A múlt század végén egy lovassági ezredes (Anthony Hopkins) torkig lesz az indián törzsek lemészárlásával. Farmot épít a világ egy eldugott zugában, és ott neveli fel három fiát. A legidősebb fivér (Aidan Quinn) kötelességtudó, zárkózott és öntörvényű, a kedvenc legkisebb testvér (Henry Thomas) pedig egy eszme megszállottja. A középső fiú, Tristan (Brad Pitt) vad és megalkuvást nem ismerő természet, akit egy öreg indián nevelt férfivá, és edzett harcossá. Ebbe a férfivilágba kerül be a gyönyörű és okos Susannah (Julia Ormond). Szenvedélyt és viszályt lobbant a három fivér között, akiknek élete mindörökre megváltozik. A Szenvedélyek viharában fantasztikus szereplőgárdát felvonultató, elsöprő erejű film, utazás a szerelem legsötétebb titkaiba.

Edward Zwick friss filmjeivel mindig is szimpatizáltam, de úgy látom, régebben sem kellett szégyenkeznie, mert őstehetség volt már akkoriban is. Újfent egy olyan alkotást tudok az egekbe emelni, amelyről témája alapján soha nem gondoltam volna, hogy csak kicsit is tetszeni fog. Percről percre győzött meg egyre jobban értékeiről, és arról, hogy mennyire megbecsülendő ez a mai filmes világban. Bizonyára felvetődik néhányatokban, hogy miért nézek manapság régi időkből származó filmeket? Mert kicsit elegem van abból, hogy manapság remake hátán remake, és hogy egyre gázosabb ötletek alapján készülnek gyenge eresztések. Nem utolsósorban klasszikuspótlás, illetve felidézés van folyamatban.

Szívszorító történet, viszont két-három alkalommal jósnak éreztem magam, mert nyilvánvaló volt számomra, hogy kivel mi fog történni, de ez nem piszkított bele az élménybe. Szerettem minden egyes képkockáját, főleg azokat, amelyeken az operatőr a tájat emeli ki, és kicsit kiszabadít minket a kíméleten drámából. Ja, jut eszembe, amiért működik a film, az részben csak annak köszönhető, hogy nem akartak semmit megszépíteni, ha valakinek halnia kellett, akkor az meghalt. Emellé érkezik még az a tényező, hogy több helyen sikerült meghatódnom, és ehhez nagyban hozzájárultak James Horner zenéi is. A díszletek is megérnek egy misét, mert amikor nem a táj van a középpontban, akkor a díszletekben lehet gyönyörködni, miközben szereplőink sanyarú sorsának szaga érződik a háttérben.

A dinamizmusa pedig a színészeknek köszönhetően marad fenn, és olyan nagyságok alakítanak emlékezetesen, mint Brad Pitt vagy Anthony Hopkins, hogy tényleg csak a legnagyobbakat említsem. Brad Pitt nagyon meggyőző ebben a filmben, és annyira összhangban van ezzel a vad figurával, hogy tényleg nem értem, miért nem díjazták alakítását komolyabban. Pedig ha megnézzük, annyira átélően adja vissza a vele történő eseményeket, hogy emellett nem lehet csak úgy elmenni. Anthony Hopkins pedig szintén csúcsformában van, öröm őt nézni bármiben, és amikor itt azt hinné az ember, hogy nincs tovább, akkor annyira bedurvulnak az események, hogy tényleg le a kalappal előtte. Aidan Quinn pedig annak ellenére szerethető, hogy alapjában véve nem igazán komálom őt. Julia Ormondtól nem sok filmet láttam, pedig ő is legalább annyira tehetséges, mint mondjuk Aidan Quinn, Brad Pitt teljesítményét is elég jól megkörnyékezte.

Úgy érzem, hiába kemény film helyenként, de épp ettől jó, viszont valahol szép történetnek is találom, hiába következik be tragikus események sora. Pontokban 9/10-et mondanék rá, bár a maximális pontszámhoz sem kellett volna sok, épphogy egy picin múlott.