Az utcai táncos Carlynak (Nichola Burley) nem lehet oka panaszra: barátjánál, Jaynél (Ukweli Roach) szuperebb pasit kívánni sem lehetne, tánccsapata pedig bejutott a streetdance-bajnokság döntőjébe. Ám élete összeomlik, amikor Jay elhagyja őt és a csapatot is, és a bajt az is tetézi, hogy a társulat elveszíti a próbahelyét. A segítség nem várt helyről érkezik: a Balettakadémia oktatóját (Charlotte Rampling) annyira lenyűgözi Carlyék virtuozitása és frissessége, hogy felajánlja: próbálhatnak a balettiskola termében, de cserébe együtt kell működniük a növendékekkel. A nyilvánvaló különbségek miatt hamarosan elszabadulnak az indulatok, csakhogy egyik oldalnak sincs választása: a siker érdekében közös nevezőre kell jutniuk…

Két évvel ezelőtt simán elsétáltam a StreetDance mellett, és eredetileg készültem a csütörtökön mozikba kerülő folytatásra, de így most ezek után picit gondolkodóba estem. Az ilyen jellegű zenés-táncos filmektől már nem várok semmit, csak hogy másfél-két órára kapcsoljon ki: a táncok koreográfiája legyen jól kidolgozva, a zenék is üssenek és a szereplőkben sem kételkedjek. Ezeket a csekély elvárásokat még csak meg sem sikerült közelíteni a StreetDance-nek, amely nem is annyira angol, mint azt elsőre gondoltam volna, de annál inkább klisékkel és cikis jelenetekkel teli. Max Giwa és Dania Pasquini rendezett, már ha ez annak nevezhető, és sajnos a folytatásnál is visszatérnek, habár ahogy néztem, legalább egy teljesen új szereplőgárdával. Ahogy az lenni szokott, az angolok most szintén földhözragadtabb filmmel jöttek, viszont ez jelenleg nem épp pozitívum, mert nem tudtak lekötni a játékidő alatt.

Nagyon lassan indítanak, és az ember várná, hogy beinduljon, de nem lobban be az a bizonyos isteni szikra, és nem hogy katarzis-közeli élményem nem volt, sokszor csak a fejemet fogtam, hogy 'ó, te jó ég, van még lejjebb?'. A táncoknál nem éreztem semmi áttörést, amit a Step Upnál igen, pedig az sem egy remekmű, de ez csak egy olcsó replika ahhoz képest, szóval nem véletlenül nem váltottam rá jegyet két évvel ezelőtt sem. A beat bajnokcsapaton és a végén produkáló kissrácon kívül a többiek csak próbálkoztak, és sokszor durván gyengék voltak, annyira, hogy még én éreztem magam kellemetlenül.

Mondjuk a balett táncos csapat is vicces, mert egyesek nagyon nem balerina-alkatok voltak, és ez így szinte lehetetlenség ebben a szakmában. Ugye a balettot és az utcai tánc műfaját keverték, ami végül szerencsétlenkedést eredményezett, és lényegében így mindkét műfajt kiherélték. Ezen meg sem lepődöm, de szimplán csúnya és hihetetlen, hogy a balettos suliban is minden a pénzről szól, nem pedig a tehetségek építgetésén.

A főszereplők színészi teljesítményéről nem írnék, mert kis túlzással nincs nekik, egyiküktől sem ettem meg, akit játszottak, kivéve az Eddie nevű kifutófiút. A két főszereplő csókja is annyira hihetetlen, de úgy szó szerint, mert a szikra kettejük között nem igazán köszönt vissza, ami elég gáz, hogy még ezt sem tudták visszaadni, pedig egy szoros egymáshoz simulás már sokat segített volna. Na mindegy.

A végső táncnál, amivel igazából oda szerettek volna verni… istenem, most itt a zsűrit tuti megbundázták, arról nem beszélve, hogy a produkció színvonala nem emelkedik, hanem stagnál, és közben a 'semmi extra' szavak keringtek a fejemben. A zenével próbálják fokozni a hangulatot, viszont ez a táncon nem tükröződött vissza, ami übergáz, azt pedig már meg sem említem, hogy amire ezek ujjongtak… kész voltam tőle, nézzenek már meg egy Step Upot, az istenit neki. Egyszerűen az van, hogy nem profi az egész, pedig a zenék kimondottan elviselhetők voltak, de így pontokban maximum 4/10-et tudok rá kiosztani, és többet a szemem elé ne kerüljön.