Betekintés Steve Jobs életének 1984-1998 közötti időszakába, három korszakalkotó termékének bemutatóján keresztül. Mindhárom esemény elsöprő érdeklődést váltott ki, a termékek fogadtatása azonban vegyes volt. A pergő tempójú film számtalan visszaemlékezés segítségével mutatja be az ikonikussá vált alak életét. Steve Jobs talán nem minden munkája vezetett sikerhez, de módszerei mindvégig döbbenetesek maradtak. A film górcső alá veszi kapcsolatait, és önmagunk ítélhetjük meg, miként hatottak rá, és ő miként hatott azokra, akik közel álltak hozzá.

Valamilyen szinten tartottam a legújabb Steve Jobs filmtől, és még az előzőre sem vettem rá magam, de Danny Boyle életrajzi drámája után kétlem, hogy egyáltalán képes labdába rúgni. Az Akadémia tagjai fáradtak el, vagy elkezdték Aaron Sorkin forgatókönyveit megunni? Nincs is igazán jelentősége, mert Sorkin irománya ezúttal is nagyszerű, amelyből Boyle dinamikus, izgalmas és megannyi feszült pillanattal teli drámát rendezett. Sok mindenen keresztül ment a Steve Jobs film, mire elkészült, de megérte kivárni.

Azért is halogattam a Steve Jobs megnézését, mert nem vagyok Apple, vagy i-felhasználó, szóval nem láttam benne sok potenciált, ugyanakkor valamennyire azért érdekelt Jobs karrierjének alakulása, hiszen csak ő volt jó néhány jelenleg is használt technológia és kütyü úttörője. Nem sokat tudtam a munkásságáról, de merem azt hinni, hogy Boyle alkotása tiszta képet festett róla. Eltelt már legalább félóra, amikor arra eszméltem, hogy ez a film lényegében olyan, mint egy színház és annak kulisszatitkai teátrális előadásmódban és zenével aláfestve. Ebből adódóan olyan dinamizmust kapott a film, ami sodort magával, és ittam a szerző minden szavát.

Még, ha a munkásságát nem is ismertem részletesen, de láttam vele néhány interjút, és megdöbbentő, hogy Michael Fassbender mennyire alkalmas volt Jobs megelevenítésére. Félelmetesen hasonlított rá a korai éveiben és a kétezres évek hajnalán is. Fassbender tehát megérdemelte az Oscar-jelölést, ez nem is kérdés, de nem ő az egyetlen kimagasló teljesítményt nyújtó színész ebben a drámában. Azonban most mégis vele foglalkoznék egy keveset: nem kérdés, hogy a sminkesek mennyire jól végezték a dolgukat, és az öltözetek is visszaadták az igazi Jobs megjelenését, de Fassbender alakítása elég meggyőző. Halkan odamondós, de meggyőző, viszont ezek alapján nem gondolnám, hogy veszélyben DiCaprio Oscarja.

Fassbender mellett ott van még a mindig zseniális Kate Winslet, aki ezúttal sem okoz csalódást és egy valódi jelenség a korai és későbbi énje is. Imádtam mindkét alakot, és azt az aprólékos játékot is, amivel hozzájárult, hogy Jobs munkafelesége legyen. Jeff Daniels… igen, ilyen apróbb nevekkel dobálózok. Fölöslegesek a szavak is, pazar játékot láthatunk tőle is, ahányszor csak felbukkan, de Seth Rogen is hozza a tőle megszokott színvonalú alakítást. Külön kiemelném még a címszereplő lányát játszó három színésznőt is, akik mindig levettek a lábamról, így egy az egyben elhittem az egész körülöttük kialakult szituációkat.

Visszakanyarodva a rendezéshez, Boyle ezúttal hozta a formáját, és nem okozott csalódást, habár tényleg nem mellékes, hogy Sorkin forgatókönyve könnyebbé tette a dolgát. Jelenetről jelenetre volt valami a cselekményben, ami megvett, és amivel tudtam utazni a film játékidejében, így számomra viszonylag hipp-hopp elröppent a két óra. Mindig is szívesen fogok visszagondolni erre a filmre, és amikor felbukkant a vége főcím, nagyon sajnáltam, hogy elértünk a végéhez, és nincs tovább. Kíváncsian néztem volna, hogy feldolgozzák a következő tíz évet, hogy belekerüljön az ezer szám a zsebbe, hogy bemutathassák az iPhone-t és annak hajnalát, na meg a többit.

Ahhoz, hogy ennyire bejöjjenek a látottak, nagyban hozzájárultak a kreatívan megkomponált jelenetek - ilyen például, amikor például egyszerre kétsíkon futnak az események, és a beszélgetések így állnak össze egy kerekegésszé. De szenzációsan jól működtek azok a részek is, amikor a háttérbe belemosták az eseményeket, és a falon láttuk egy beszélgetés közben, ahogyan a NASA kilövi a Skylab rakétát. És ez csak egy példa volt a sok közül. Ugyanígy közrejátszottak a zenei betétek is, ami megadta a filmnek a már említett dinamizmust, de ezeken felül nagyon sok apró összetevője volt, ami által érzékelhető a minőség.

Nem mondom, hogy rohanok venni iMacet, vagy a legújabb iPhone-t, de egy pillanatra elgondolkodtam azon, hogy mennyire jó termékek is ezek. Mekkora lehetett megalkotni, vagy részt venni a megalkotásukban. Nyilván itt felvetődik a kérdés, hogy ki mennyire ismeri el, hogy ez tényleg Jobs munkája, de a sikert kiváltó marketing miatt egy zseni volt. Hopp, a meghökkentően hiteles képi világát majd elfelejtettem említeni. Nem mondom, hogy tökéletes film a Steve Jobs, de a 9/10-re simán rászolgált, és szívesen újranézem majd a jövőben, mert érdekes dráma egy érdekes emberről.