is küzd az érzései ellen, és az ellen, hogy ez a szerelem mindent megváltoztathat körülöttük.

A Véres gyémánt (Blood Diamond) és az Ellenállók (Defiance) után éles váltás Edward Zwick részéről a Szerelem és más drogok, amire kicsit azt tudom mondani, hogy más meglátással közelítette meg a dramedyk eddig megszokott törvényszerűségeit. Látni, hogy nem most kezdett már rendezni, mert össze volt rakva a film, viszont a forgatókönyvben maradt egy-két kiköszörületlen csorba. Érdekes sztori és meglepő módon eszeveszett jól alakított a két főszereplőnk, de róluk később. Indítottak vígjátékkal, aztán következett egy kisebb üresjárat, amikor ugyan élvezhető jeleneteket kapunk, de mégis lapos kicsit, és a végére durván átmászik drámába. Nem lenne ezzel gond, csak nem sikerült tökéletesen megtalálni a kettő közti egyensúlyt, bár mindezek ellenére mégsem tudom azt mondani, hogy rossz film, vagy nem ajánlom. Mert igen, ezt mindkét előbb említett műfajt kedvelőinek érdemes bepróbálni.

A legszebb az egészben, hogy mindezt R-es korhatár besorolással tették elénk, aminek köszönhetően még jobban érvényesülhetett a történet mondanivalója, tehát nem egy buta dramedyről beszélünk. Végre.

A film, amiben Anne Hathaway cicit villant és még sok mást is, de ezen felül marha átérzően alakította karakterét, akiről már-már tényleg elhittem, hogy szenved abban a bizonyos betegségben. Ám emellett vidámságot is csalt a néző arcára, és a kettőt vegyítve meglepően jó összképet kapunk róla. Jake Gyllenhaalról mostanság ha láttam valahol egy képet, mindig az ugrott be, hogy itt van Perzsia hercege, ellenben mostani megmutatkozásával lemosta magáról ezt a megbélyegzést, és szintén hasonlóan jól hozta a figurát, ráadásul ennek tetejébe még tökre össze is illettek Hathawayjel. Oliver Platt és Hank Azaria szintén megérdemli, hogy említést kapjon. Előbbit sok esetben ki nem állhatom, viszont most nem így volt ez, utóbbi pedig simán csak egy jó karakter. Az eyecandyt ezúttal kétségkívül Katheryn Winnick szállította. Üdítő látvány, mit ne mondjak.

Akármennyire is akart jobb lenni, végül nem tudott feljebb kerekedni 5/10-nél, de tényleg érdemes egy próbát tenni nála, még ha nem is moziban.