Egy nem szokványos vígjáték Kassieről (Jennifer Aniston), egy okos, vidám, szingli lányról, aki a kissé idegbajos legjobb barátja, Wally (Jason Bateman) határozott ellenvetésének eleget nem téve végképp úgy dönt, itt az ideje egy babának, még akkor is, ha ezt saját magának kell is megoldania… egy sármos „önkéntes” spermadonor apró kis segítségével (Patrik Wilson). A jóbarát Wally nem tudja, Kassie babaterve nem egészen úgy alakult, ahogy tervezte, de rendben révbeért. Aztán eltelik hét év, és mindenre fény derül, amikor is Kassie és csemetéje visszaköltözik New York-ba, és Wally végre megismerkedik Kassie koraérett – furcsa módon szintén némileg ideggyenge - kisfiával.

Basszus, eléggé úgy tűnik, hogy nekem bejönnek Allan Loeb forgatókönyvei, hiszen a Tőzsdecápák 2-vel és a Kellékfeleséggel is jó kapcsolatot ápoltam, mint ahogyan most a Sejtcserés támadással sem vagyok rosszban. Sajnos, vagy nem, moziban ez kimaradt nekem, de szombat délutánra kiváló szórakozást nyújtott itthon. Az eleje kicsit döcögősen indult, de egy-két nevetésre buzdító poén legalább akadt benne, és a folytatás sem az a hű de nagyon jó, de azért az utolsó félórára már igencsak helyén éreztem a dolgokat. Egész konkrétan egy csendes kis filmnek állítanám be, aminek legalább mondanivalója van, ha már a történetvezetés csak a végére javult fel.

Nem tervezek róla kisregényt írni, mert ez egy olyan romantikus vígjáték, amit inkább látni kell, mintsem ódákat zengeni róla. Arra viszont fel kell készülni, hogy kell hozzá hangulat, meg ugye nem mindenkinek fog ez feküdni, de aki csippantja a laza romkomokat, ami annyira nem tipikusan buta, annál befutó lehet. Részemről a laza 6/10-et elbírja, mert végül is jó szájízzel „távoztam róla”.

Jennifer Anistont, mint egyik kedvencemet azért még szavakba foglalom, hiszen jól állt neki a kezdő, aztán a haladó anyuka szerepe, és Jason Bateman karakterével hiába csak barátok voltak, végig érződött köztük az a bizonyos kapocs. Batemantől szintén nem kell Oscar-díjas alakításra számítani, de hellyel-közzel mégis bele tudtam magam élni helyzetébe. A többi szereplő is jól beleillett az összképbe, senkiről nem tudok negatívumokat összegereblyézni.