A négy lovas, valamint az előző részben rendőrnyomozóként feltűnő, titokzatos és karizmatikus Dylan ismét feladja a közönségnek a leckét, miközben tovább feszegetik a színpadi illúziókeltés határait, és bejárják az egész földtekét. Egy évvel azután, hogy lóvá tették az FBI-t, és elnyerték a tömegek csodálatát Robin Hoodot idéző nagyszabású mutatványaikkal, az illuzionisták új előadással rukkolnak elő, azt remélve, hogy felfedhetik egy számítógépes guru piszkos üzelmeit. Látványos eltűnésük mögött ugyanis nem más áll, mint Walter Mabry, a zseniális informatikus, aki erőszakkal ráveszi a Lovasokat, hogy egy minden eddiginél veszélyesebb trükköt mutassanak be. Nincs más választásuk, mint végrehajtani egy utolsó, példátlanul nehéz mutatványt, hogy tisztára moshassák a nevüket, és leleplezhessék a háttérben álló géniuszt.

Jon M. Chu (G. I. Joe - Megtorlás) egy fejlődőképes rendező, ezt be kell látni, de még van mit tanulnia, ugyanakkor a Szemfényvesztők 2 legalább szórakoztató folytatás lett. Anno az első rész nem váltotta meg a világot, viszont egy olyan eredeti bűvészes akciófilm tudott lenni, amelynek részletei is rendben voltak. Ezzel szemben a folytatás álarcot húzott magára, szinte ugyanezt szállította, és hiába tűnik magasabbnak a színvonal, ez illúzió így néhány napnyi emésztgetés után. És ezt nem negatívumként írom, egyszerűen csak tény. Viszont legalább ebben nagyszerűek tudtak lenni, elvégre is ez a főcélja egy bűvészes filmnek, nemde bár?!

A bűvésztrükköket, mutatványokat továbbra is ügyesen használták, és simán elhittem egy-két dolgot, még ha tudtam is, hogy csak egy "sima" trükkről van szó. Ellenben látványvilág szempontból nagyon rendben volt. Baromira tetszett, hogy a világnak elég sok pontján megfordulnak a szereplők, így rengeteg a nemzetközi helyszín. Az egyik legjobb jelenet, amikor a chip ellopását hajtják végre, és a páncélteremben trükköznek. Ott az elég badassre sikerült, és szórakoztató is egyben, arról nem is beszélve, hogy Ed Solomon forgatókönyvíró a szereplőket egyébként is kiváló humorérzékkel ruházta fel. Működtek, és ez a lényeg még akkor is, ha nem pörögtek a maximumon.

Jesse Eisenberget tavasszal Lex Luthorként láthattuk, itt viszont újra szoknom kellett cirka tíz percen keresztül, hogy ismét hiteles lehessen számomra, de jól csinálta, meggyőzött. Remek színész, ezért is szeretem őt, és az ilyen ripacskodós karakterek egyébként is nagyon fekszenek számára. Dave Franco és Woody Harrelson nagyjából egy kalap alá vehető, egyikük ugye a fiatalabb bűvész, a másik pedig az idősebb, de egy pályán mozognak. Elég mókás, amikor Franco tanítgatja Harrelsont a kártyadobálásra. Szakadtam a nevetéstől. Mark Ruffalót is eléggé bírom az FBI színeiben, aki nem épp lojális munkatárs, ellenben az ő indíttatásai is érthetőek számomra. Ezen felül visszatért még a két öreg róka, Michael Caine és Morgan Freeman is. Könnyű játszadozás volt ez számukra, ám abból is a minőségi fajta.

Új szereplők mindig kellenek. Lizzy Caplan kimondottan üdítően hatott a lovasok csapatára, és az a helyzet, hogy őt is nagyon szerettem, ám azzal nem fogok újat mondani, hogy jó színésznő, aki szórakoztató jelenségként bizonyított ebben a szerepében. Ha lesz harmadik rész, őt is szeretném viszontlátni. Daniel Radcliffe ezúttal a gonoszok oldalán, és nem épp szerethető egyént játszott, viszont ezt elég jól tolta. Idegesítő kis csimbók, aki apuci árnyékában veri a nyálát. Nyilvánvaló szerintem, hogy mi lesz a sorsa, de ettől függetlenül szívesen néztem végig a bukását, hiszen a gonosz nem győzedelmeskedhet.

Egy kicsit tényleg túl sokáig elidőztem eme értékelés fölött, de jobb későn, mint soha, szóval ezeket a gondolatokat sikerült összeszednem a Szemfényvesztők 2-ről. Nem mondom, hogy kell a polcra, de ha a jövőben valami csoda folytán tévéképernyő elé kerülnék, és épp ezt adják, nem fogok elkapcsolni. Mint azt írtam korábban, kevésbé alapos, mint az első rész, ennek hála egy 7/10-ben kiegyeztem vele.