A történetben egy fiatal nőt ismerhetünk meg, aki hirtelen családja eldugott tóparti házában találja magát. Nincs kapcsolata a külvilággal, nincs kiút, és pánikba esik, amikor egyre különösebb, egyre baljósabb események kezdenek körülötte zajlani.

Kezdésképpen rögtön le is szögezném, hogy a Silent House számomra a tavalyi év legjobban várt horrorfilmjei közé tartozott. A várakozásfaktort főleg Elizabeth Olsen jelenlétével, és fesztiválos mivoltával érte el nálam. Nos, nem egyszerű alkotásról beszélünk, hiszen itt jócskán érződik a művészfilm hatás is, ami mellett egyensúlyban vannak a dráma és a rettegős horror sajátos stílusjegyei is. Chris Kentis és Laura Lau foglaltak helyet a rendezői székben, és tartottam tőle, hogy nagyobb lesz a füstje, mint a lángja, de ez konkrétan éget, még órákkal később is. Gondolok itt most arra, hogy az mekkora hatás már, hogy a film után vacsora közben meredtem magam elé, és társalogni sem volt kedvem, amivel véleményem szerint elárultam, milyen hatást gyakorolt rám a film.

Nézzük sorban, amiktől főleg tartottam. Első körben itt van a házas téma, ami adott, mint ahogyan a nyomott, különös és aggodalmat keltő hangulat is, melyet nagyszerű 'louisianai' zenei aláfestéssel fokoznak tökéllyé. Forgatási helyszínnek ugyan New Yorkot írják, de nekem szent meggyőződésem, hogy a történet szerint bizony Louisiana környékén lehettünk. Az előbb említett 'louisianai' zene egyébként teljesen olyan, mintha egy az egyben a True Blood sorozatból emelték volna át, de baromira illett ehhez a sztorihoz.

Az elején zavart kissé az amatőrszerű kameramozgás, amit néhány perc elteltével már csak nyomokban észleltem, de az operatőr előtt többszörösen leborulok. A ház ugyan eléggé behatárolja az kameraman mozgásterületét, és ennek ellenére is annyira egyedi módon ismerhetjük meg a ház legtöbb szegletét, hogy jár érte a pacsi. Alkalmazott például olyan megoldásokat, amikor a főszereplő kimegy a tornácra, és mi nem a nyitott ajtón keresztül követjük őt, hanem az ajtórésen át, amivel egyúttal megteremt egyfajta misztikus hangulatot is.

Említhetnék még különféle belső ötleteket is, amikor mondjuk egy tükrön keresztül látjuk az eseményeket, bár ez nem annyira egyedi, láttunk már ilyet, mégis jól működött. Viszont amivel totálisan letaglóztak, és csak lestem ki a fejemből, hogy mi a jó ég történik itt, az akkor következett be, amikor Olsen karaktere elkezd kifelé menekülni a házból, és fut. Fut! Ez számomra az egyik csúcsjelenete a filmnek, mind effektügyileg, mind operatőrileg, és bárhogyan nézzük, epic! Ha mindez nem lenne elég, volt még olyan jelenetet, ami alatt egész egyszerűen több másodpercen keresztül rázott a hideg, és hirtelen nem is emlékszem, hogy okozott-e már valaha ilyet horrorfilm nálam.

Tehát maradjunk annyiban, hogy rendben van a film nagyon sok szempontból, de azért akad negatívum is. Sajnos Elizabeth Olsen játékát kell felhoznom, aki az elején a körülményekhez képest mintha túlreagálta volna a dolgokat, és itt azon agyaltam, hogy vajon a korából adódik ez a túlcsordult rémület, vagy csak egyszerűen sikerült túljátszania a karakterét?! Nem tudom melyik, vagy, hogy egyáltalán jó irányba kezdtem-e el agyalni, de ez némileg csalódottsággal töltött el, mert ezen kívül meg annyira szuperül játszik! Szerencséjére ezen a fázison túlhaladva minden smakkolt vele, és pontosan úgy alakította a főszereplőt, ahogyan elvárható. Egy csipetnyi eyecandyfaktort is szállít, és gondolom, a készítők nem véletlenül öltöztették úgy, ahogy. A másik két férfi főszereplőről, Adam Trese-ről és Eric Sheffer Stevensről nem tudok rosszat írni, de ők a háttérbe szorulnak, viszont ott jók.

Kissé elgondolkodtam, hogy hány pontot ér meg egy ilyen film, mert a bevezetés is elég lassúra sikerült, de belegondolva az sem lett volna jobb, ha egyből belecsapnak a közepébe. Úgyhogy most nyolc-kilenc között ingázom, de még így napokkal később sem tudok elvonatkoztatni Olsen túlcsordulásán, viszont azóta is ez kavarog a fejemben, meg hogy mennyire zseniális, hogy végre nem egy agyatlan horrorfilmet csináltak. Ez utóbbi miatt szerintem kiosztom rá a 9/10-et, de annak csak halványabb változatát.