Edward Snowden a hazáját akarta szolgálni. Bár egészségi állapota katonai karrierjének hamar véget vet, informatikusként azonban helyet kap a titkosszolgálatnál. Itt aztán megdöbbentő felfedezést tesz: az amerikai kormány a világon bárkit képes megfigyelni, telefonokat hallgat le, e-maileket olvas el, még a laptopunk kameráin keresztül is képes megfigyelni saját otthonunkban. Snowden, aki szentül hisz a szabadságban és az Amerikai Egyesült Államokban, válaszút elé kerül: vagy ő is asszisztál a kormány illegálisnak vélt és etikátlan cselekedeteihez, vagy nyilvánosságra hozza mindazt, amit megtudott és menekülni kényszerül…

Oliver Stone öregszik? A Snowden moziban kimaradt, hiszen a CineFest kellős közepén mutatták be idehaza, és utólag bizony egyáltalán nem is bánom! A Snowden alapvetően nem lenne rossz, csak nagyon dokumentumfilmesre sikerült, ezáltal az információáramlás része nagyon rendben van, viszont minden más alig jön át. Ráadásul mindez két óra tizenöt perces játékidőben elmesélve minden, csak nem izgalmas. Nyilván vannak részei, amelyek bejöttek mindkét frontról, de összességében inkább csalódás nyomot hagy majd bennem, semmint egy igazán jó Oliver Stone-film lenyomatát.

Stone legutóbb a Vadállatokkal nagyon megvett magának, itt viszont úgy éreztem, mintha egy dokumentumfilmet néznék, amelyben vannak drámai szálak is, csak épp nem hatnak ki eléggé a nézőre. Vagy csak nekem nem jött át ez a sztori, pedig eléggé érdekesnek tartom az NSA világát, meg úgy az egész titkosszolgálati témát. A film közepén viszont beugrott, hogy Julian Assange sztorija mennyivel izgalmasabb volt. Érdekes az a része, ahogyan megismerhetjük egyes szervek biztonsági protokolljait, de a legdurvább mégis az, hogy a csepegtetett információk alapján szart sem érünk egy VPN-nel, és annak is örülök, hogy nincs a szobámban kamera…

Még ha a Snowden szerkezeti felépítése nem is annyira nézőbarát, legalább a szereplők alakításaiban lehet gyönyörködni. Úgy látszik, hogy ez most egy ilyen Shailene Woodley-s időszak, hiszen ez már a sokadik film az utóbbi időben, amelyben szerepel, és elgondolkodtam, hogy vajon ő kapott több lehetőséget ettől a filmtől, vagy Joseph Gordon-Levitt. Vannak pillanatok, amikor Woodleynak sokkal több szabad tér jut, s jobban ki tudja terjeszteni színészi képességeit, ugyanakkor JGL játéka sem rossz, csak olyan, mintha annak ellenére, hogy övé a címszerep, mások elhappolták volna tőle a lehetőséget.

Egyébként nagyon bírtam a JGL-SW párost, hiszen legalább ők aranyosak ebben a romantikus történelmi drámában. Ja, várjunk csak! Még Zachary Quinto is több lehetőséget kapott, pedig ő aztán abszolút helyenként felbukkanó mellékszereplő nagyjából öt perc playtime-mal. Elég mély benyomást tett még rám Rhys Ifans, akinek játékát mindig öröm figyelemmel kísérni. Persze feltűnnek még olyan arcok, mint Melissa Leo, aki ismét annyira beleolvadt a környezetébe, hogy fel sem ismertem. De nagyon erős még a háttérben Tom Wilkinson is, viszont Nicolas Cage-et ennyi Zs-kategóriás film után már nehéz komolyan vennem.

Vegyes érzések öntenek el a filmmel kapcsolatban, így eléggé fel van adva a lecke, hogy milyen pontot kapjon végül. A szereplőket eléggé szerettem, de azt elmondani sem tudom, hogy mennyire kidobott két órának érzem a Snowden-t, ez pedig nagyon rossz hír a végső pontokra nézve. Próbáltam kanyarítani azt a számot, de csak félig sikerült, ez pedig bizony egy silány 5/10-et jelent, amit elég rossz leírni egy Oliver Stone-filmhez.